Eltelt egy eon, és a kerekek csak forogtak.
Változatosság kedvéért a nyaram izgalmasan telt. (még szerencse, hogy imádom a munkám), mert szabira aztán nem mentem egy napot sem.

Történések:
Megvédtem a diplomamunkám,mosmán csak két nyelvvizsgára van szükségem.

Kétszer meghúztak vezetésből, (első saját hiba, második csak egy szemét vizsgabiztos vót)

Azóta átéltünk egy teljes rendszerösszeomlást, A céges szerben a teljes RAID-5 elszállt, Teljesen szuper élmény volt a userek dolgait viasszaállítgatni.
Ez kb május tájékán volt, és még mindíg jelentkeznek az utóhatásai.
Nap-mint-nap ugyanaz a környezet, és nem igazán szólok senkihez. Bulizni nem hívogatnak mert (ahogy a hátam mögött összesúgott embereket hallottam) én nem vagyok ember, és beszélgetni is csak a számítógépekkel tudok egész nap.

Szeretném ezt itt magam számára megcáfolni, hiszen négy és fél évig ügyfélszolgálaton csak a számmal kerestem a kenyerem, és senkinek nem volt gondja a beszélőkémre. Hogy nincs elegendő IQ potenciál a kollégákban arról pedig nem én tehetek. Sajnos a foci nem érdekel, és a nők kitárgyalása heveny bazdmegozás közepette számomra nem életforma. Midenki abba fullad bele amilyen córeszt magának kever. Nos már csak azért is a sajátomba fogok bele.....

Jó érzés volt elolvasni a tudatállapot naplómat sokat elárul, milyen dolgok is történtek az aktuális időpontban, és ahozzájuk tartozó érzések is áttörnek.

Barátnő..... nos ez kényes téma. Eleddig kerültem is, hiszen ezt a legbelsőbb magánügyemnek tartom minden esetben.
Lényege, hogy az albérletből ahol közösen laktunk, mostmás saját lakásomba költözhetünk. A sok cívódás, és nyűglődés ellenére úgyvélem találtam egy párt az életjátékomhoz.

Közben persze munkahelyemen is pörögnek a dolgok, a csajok egymásnak passzolnak át. Ha valamelyik nem boldogul azzal a bolond fejemmel. (mert mondjuk nem tud elcsábítani) akkor jöhet a másik. Így szépen lassan elérem, hogy egyik kolleginával sem kell a szükségesnél többet beszélnem egy szóval sem. Persze, hozzátartozik, hogy én csak lavírozok, hiszen megsérteni sem akarom őket azzal, hogy nem kellenk nekem, de a szükségesnél közelebbi kapcsolatot sem szeretnék létesíteni.
Ördögi csapda ez kérem. Édesapám mondotta volt, hogy csak egy dolog rosszabb annál, ha olyan nőnek udarol az ember akinem kedveli. Amikor valaki kedveli, és nem udvarol.

Ezt a saját bőrömön tapasztalom minden nap. Még ennyit az életben nem cseszegettek. Ezt nem értem, minden befulladt kapcsolatban élő hölgy bennem látja a mentőövet?

Nah ja én sem vagyok szent, nehogy valaki azt gondolja rólam, hogy nincsenek érzéseim, pl: tegnap felhívtam az EX-et azt amelyik még mindig fáj ha eszembe jut. Szóval az alapindok, még mindíg érkeznek különféle postai küldemények a címemre, annak ellenére, hogy másfél éve nincs közünk egymáshoz.
Gondoltam, ha jelenlegi párommal ott lakunk, ne kelljen már a világ papírtermelésének egy milliárdod részét ilyen szemétformában megkapnunk. Ráadásul nem is kellemes.
Annál kellemesebb volt hallanom a hangját, szinte elolvadt az elérzékenyüléstől.
Persze ez csak illúzió, de most is simán eldumáltunk fél órát anélkül, hogy az időt érzékeltük volna. Vááááááááááááá őrület. Aszondta elmehetnénk vacsizni.
No ez egyezményes jel...... Úgylátszik mégsem jött be neki az a pasi aki miatt elhagyott. Vagy legalábbis azt hazudta, hogy nem szeret.

Én úgy vélem eleget szoptam már emiatt a hölgyemény miatt, és bolond sem vagyok, hogy ugyanabba a szarba kétszer belelépjek.
Vacsi lefújva. Csak megint volt egy szar éjszakám amikor emlékeznem kellet. Mintha visszanőttek volna a lelkem lemetélt darabjai.