Nőstény nagy hőscincér
Fél négy körül hazafelé indultam a drótkerregőmmel, vagyis öreg kerékpárommal a városból. Pechemre a rádióban a téma az öngyilkosság megelőzése volt. Inkább kikapcsoltam a mobilom rádióját és az útra koncentráltam. A megfigyelőképességem a mai napig kiváló. Ennek köszönheti az életét a bicikliút szélén egymást tapogató, párzáshoz készülő nagy hőscincér pár is. A sebességem miatt túl mentem rajtuk 5 métert, de rögtön ráfordultam a járdára, amin hátraarcot csináltam. Biciklimmel melléjük álltam, forgalmi elterelést csinálva. A többi biciklis egyáltalán nem értette, hogy mit művelek. A bogarak sem értették, hogy mit lökdösöm őket egy faággal. Hamar rájöttem, hogy nincsenek eszüknél és fogalmuk sincs az életveszélyről. Ezért nem reagálnak a nógatásra. Én viszont tudtam, ha kimennek az útra, a következő ember átmegy rajtuk! Ágat eldobtam, és előbb a nőstényt csíptem az ujjaim közé és raktam fel a tölgyfa törzsére, majd a hímet. A nőstény azonnal elindult a lombkorona felé. A hím egy ideig töprengett a kéregrepedésben, majd a nőstény után indult. Utánanéztem és gondolatban üzentem neki: "Menj, haver! Tedd a dolgod!"
Hím nagy hőscincér
Miután megmentettem az életüket, és ezzel garantáltam a fajuk fennmaradását, eltöprengtem a saját szerepemen az élet nagy színpadán. Kár, hogy a gondolataim mindig oda futnak ki, hogy a saját létezésemnek semmi értelme.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
