Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába' kesereg,
Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
Édes anyám, strázsát állni nem merek,
Amott jönnek a fegyveres vitézek!
Rózsa Sándor nem vette ezt félvállra,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Lova-lova-lova viszi messzire,
Egyenest a kerek-erdő mélyíbe,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Így fogták el Rózsa Sándort örökre!
[ Szerkesztve ]
Cum Deo Pro Patria Et Libertate. Verje meg a mi Istenünk, aki ezt engedte! | Free life, free people, free internet! *See you, space cowboy!
