„Szól a rádió…” Nem szól a rádió.
Ma reggel (július 7.) nem kapcsoltam be a kis fekete táskarádiómat. Ezen sorok írásakor sem szól a Kossuth adó.
Gyerekkoromban a nagyszüleim kedveltették meg velem a közszolgálati adót. Akármelyiküknél voltam, szólt reggeltől estig a Kossuth.
Azonban a közszolgálati műsorokat egy tévéműsor szeretette meg velem, Déri János idejéből az Ablak.
A tévézésről leszoktam, amikor dudvaként terjedni kezdett a két kertévének „köszönhetően” a kereskedelmi szemlélet. A piac nem érték alapú, hanem haszon. „Adj olcsó terméket dömping áron és szedd meg magadat az ostobák figyelmén!” Erre lehet mondani, hogy ilyen a kapitalizmus, mire az én válaszom, semmivel sem lehet indokolni a szemét terjedését.
Most pedig megváltoznak vagy megszűnnek a kedvenc rádióműsoraim, amik állandóan szóltak téli favágáskor, tavasszal a kertben, vagy esténként a szobában. A Kossuth miatt ragaszkodtam hozzá, hogy még a telefonjaimban is legyen beépített FM rádió. Gyakran a telefon hangszórójából szólt a rádió.
Tudom, butaság lógatni az orromat. Viszont egy állandó eleme tűnik el az életemnek. Ezért vagyok szomorú, ezért a síró smiley.
Bogár Zsolt
Bödő Anita
Érczfalvi András
Gócza Anita
Hatvani Tóth Erika
Horváth Ida
Kovács Anna
Kovács Gabi
László Pál
László Judit
Marton Éva
Nagy Emese
Nánási Gabriella
Nej György
Nyárádi Péter
Pais Judit
Péter György
Rábai Balázs
Rovó Attila
Sándor Erzsi
Sándor Kata
Solténszky Tibor
Szénási Sándor
Szente László
Udvarhelyi Szabolcs
Varga Viktor
Várkonyi Benedek
Zoltán Gábor
Köszönöm nektek, hogy annyi éven át elgondolkoztattok a műsoraitokkal! Nekem hiányozni fogtok!