Rá kellett jönnöm, hogy végzetesen vonzódok a mobilokhoz. Imádom dédelgetni őket, telepítgetni a programjaikat, összehozni őket a PC-vel, alkalmazásokat keresni hozzájuk, azokat feltölteni a memóriájukba. Felcsillanó szemmel elkönyvelni: „Új usb eszköz csatlakoztatva”. Majd kitartón túrni a világhálót tartalmak után. Elmerülni a *.sis, *.jar fájlok tengerében. Simogatni a telefon kijelzőjét, miközben nézem a pixelmentes TFT panelt. Örvendezni az újabb feltelepített alkalmazásnak. „Elindítja most?” „Igen.” Rájuk tölteni a kedvenc mp3 csengőhangomat. „Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai.” Háttérnek kitenni egy tájképes témát. Plusz letölteni több tucat virág, gyümölcs, tenger, naplemente, hegyvidék *.jpg-t. Majd betölteni a sok színes csodát a picture mappába. Mindegy, hogy telefon memória vagy memóriakártya, csak legyen még pár mega szabad hely, hogy ne omoljon össze a mobil...
Mindig is imádtam a kütyüket. Zsebrádiók, kvarcórák, zsebszámológépek bűvöletében nőttem fel. Nekem egy mobil a mai napig megtestesíti a Technika csodáját. Oh, igen, egy technokrata nő vagyok. Még ilyet. Pedig van ilyen. Algieba/Gamma Leonis.
Eddig egy nőtől hallottam ilyet még idén a nyári gyakorlatomon
Mellesleg nem bánnám ha egy ilyen barátnővel sodorának egyszer össze a sors hullámai