Ugyanezt írtam én is. Zene alapján nem ítélünk embert. Magát az embert kell közvetlenül megítélni tapasztalatok alapján.
Zenéket illetve stílusokat szeretni kell és utálni is. Ez ilyen, így egészséges. Nincs pozitív oldal negatív nélkül.
Amikor kiskoromban zongoráztam, számítógépen csináltam midi zenéket. 
Jópár év szünet után csinálok most is, legalábbis próbálkozom, ja és nem midit. 
Emiatt kicsit nagyobb betekintésem van mi hogyan készül, hallom, ha valami igénytelen. Ettől még persze zene marad, csak hát eh.
Egyébként szerintem az egyik legutáltabb zenei stíluság az az elektronikus zene. Kis sztorim erről:
Kamasz korom elején én is rocker voltam, acélos bakanccsal, stb. Szükségszerűen utáltam az elektronikus zenét, hisz én rocker voltam, nem tuccer. És természetesen a hiphopot is ugyanígy gyűlölni kellett. Ez volt a sznob éra. Nincs ízlés, ezért ragaszkodni kell valamihez, ami állítólag jó. Najó, saját hozadékom volt, hogy a nyálat mindennél jobban utáltam.
Aztán elkezdtem felnőni. 
Első pozitív elektronikus élményeim a Prodigy-val meg Pendulummal voltak, Breathe, Tarantula meg Voodoo People remix meg az ilyesmi populáris számok. Ja meg Terézanya. 
Talán azért, mert aggya a méjjet. De rájöttem, hogy ezek nekem túl lájtosak, meg kicsit tuctuc (monoton), úgyhogy visszamentem a rock / metál vonalra. Volt minden, hallgattam matek metált is, meg nézegettem a metál térképet.
Valamikor a 20-as éveim elején viszont megismerkedtem egy számomra új stílussal. Vagyis nem volt új, hallottam én, csak nem tudtam hogy az. Drum n bass. Valahogy megragadott az a hangorgia ami zajlik, szinte káosz jellegű, s elég sok alfaja van. Az alapja a sokféle dobhang, apró részletek sokasága, s mindez gyorsan. Nem tuctuc, nekem a house meg az EDM túl egyszerű, monoton, sosem szerettem és nem is fogom.
Egyfajta megvilágosodás, amikor az ember belecsöppen egy stílusba, s rájön milyen mély a nyúl ürege. A stílusok (irányzatok) nagyon szerteágazóak, komoly történelmük van. És hát elég sokféle zene stílus van. Ha nagyon összességében akarom nézni, akkor szerintem ezek a fő zenei ágak (vagy evolúció), de persze egyiket se helyezném a másik fölé, s ezek keveredni is szoktak:
1. Akusztikus zene. Effektíve élőzene. A hangszerek megvannak, a zenészek ezeken játszanak. Ezt nem kell magyarázni.
2. Elektromos zene. Előkerült az elektromos gitár, elektromos zongora, elektromos orgona, hangosítás, stb. Persze emellett használják az akusztikus hangszereket is. De ami nagy dolog az az hangszerek "hangolhatósága", azaz olyan mértékben átállítható az egyes elektromos hangszerek hangja, ami akusztikusnál elképzelhetetlen volt. Lásd a millió féle gitárerősítő (és torzítás) vagy az elektromos orgonák regiszterei, melyekből kikeverhető rengetegféle hang. Rengeteg kreativitásra ad ez lehetőséget.
3. Elektronikus zene. Az analóg szintetizátorokkal indult, melyek alapja gyakorlatilag az orgona. Illetve ugye jött a midizés, sample-zés, bakelit tologatás, stb., egészen a DAW-okig, azaz ma már a PC-den is csinálhatsz zenét, digitálisan. Az elején elég bugyuta volt, de ma már elég széleskörben elterjedt. Ma már saját magad készítheted a hangszeredet is, szoftveresen. Vagy "hardveresen". Esetleg fogsz valami random hangot, és suttyó teknó remixet csinálsz belőle. Végtelenek a lehetőségek.
Érdekes, hogy amkor a második jött, akkor hatalmas tiltakozás volt, hogy a sátán zenéje meg satöbbi. Most ugyanez van az elektronikussal. Pedig nem rossz az, csak sok a szemét. Bárki csinálhat. Meg hát viszonylag olcsó is. Ezeknek megvan az előnyük és hátrányuk is.
[ Szerkesztve ]
A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.
