A nyolcvanas években láttam egy képet a következő felirattal: „Murnau zsenialitása kell ahhoz, hogy elfogadhatóvá tegyen egy vámpírt: Nosferatu (1921-22).”

A vérszopó szörnyeteg, mint ismeretlen és különös lény felkeltette az érdeklődésemet.
Eredetileg a vámpír frissen elhunyt ember síri szelleme, ami az élők vérére szomjazik.
Csak éjszaka kóborol, mivel nem bírja a napfényt. Nem bír átkelni a folyóvizeken. Nem állhatja a szent jelképek közelségét. Nem bírja a fokhagyma bűzét. Nem tud belépni olyan házba, ahová nem hívják be. Nincsen tükörképe. Képes állatalakot felölteni, általában denevérré vagy farkassá alakul. Megjelenhet csillámló köd-alakban is és képes a holdfényen keresztül utazni. Egyszerre szellem és halott test. A holtteste egészen bizonyosan nem kóborolhat, mégis üres a vámpír nyughelye, ha éjszaka néznek bele az elpusztítására törők. Nappal azonban a szinte elevennek tűnő testét a szívébe szúrt fakaróval el lehet pusztítani. Fokhagymát kell a szájába tömni, és le kell vágni a fejét. A vámpír nyughelyét megmutathatják az állatok, főleg az ember hű társai, a lovak és a kutyák. Néha a vámpír láthatatlan és ténykedését csak az mutatja, hogy áldozatai testén véres harapásnyomokat hagy.
Tulajdonságai alapján a vámpír a nagyon is élő emberek tévképzeteinek a megtestesülése és láthatatlan alakja inkább egy pszichológia betegség tünete lehet, amit szexuális elfojtások okozhatnak. Vagy a harapások egy túlfűtött szeretkezés emlékei.

A vámpír emberi kreatúra, aminek az összetevői a következők: szexualitás és kannibalizmus.
A vámpír élőholtságának és napfény-érzékenységének a magyarázata nagyon egyszerű: olyan vágyakat jelenít meg, amik nem illemtudók, ezért jobb őket úgy semmisé tenni, hogy halottnak nyilvánítjuk őket. Mivel a Nap istenszimbólum, plusz az értelem fényének a jelképe, ezért logikusan adódik, hogy a vámpír elpusztul a napfény hatására.
A vámpír nem más, mint az ember egyik sötét kivetülése és csak annyira szörnyeteg, mint a kiagyalója.
Tulajdonképpen remek figura, mivel nagyszerűen dalol az emberben munkálkodó elemi erőkről. Emiatt jelképes szörnyetegből gyorsan közkedvelt regényhőssé változott. Ezzel megkezdődött a vérszopó diadalútja: babona alkotta éji rémből a szalonok elegáns vendégévé lépett elő, aki a végzetes szerelem hírnökeként vadászik nőre és férfira egyaránt. Ő maga hűvösen távolságtartó és mosolya a halált megjárt bukott emberé, aki holtában sem képes nyugton maradni az őt gyötrő szenvedélytől.

A vámpír mosolya, amivel felfedi agyarait, ellenállhatatlan. Az agyarak egyébként a nemi erő jelképei, plusz hébe-korba a férfi nemi szervé. Persze a vámpír lehet férfi és nő is, attól függően, ki kívánja magának. A női szexualitást kielégíthetetlennek érző „gyenge” férfiak mindig a végzet asszonyát látják benne, aki ijesztő, mivel magához ragadta a szexben a kezdeményezést. Az agyarak által férfiúi jogokra tett szert, amikkel élni is tud, és a férfi örömmel adja át magát a vad nősténynek. A nők, akik kívánják és félik a másik nemet, egy domináns és érzékien kegyetlen férfiként képzelik el.
A vámpír a saját vágyaink kivetítése, általa óhajtjuk a mindent elsöprő, mondhatni a halállal egyenértékű szeretkezést, amely bekövetkezte után sikeresen megszabadulunk egy időre a minket gyötrő sóvárgástól.

A vámpír megjeleníti ama óhajunkat, hogy teljesen magunkévá tegyük a partnerünket, bekebelezésével önmagunkat tegyük teljesebbé. Mondhatni a vámpír a tökéletességre törekvő lényt jeleníti meg, aki bukásra van ítélve, mert lehetetlent kíván.
A vámpír szomjúsága olthatatlan és partnerei rendre kiszenvednek az ölelésében. Valószínűleg nem meghalnak, hanem kielégülnek, ezáltal elérhetetlenné válnak a vérszopó számára. Érdekes, hogy a vámpír csókja által megjelenített szerelmi aktus mindig „végzetes”! Negatív következményei vannak, és szó sincs benne az esetleges új egyedről, ami egyébként a célja a hím és nőstény együttlétének.
A vámpír egyetlen dolgot jelképez: az ember meddő kéjsóvárságát, ami annyira érzéki, hogy belehal, aki élvezi. Nos, ha kielégült, tehát elérhetetlenné, vagyis halottá vált a vámpír számára a partnere, akkor társává avathatja egy csepp vére által. Ez az aprócska vérmennyiség az új vámpír keletkezésénél a „démoni” kéjsóvárság átörökítését jelenti, és az új vérszopó készen áll az éjszaka meghódítására és számos nyakacska átharapására.