Az első Münchenben évben csodát láttam.
Nagyon szép idővel (Föhn) dudálós nap volt. (Ez egy száraz és meleg szél, ami az Alpokból fúj. Ettől kicsit idegbetegek a városlakók és minden közlekedési helyzetet hangjelzéssel akarnak megoldani.)
A Lindenschmitstraße egy szabad parkolójában álltam meg. Nem sokkal előttem a másik oldalon is volt egy szabad parkoló. Más megállási lehetőség nem igazán volt a környéken.
Szóval jött két autó egymás után. Mind ketten rástartoltak arra a parkolóhelyre. Az első hátramenetben, a második közvetlen befordulással akarta elfoglalni a helyet.
Persze egymástól nem fértek el. A két, nyugdíjas forma úrvezető megpróbált egymással egyezkedni, kevés sikerrel, mert hamar átváltottak telefonálásba.
Ezek rendőrt hívtak, a helyzet megoldására.
Sajnos a "végeredményt" nem tudtam kivárni, tovább kellet menni. Annyit még láttam, hogy a rendőr széles gesztusokkal teszi helyre a két békétlenkedőt.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
