Az egyik alapvető hiba, ami folyton gyomorszájon vág, hogy egyáltalán nem tudunk a másikra odafigyelni. Igyekszem világosan fogalmazni, de valahogy a gondolataim el se jutnak a másik értelmező tudatáig. Lát egy vörös zászlót és az alapján rögtönítélő bíróságot játszik és felböfög valami passzív-agresszív hárító mantrát, például, kérj segítséget! Akinek ilyesféle semmiség fut át az agyán, inkább ne is szólaljon meg! Húzzon valami mást csinálni. Eleve az előző bejegyzésemben bemutatott műalkotásom maga a segítség, amit saját magamnak nyújtok. Természetesen extrém, mert 45 éve gyűlő lelki kínokat nem lehet másként feldolgozni! Akinek nem tetszik, annyi minden más van. Megyek én is a dolgomra. Szeptember 1-re kész akarok lenni a regény első vázlatával. Ezt pedig itt hagyom, hogy mennyire is van szakorvosi segítség Magyarországon. Egyébként nem biztos, hogy olyan jó az embernek, ha kap egy címkét. A vörös zászlók egyben bélyegek, akár a skarlát betű, a sárga csillag és más jegy, ami alapján az adott ember pária, más, elpusztítható. Micsoda csodás kis társaság vagyunk! Hát tényleg buzog bennük a felebaráti szeretet! Na, húzzon mindenki a dolgára. Sáliláb.