A Voyager szondák nukleáris elemeket használnak, (radioizotopós termoelektromos generátor, RTG) A Rosetta napelemeket.
Az egyik soká tart és független a naptól, de idővel esik ennek is a teljesítménye, bár ez viszonylag pontosan kiszámolható, a másik a nap közelében mondjuk úgy hogy majdnem örök (tegyük félre azt hogy a napelemek is vesztenek a teljesítményükből ahogy öregszenek) viszont ahogy távolabb kerül a naptól úgy esik a teljesítménye. Ez történik most.

Viszont: Előbbinél drága és nehézkes a plutónium előállítása amit mellesleg csak nemrég kezdtek el újra, tehát pl a Curiosity és a New Horizons is már eleve sokéves elemekkel indult el. (de lehet hogy rosszul emlékszek) viszont a napelemek ehhez képest, főleg az utóbbi évtized foylamán, töredék áron állíthatóak elő még akkoris ha azoknak olyan nagynak kell lenniük mint egy kosárlabda pálya. Lásd: Juno.

Ezenfelül a Rosetta már kétszer 6 évet bírt ki eddigis. Nincs gond a technikával csak az a baj hogy nagyon messze van a legközelebbi boxutca. Most így hirtelen nem fogom visszaolvasni de ha jól rémlik talán még nem volt megemlítve hogy az áramellátás mellett az üzemanyag is problémássá vállik idővel. Ahhoz hogy az üstökös körül maradhasson folyamatosan igazgatnia kellett magát apró kis lökésekkel és még ha lenne is egy konnektor a 67P-n, akkoris előbb utóbb az lenne a gond hogy nem tudják már irányítani a szondát.

[ Szerkesztve ]

A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...