Ugyanezt a képet kiraktam a facebookos üzenőfalamra. Szerintem egy bájos fotó, ami bizonyítja, hogy mennyire gyöngéd kezem van, hiszen a lepke mindenféle fenntartás nélkül rámászott az ujjbegyemre, és legalább három percig nyugton volt. Közben a bal kezemben volt a digigép, ami eljátszotta öreg gépként a szokásos "már nem fogok működni csak azért se" előadását.
A lényeg, hogy itt ez a szép fotó, és erre mit "lájkolnak" az ismerőseim? A szürkületi fotómat a kertről. Oké, tényleg cool, hogy testi problémáim ellenére Rambóként küzdöttem és feltörtem egy 21 négyzetméteres részt a telek földjéből, de nem véletlenül raktam ki a lepkés fotót is.
Az emberek mindig meglepnek. Pedig nem most másztam le a falvédőről. Sóhaj.
Az én kezemen, ujjamon is megpihent már néhány Isten teremtménye. Lepke is. Én sem ráztam le, megvártam, míg saját akaratából tovalibben.
Darázs is volt vendégeim között, és akik látták, hogy a kezemre száll, visítoztak, mert féltek, vagy mert engem féltettek. Csodálkoztak, hogy nem kapkodok, csapkodok, békés türelemmel viselem a dolgot. Idő múltán a darázs ment dolgára, engem meg hőssé avattak. De tényleg hősnek kell ehhez lenni?
Az oktalan állat csak élni akar, és ha nem érez fenyegetettséget, esze ágában sincs támadni, vagy menekülni.
Ha szabad, van egy aranyos történetem.
Anno egy kórháznál melóztam, és naponta megközelítőleg azonos időpontban vettem elő a kaját a sofőr tartózkodóban. Kis helyiség volt az udvar közepén.
Nos, egy napon beszédült egy darázs az ablakon, és a világ legtermészetesebb módján rátelepedett a kezemben lévő kajára, és elkezdett rajta élvezkedni. A többiek le akarták csapni, én viszont megtiltottam nekik. A darázs idő múltán ment a dolgára.
Talán másnap, talán két nap múltán újra megjelent a darázs kajaidőben, és a kezemből evett.
Így ment ez nap mint nap ezután, a kollégáimban meg volt annyi belátás, hogy ebben az időben egyedül hagytak. Vagy csak majréztak?
Pár nap múltán már két darázs jött zabálni. Hozta a havert, vagy élete párját az, aki felfedezte az ingyen kaját.
Na, nem lesz ez így jó, nem tudok tőlük enni.
Azzal kezdtem a szoktatást, hogy szorosan az asztal fölé tartottam a kezemben a kaját. Később pár falatot tettem az asztalra, és a kezem is ott volt.
Megszokták. Jöttek enni, és az asztalról csemegéztek, míg én nyugodtan ehettem a szendvicsemet.
A darazsak a kezemen mászkáltak, de egyetlen egyszer sem szúrtak meg.
Köszönöm a türelmet.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)