Szerintem a materializmusból egyenesen következik a fatalizmus. Ha az ember és körülötte az egész Univerzum csak és kizárólag az anyag és energia törvényei szerint működik, ha az ember nem egyéb, mint egy csomó trükkösen összeállt szénhidrogén, akkor a cselekedeteink nem önkéntesek, hanem a következő pillanat mindig az ember és a környező világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotából a fentebb említett fizikai törvények alapján egyértelműen következő -mondhatni kiszámolható- új állapot.
Vagyis ha csinálhatnék egy pillanatfelvételt az egész világegyetem összes elemi részecskéjéről és energiájáról, mondjuk pontban ma éjfélkor és megnézném, hogy mi történik azután, majd a pillanatfelvételből újra előállítanám ugyanazt az állapotot, akkor ismételten ugyanaz történnék, és akárhányszor visszaállítanám, mindig ugyanaz történne utána.
Ha materialista vagyok, akkor tudomásul kell vennem, hogy a dolgok igenis előre meg vannak ''írva'', megváltoztathatatlanul bele vannak programozva a Világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotába, és szabad akarat nem létezik. Teszemazt, ha úgy döntök, hogy most kiugrok az ablakon, az csak illúzió, hiszen a döntésem -és maga a döntés gondolata- is az alkotóelemeim állapotából egyenesen következő esemény, valójában nincs választásom, úgy kell döntenem hogy kiugrok, mint ahogy az is előre ''be van programozva'', hogy majd üvöltök-e esés közben, és hogy túlélem-e vagy sem. Vagy kellő számítási kapacitás birtokában pl az ősrobbanás első pillanatából kiolvasható lenne ez a hozzászólás, a helyesírási hibáival együtt.

Ha viszont hiszek a valóban teljesen szabad döntés létében, azzal feltételezem, hogy van valami, akármi, ami független az anyagi világ alkotóelemeitől és az azokra vonatkozó törvényektől, és ez a valami képes hatással lenni a fizikai világra, és ugyanabból az alapállapotból több lehetséges kimenetel felé is terelheti azt.