Más a történet. Az űrkutatást általában X összegből valósítják meg az űrügynökségek, ha az személyzettel végrehajtott űrkutatásra többet szánnak, akkor általában a robotszondák, műholdak kárára történik. Ugyanez vica-versa.

Az 1970-es években volt egy nagyobb "sikere" a személyzet nélküli űrkutatásnak a NASA-nál. Az 1960-as években jellemzően az Apollo-program előkészületeit csinálták (Ranger, Surveyor és Lunar Orbiter szondák), aztán utána a Pioneer szondák szinte éhalállal küzdöttek a létezésükért. A Pioner szondák második fele, Mars, Viking, Voyager, a túloldalon a Venyera, Zond (ami sok mindent takart) meg a Luna/Lunokhod próbálta a lépést tartani.

Az 1980-as években még volt egy nagyobb hajrá (Venyera, Vega, Phobos, a különféle Healey-üstökös kutató műholdak), azóta kb. a NASA meg pár európai műholdon túl nem volt semmi a 2010-es évekig...

Eközben meg volt az Apollo-program, megépült kismillió szovjet és amerikai űrállomás, 5 amerikai űrsikló, megépült az ISS, és így tovább.

A Hubble űrteleszkóp azért volt rendkívüli a maga idejében, mert horror pénz ment el rá - közben a NASA emberes űrhajózásra az 1980-as évek végén három hónap alatt többet költött, mint a teljes HST programra.

Jól jellemzi a mai napig ez egyébként az űrkutatást. Amikor a sikeres NASA Mars-missziókat emlegetik, akkor érdemes felidézni, hogy Mars Pathfinder program (ahol a Sojonuer törpe-rover történelmet írt) azért került 280 millió dollárba, mert egyszerűen nem volt a NASA büdzséjében több erre. Ezért "kitalálták", hogy megpróbálnak minél kevesebb pénzből egy Mars-küldetést létrehozni, és azzal marketingelték az egészet, hogy igyekeznek költséghatékonyak lenni. A valóság ezzel szemben az, hogy a NASA évekig próbálkozott nagyobb szabású Mars-projekteket tető alá hozni, de arra sose kapott pénzt. Egy kicsire igen. A Mars Pathfinder sikerén lovagolva tudtak valahogy a Mars kutatók tovább evickélni a Mars Exploration Rover (Opportunity és Spirit) felé.

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.