Norrköping

Ide a mi van közel, ami érdekes lehet elv alapján jutottunk el. Nem bántuk meg, bár egyedül itt volt esős időnk. Norrköping (norcsőping) egy régi iparváros, a helyi Manchester, textilre specializálódtak. Ma már nincs itt ilyen termelés, de a vízzel körbezárt gyárnegyedet fullra felújították. Itt van a munka múzeuma (hét emelet), és egy mesterséges vízesés is, amely mellett ott fut a Tube. Ami nem metró. Hanem egy régi víznyomócső, amit nem selejteztek ki, hanem meghagytak mementóként, oldalára lukakat vágtak és a vízesés mellett végigsétálhatsz benne. Igencsak állatijó. A városi múzeum is érdekes volt, aztán megtudtuk, hogy Norrköping mellett vannak Európa egyik legrégebbi barlangrajzai, úgyhogy nekivágtunk a sétának.

Az út a Jonh Bauer gimi mellett vezetett el, majd kiértünk a parkba, ahol volt temető is, minden olyan volt, mintha egy sereg kertész állandóan karbantartaná. Slattyogtunk már vagy egy órát és még semmi barlangrajz-cucc nem jött szembe, úgyhogy egy futó lányt szólítottunk le, aki elküldött minket visszafelé. Ő volt az első és utolsó svéd, aki átvert minket, de persze nem direkt, csak épp fogalma sem volt. Úgyhogy a barlangrajzokról lemaradtunk.

Norrköpingben van villamos is (kemény három vonal), ami végigmegy a sétálóutcán, aztán ki a pályaudvarhoz, de itt már füves pályán. És nem szirszar műfű, mint a Mester utcában, hanem olyan zöld gyep, hogy alukálnál rajta. A pályaudvarral szemben van a kaktusz-nevezetesség, ide minden évben kaktuszból kiteszenk valami képet, télre beszedik, tavasszal újraültetik. Csak mert miért ne.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!