Hol volt, hol nem volt... Vagyis voltam és boldogan éldegéltem monokróm kijelzős csodáimmal, a Nokia 8310-essel és 6510-essel. Mindkettőt kedveltem. Egy-egy tündéri mobilálom. Még sok-sok évesen is működtek és szolgáltak engemet. Aztán egy szép augusztusi napon utamba akadt egy óriási mobil rokonuk. Két hét keringőzés után megvettem magamnak. A két kis tündér polcra került, mert kiszorította őket a zsebemből a Nokia első színes kijelzős, kamerás, MMS képes modellje, a 7650. Mit ne mondjak... Állandóan ismétlem önmagamat, de tény, őt is imádtam.
„Nagy Hetes”
Megjelenési éve után öt évvel vettem meg. Különleges élmény volt a 154 grammos, 115x57x26 méretű készülék, melyben a Symbian 6.1 garantálta a felhasználói élményt. Sajnos, a 4 megás memóriája lehetetlenné tette a tudása kihasználását. Néhány java és sis alkalmazást, pár kisebb midit és háttérképet töltöttem rá. Témázni még nem lehetett, de egy kicsi programmal a gyári három színsémát még hárommal ki tudtam bővíteni. Ő volt az első telefonom, amire rátöltöttem a PicoSky nevű planetárium programot. A kedvenc csengőhangom a Szomszédok főcímzenéje volt. Egy játékot töltöttem rá, az Aknakeresőt. Szívemet melengette a sok-sok meghökkent tekintet, amikor elővettem a nyílt utcán, mert megszólalt a Szomszédok midi. A kicsiny memóriája terelgetett a testvére, utódja felé, és elcseréltem a 7650-est a 3650-esre.
„Kék körte”
Ugyanúgy 6.1-es futott benne, így könnyedén beüzemeltem és használtam. 130 grammos, 130x57x26 paramétereivel csöppet sem számított kicsi és nőies telefonnak, ellenben kedveltem a kék színe és a Symbian miatt. Sokkal több programot telepíthettem rá, mert a 256 megás MMC kártyájára minden ráfért. A csengőhang nála is a Szomszédok volt. Utána kis szünetet tartottam, és mindenféle mobilt kipróbáltam. Majd 2008 augusztusában ismét visszanézett rám a pult alól egy magányos óriás. Nagyot dobbant a szívem, tudtam, hogy ráleltem egy E szériás különlegességre. Két napon belül eldöntöttem, hogy kell nekem.
„Elefántfül”
Az E61-essel átugrottam néhány Symbian verziót (7-est, 8-ast) és egyből a 9.1-essel ismerkedhettem meg, amikor bekapcsoltam az „ezüst tepsit”. Az E61 két tulajdonsága miatt érdemelte ki tetszésemet, a nagy fizikai méretű kijelzőjével és a teljes qwerty billentyűzetével. Hihetetlenül jó emlék! Ha felidézem, szinte érzem a tenyeremen a súlyát… A 144 grammos, 117x70x14 méretű készüléknek egyedül a szélessége volt szokatlan, mert egyébként észrevétlenül megbújt a nadrágzsebemben köszönhetően a vékonyságának. Sajnos, a nagyméretű kijelző nem kapott nagyobb felbontást és a 320x240 miatt láthattam a pixeleket is. Azonban a filmnézés során nem zavartak. Akinek olcsó, nagy kijelzős telefon kell navigációra, filmnézésre, böngészésre, még mindig jó választás az E61. (A navigációhoz kell külső GPS vevő.) A 75 megás belső memóriája alapból lehetőséget adott a sokféle program telepítésére. Az egy gigás miniSD kártyára zenéket töltöttem. Egy fülessel zenelejátszónak használtam.
A szélessége és a pixelek tereltek a még egyedibb megjelenésű E60 felé. A vonzalom lassan alakult ki, de aztán 2008 decemberében teljes erővel lecsapott.
„Űrlovag”
117 grammos, 115x49x17 méretű telefon a hagyományos tábla kialakítása ellenére egyedinek számított. Kevés telefonom utcai használata során kaptam ennyi csodálkozó pillantást. (Lásd, 7650.) Senki sem tudta, hogy miféle telefonom van. Gyönyörű, tűéles, 352x416 felbontású kijelzőjével csak egy gond volt, nehezen találtam rá témát. Az N80-as témáit visszadobta, „Nem kompatibilis a telefonnal” üzenettel. Azonban így is sikerült pár témával a kedvem szerint átalakítanom a menü megjelenését. A Glamour nevű volt a kedvencem. Tökéletesen illett a telefonhoz. Alapvetően sis, java alkalmazások futtatására használtam mint az E61-est. Természetesen a telefon funkciói is rendben működtek. A nagy gombokkal gyorsan ment az sms-ek megírása. Végül váltottam, mert valami zenei modell kellett a tavaszi munkákhoz.
Azonban a hideg időszak közeledtével, amikor ismét bevonulok a négy fal közé, és mindenféle „tudós”dologgal kezdek el foglalkozni, ismét idejét láttam egy okostelefon beszerzésének. Bár jelen esetben a sors játszott egyet a kezemre, mert a bátyám modellt váltott (elkapta a touch-mánia) és nekem adta a régi telefonját. Így került hozzám a harmadik E szériás modell, az E65.
„Eleonóra”
Felszabadítása után a webet sikerült beállítanom, így már minden funkciója hibátlanul működik. Annyira megtetszett, hogy nemet mondtam egy csere lehetőségre. Nem adom senkinek „Kávébarna Eleonórát”! Esetleg egy E61 lenne képes ismételten elcsábítani, de Eleonóra szerencséjére, senki sem keresett fel, hogy E61-ről váltana E65-re, így az egész őszi-téli szezonban Eleonóra lesz az (okos)telefonom.
["Kávébarna csábító"]
Nálam egy telefon nemcsak használati tárgy, hanem a kommunikáció nagy betűs eszköze. Az ember felnőtt korára megőrzi játékos természetét, és a mobil az egyik legérdekesebb felnőtt játékszer. Az okostelefonok pedig még tovább növelik a felhasználói élményt. Mostanra a magam képére formáltam a telefon menüjét. Feltelepítettem a kedvenc alkalmazásaimat, így mindhárom planetárium programot, a szótárakat, az OperaMinit és Skyfire-t. Két játékot mentettem rá, a GemMagic-ot, és a Malmot. Szeretek malmozni. Sajnos, Aknakeresőből még nem találtam 9.1-esen futó változatot. Egyébként játékra ritkán használom a telefonjaimat. Ami még fontosabb szórakoztató funkció nálam, a zene. Az E65 mellé kaptam egy HS-20-as fülest, aminek a felső részének a drótja elég hosszú, hogy akár a laptopommal is használni tudjam. Az alsó részén zenevezérlő- és hangerő gombok vannak, így elő sem kell vennem a telefont, ha számot akarok váltani. Ez jó dolog. Sajnos, a Demjén szám refrénje elveszett két gép és több mobil között. A mostani csengőhangom a Végtelen történet refrénje. Két tucat témát és sok szép háttérképet töltöttem rá. Egyik téma jobb mint a másik. Nehéz választani. A jelenlegi: [link]
Illetve a főképernyőn egy 320x240-es felbontású kép van a felső állapotjelző sáv és az alsó kezelő gombok között. Rengeteg pompás tájképet találtam. Például a mostani: [link]
A 240x320 felbontású, pixelmentes kijelzőn minden kép, téma jól mutat. Öröm ránézni.
Egy szónak is száz a vége, és az okostelefonról még sokat lehetne írni, de jobb kipróbálni őket. Szerencsére ma már sokféle modell elérhető mindenféle kialakításban és többféle szoftverrel. Mindenki megtalálhatja a kedvencét. Én meg egyelőre maradok Eleonóránál és majd 2010-ben cserélem le egy kék E63-asra.
