Ismét zseniális, köszi!

“This is where the road crashed into the ocean...”

Jót röhögtem az öngyújtós részen Amúgy meg igen, Egyiptom az ilyen. Én mire kiismertem a dörgést, rendszerint alvást mímeltem, amikor jött valaki egy akciós szafariajánlattal, egyszer-kétszer odaszól bátortalanul, hogy miszter, meg oroszul is valamit (illetve inkább azzal kezdi), aztán bánatosan elkólicál. Persze ez a fajta tolakodás rengeteg vicces helyzetet szül, már csak azért is, mert bár több nyelven beszélnek egy pár szót, érteni gyakran egyiket sem értik. "Mister you want good party tonight?" (képzelem, milyen jó lehetett volna) - "I hate good parties." De hamar rájöttem, hogy az érdemi kommunikáció már önmagában is hiba, itthon nem nagyon állít meg a csöves, mert egyszerűen még csak nem is lassítok, amikor megszólít, de ott ez valahogy kevés. Kitaláltuk, hogy magyarul mondunk hülyeségeket, ezen aztán rengeteget röhögtünk, akárki leszólított, az első eszünkbejutó szót benyögtük komoly arcccal, ilyenformán: "abrakadbra?" (vagy valami hasonló) - "Mikrosütő." az elszántabb persze egyből nem adta még föl, de néhány péniszirigységet és potmétert követően feladta a kísérgetésünket.

Ez volt a dolog vicces része, a Vörös tenger pedig tényleg gyönyörű.

Ami miatt viszont a büdös életbe vissza nem megyek, az az arab cifrafosás. Nem szoktam beteg lenni, nem vagyok válogatós (szerencsére, ahogy ezek főztek) és nincs gyenge gyomrom, nem ittunk természetesen csapvizet, még fogat se azzal mostunk, de így is - részemről szerencsére pont az indulás előtt - utólért a dolog. Ez semmihez nem hasonlít, mit idehaza elkapni lehet: este hatkor még semmi bajom, fél hétkor érzem, hogy menni fog a hasam, és hétre már n-szer ki is hánytam a belem (bosszúból a főbejárat sövényére), és fekszem a transzportbuszra várva a betonon, és alig bírok mozdulni. Néhány vidám infúzióval elérik azt a reptéren, hogy meg tudok tenni még 200 métert a lábamon, az arab finánc könyörög, hogy ne menjek el, mert nem venné a lelkére, hogyha bajom esne, mondom neki, hogy kösz, de holnapután én dolgozom, meg egyáltalán. Aztán a hazaútból se sokra emlékszem, feküdtem három ülésen elnyúlva, még jó, hogy volt hely a gépen. Egy hét kellett, mire helyreállt a gyomrom.

Szvázi tag

Te szegény! Nekem ilyen élményem nem volt, csak láttam másoknál. Tavaly egy magát macsónak érző srác töltött egy napon a szállodaorvosnál infúzióra kötve. Nem az izomzaton múlik, hogy valaki elkapja, vagy nem kapja.

Szerintem főleg szerencse kérdése lehet, de mi tényleg igyekeztünk vigyázni, mert a (későbbi) feleségemnek volt már rossz élménye Tunéziából, utóbb azt mondta, az semmi nem volt Egyiptomhoz képest. Arról még nem is írtam az előbb, az milyen aggasztó volt, amikor előtte nap ő lett rosszul, cikáztunk az orvos emberének a C4-esében összevissza a jó kis hurghadai forgalomban, előbb a rendelő, aztán kórház, majd vissza a szállásra; azt mindig rosszabbul viselem, ha neki van valami baja.

Viszont ez nem csak a hanyatló nyugat ópiuma, mert a kórházban volt egy arab fickó is panaszos fejjel, pici de a burka alatt széles asszonya hűséges csenben követte mindenüvé két tekercs budipapírral

Szvázi tag

Nagyon jó! Gratulálok!

Nagyon jó az írás, gratulálok, mindegyik rész után jobban várom a következőt, jól adod elő...
Bár még nem voltam egyiptomban, ezek után nagy kedvet kaptam hozzá... Egyik ismerősöm tudja a tutit... Már többször volt, sose volt beteg, azt állítja annyi a titka az egésznek, hogy nem csak a vizet kell kerülni, de a nyers ételeket is, zöldség, gyümölcs, saláta, ilyesmi, amiket megmosnak vízben, dehát megmosni se kell, hiszen ezeket a zöldségeket azzal a vízzel öntözik... ekkor semmi probléma nem érhet... nade nemsokára kipróbálom én is...

[ Szerkesztve ]

Hehe, nyáron ugyan ebben a szállodában nyaraltam

Tartalmas, stílusos, lendületes írás! Köszönöm!

értékelt üzletek: 42+ 0-

Tetszett, koszi

"There is nothing permanent except change"

ló...