Különítsük.

1. Ki mennyit keres, az engem nem érdekel, sosem érdekelt. Kivéve, ha az én pénzemből, úgy, hogy én nem járulok hozzá, és nekem nem tesz semmi hasznosat, nekem nem tetszik, neadjisten nem is ismerem. (azaz ugye az adóból fenntartott dolgok nem ide tartoznak - mileőtt valaki erre rászáll, hogy adózni is adózok, mégsem akarok)

2. Nem. Nem fogadható el. Ne érdekérvényesítsen, alkosson és adjon el - találja meg a megfelelő módszereket.

3. A fentiekből következően nincs igaza sem emberileg, sem morálisan. Ha valódi művész, alkot örömből, meggyőződésből, kedvtelésből. És láss csodát, meg fog élni valahogy. Eddig is megéltek a valódi alkotók. Ha ''termelni'', eladni, keresni akar a ''termékével'', vesse magát alá a piac törvényeinek, ami minden más termelő-eladó iparosra érvényes. Azaz adja annyiért, amennyiért elviszik, ha nem tudja, váltson módszert, vagy csődbe megy, vagy csinál mást. Szóval miért épp a ''''művészekre'''' ne vonatkozzon a gazdaság törvénye?

4. Ahogy feljebb írtam, ha nem tudja fedezni a megélhetését, ne művészkedjen. Menjen el kapálni. Lesz helyette olyan aki meg tud élni belőle, legalább az is terepet kap, nem nyomja el a megélhetési jogdíjfusi iparos.
Igen, akinek fontos az adott művész, vagy műve és szeretne hasonlókat, nos az úgyis megveszi/elmegy koncertre/adakozik/stb. De ez az ő kettőjük/sokuk ügye. Ez az ideális állapot.