Az Intel bemutatta a régóta várt Sandy Bridge generációt, melynek újszerű felépítése reform elé állítja a PC-s piacot. A rendszerszintű integráció kora hivatalosan is megkezdődött, ennek megfelelően a platform és a hozzá járó szolgáltatás kerül előtérbe. A Santa Clara-i óriáscég pontosan ezt a filozófiát követte tervezés folyamán, így a Sandy Bridge esetében a központi processzormagok mellé bekerült egy grafikus mag is. Az Intel a 32 nm-es gyártástechnológiát alkalmazza az új termékek esetében. Először a négymagos processzorok kerülnek az üzletekbe, melyek 216 mm²-es kiterjedéssel rendelkeznek, és 995 millió tranzisztorból állnak. A vállalat a későbbiek folyamán készít egy kétmagos verziót is, aminek a mérete már csak 149 mm², ezenkívül a leggyengébb megoldásokhoz egy 131 mm²-es változat is készül, amiben a grafikus magból lesz kigyomlálva a feldolgozók fele. Az utóbbi két lapkára a költséghatékonyság miatt van szükség, amint az olcsóbb Sandy Bridge processzorok megjelennek. Mivel az LGA1155-ös tokozású CPU-k szokás szerint egy fémkupakot is kapnak, így a kétmagos megoldások esetében senki sem tudja majd, hogy melyik lapkára épül a termék, de ez alapvetően lényegtelen is, mert az Intel TDP osztályra specifikálja a processzorokat, ennek megfelelően a legnagyobb lapka alkalmazása esetén a nem használt részek letiltására kerülnek, vagyis a fogyasztást ezek nem befolyásolják.

A Sandy Bridge lapkák tehát maximum négy processzormagot tartalmaznak, melyek egy-egy 256 kB-os L2, valamint egy 8 MB-os megosztott L3 gyorsítótárat használnak, és támogatják a Hyper-Threading, illetve az új Turbo Boost 2.0 technológiát.

A Sandy Bridge a grafikus mag oldaláról is fejlődött. Az elmúlt év elején bemutatkozott HD Graphics megújult setup motorja most is jelen van, így a rendszer a központi processzor segítsége nélkül is képes az információk megfelelő feldolgozására

A processzorokhoz a H67-es és a P67-es vezérlőhíd lesz elérhető az asztali, Sugar Bay platformok esetében. Ezek hasonló képességekkel rendelkeznek, így támogatnak nyolc PCI Express 2.0-s csatornát, van bennük SATA 2.0 és 3.0, valamint Gigabit Ethernet vezérlő, továbbá számos USB 2.0-s portot kezelnek, és természetesen a HD hangkodek sem maradhat el. A H67-es megoldás előnye, hogy az FDI interfészen is tartja a kapcsolatot processzorral, így az ilyen alaplapokra helyezhető egy DVI, egy HDMI 1.4-es és egy DisplayPort 1.2-es kimenet is. A P67-es vezérlőt azoknak ajánlja az Intel, akik nem akarják használni a Sandy Bridge IGP-jét, mivel erre ennél a lapkánál nincs is lehetőség. Ellenben megoldható a tuning, vagyis egy megfelelő processzor esetében szép órajelre lehet szert tenni.

A memóriavezérlő hivatalosan az 1,5 V-on üzemelő 1333 MHz-es memóriákat kezeli. A H67-es lapkakészlet esetében is lehetőség lesz némi finomhangolásra, de itt csak az IGP órajele állítható.

Esetleges kérdések, picike előzmény a Bloomfield topikban!

Mindenkinek nagyon jó fórumozást kívánok!

[ Szerkesztve ]

"Pisztolycsővel a szájában az ember magánhangzókban beszél" ~Harcosok klubja! Origin: Cybertrone, Steam:nLali85 * HTC One X white...