Egy éve az öreg hegyi bicikli elromlott. Sokáig állt a kazánszobában a sorsa jobbra fordulását várva. Annyira nem erőltettem a megjavíttatását, hiszen minden hónapban veszek bérletet, busszal jövök-megyek. Azonban eszembe jutott, hogy jó lenne kijárni Póstelekre, ami gyalog messzebb van a tűréshatáromnál. Felgyúlt a fény a sötét kobakomban, bicikli kell. Megnéztem az öreget, megállapítottam, hogy a nagy tengelynél ment szét az egyik csapágy. Szerszámok és nulla szerelési ismerettel esélyem sem volt, hogy magam javítsam meg. Segítséget kértem Ph!-s kollégámtól és Undoroid megírta válaszában, hogy nem biztos, hogy szét tudja szedni a nagy tengelyt, de a csapágycserében szívesen segít. Mint rutinos és fáradhatatlan kerékpáros jól ismeri a két kerekű, emberhajtásos járműveket. Megnyugodtam, a javítás megoldva, azonban a szétszedés még hátravolt. Kertészkedés közben pont a szomszéd kérdezett rá, hogy miért nem lát már jó ideje kerékpározni. Több sem kellett nekem, megosztottam vele a gondomat, mire ő felajánlotta, hogy megnézi mit tehet a bicikliért. A vége az lett, hogy spéci szerszámkészletével szétkapta a hibás alkatrészt és a kezembe adta a széthullott csapágyat. A golyók ide-oda gurultak.
Innentől felgyorsultak az események. Vasárnap eljött Undoroid, hozott csapágyat, és összerakta az alkatrészeket. A beavatkozás sikeres volt. A kerékpár ismét gurul! Újra mozog, és ennek bizonyára nagyon örül, hiszen kiszabadult a kazánszobából. Egyből elgurultam vele a lakótelepig és vissza.
Undoroid és a szomszéd igazi lovagok voltak.