Álmok már megint

Még egyszer téged ölelni: az egyetlen álmom.
Ismét karjaimba zárni: másra nem is vágyom.
Gyengéden hozzád simulni, megint, bármi áron.
Téged tartva, illatod szippantva érezni a mámort.
Én csak egy valakit látok szépnek a világon,
Kinek gyönyörű két szemének tekintete lángol.
Bárki ebből rajtam kívül kap, az nem barátom,
Mert régen isteni kincs egyetlen apró pillantásod.

Van egy ember, ki ha felkel, e világi legszebb lábon,
Táncol vérző szíven, lelken és száraz virágon.
Figyelj ember, sellő testtel! Miről szól a táncod?
Talán egy új szerelemnek örömtáncát járod?
Te suttogó kívülálló, ezt nagyon jól látod,
De lelkemet és testemet rég másnak ajánlom.
Nem suttogok, ordítozok! Csak egy szót kiáltok:
Szeretlek! Szeretlek!!! Legyél TE a világom!

HGyu

Annak szól, aki a szívem legértékesebb helyét elfoglalja. Annak, akiért élek, és akiért létezem.