Télen a meséimet gondozom. Tizenöt év után, amiből tizenegyet ismeretterjesztéssel töltöttem, teret adok a bennem élő írónak is. Jó érzés visszahozni húszas éveim lelkesültségét, amikor megrészegített az alkotás. Jó látni a sosem volt életeket, amint ugyanolyan elevenséggel jönnek-mennek a fejemben mint a 2000 éves elején. Karnevál van az elmémben november óta. Buli. Kreatív örömtánc. Meddig bírom? Ameddig csak tudom táplálom az alkotás tüzét, mert segít kilépni a valóságból. Hőlégballonban utazom, és alattam sosem volt tájak, világok, felettem olyan égbolt, amit csak én látok, és tetszik a látvány. És ott vannak ők, a sosem volt életek. Csodálatos megélni az érzéseiket és nemcsak látni őket, hanem ott lenni velük jóban-rosszban. Potyognak a könnyeim, és nevetek. Imádom, hogy kreatív agyam van és képes a megjelenítésre és átélésre.

A zene illusztráció. Akad egy-két "epic music" dal, ami tökéletesen illik az éppen írt sztorihoz. A linkelt dal fejbe kólintott és odarepített a két főszereplőhöz. Kell egy marék zsepi. Ömlenek a könnyeim és mosolygok.