5 nap 6 éjszaka

Az időjárás kegyes volt velünk, mert bár éjszakára lehűlt a levegő, január ellenére közel 20 fokot mutatott napközben a hőmérő. Elég gyorsan el is telt a hétvége, a rutinos öregnél természetesen focilabda is volt, a boltos kislányt kifaggatva még pályát is találtunk, úgyhogy a szombat az sporttal, hatalmas zabálásokkal és még nagyobb sztorizásokkal telt. Mert amikor ennyi sofőr összegyűlik, megy ám a mesélés, valakinek mindig nagyobbat kell mondani, kizárt, hogy ne ő csinálta volna meg a legtöbb lerakót, a legtöbb súllyal, a leghosszabb kanyarral, a legkevesebb fizetésért, a legbunkóbb főnökkel. Mindezt a létező legrosszabb műszaki állapotú autóval. Aztán néha fordul a kocka és nem a panaszkodás a menő, hanem a dicsekvés, ilyenkor mindenkiről kiderül, hogy vele aztán nem packázhat senki, még a főnök is vigyázzba áll ha meglátja, az ő autója fogyasztja a legkevesebbet, megy a leggyorsabban és ő vitte a legdrágább árut a világon, huszonhatszázezerkilencven millióért. Nagyon ritka volt az, hogy ilyen összetalálkozáskor megúsztam ezeknek a kötelező köröknek a végighallgatását, ami egy idő után rendkívül unalmassá tud válni, de hát miről is beszélgetnénk egymás között, amikor állandóan úton vagyunk.

Valószínűleg híre ment, hogy egy csapatnyi nagyhangú férfiember táborozik a Ford gyár parkolójában, mert szombat este egyszer csak megjelent két sötétített ablakú autó és kiszállt belőlük körülbelül féltucatnyi igen lengén öltözött nőszemély. Lehet, hogy ha nem egy kupacban lepnek meg minket, akkor találtak volna néhány jelentkezőt, nem ritka párosítás a két szakma összetalálkozása, de így bárkiben is bizsergett esetleg az ingerencia, mindenki türtőztette magát. Valaki megsajnálta és elirányította őket a lengyelek felé, na ők már nem voltak ilyen félősek, mi meg éretlen tinédzserek módjára jókat röhögtünk a ritmusosan mozgó furgonok látványán.

Vasárnapra városnézést találtunk ki, ami majdnem kudarcba fúlt, olyan jól sikerült előző este az italozás néhányunk részéről, de aztán 11 óra körül nekiveselkedtünk és megcéloztuk Valencia belvárosát azon bátrabbak autóival, akik be merték vállalni a plusz kilométereket. Mivel lövésünk se volt, hogy mit lenne érdemes megnézni, majdnem egy órányi kavargás után megálltunk egy már messziről is feltűnő épület és a hozzá tartozó park mellett. Mint kiderült, a Természetrajzi Múzeumot találtuk meg, igen érdekes egy hely volt, de sajnos csak a külső, ingyenes részeket járhattuk körbe, nem a mi pénztárcánkhoz voltak szabva a belépő árak. (A képek minőségéért elnézést kérek, ennyire volt képes a telefonom.)

Museo de Ciencias Naturales, Valencia

Ennek ellenére közel két órát elnézelődtünk itt, mire újfent bebizonyosodott, hogy a másnaposság és a tűző napsütés nem jó párosítás, hiába háborogtunk páran, győzött a többség és indultunk vissza a parkolóba. Ahogy közeledett az este, egyre jobban éreztük zsigereinkben a hétfőt, szép lassan mindenki készülődőre vette a figurát, már nem volt nagy főzés, megettük a maradékokat, elmosogattunk és elpakoltunk mindent. Este még azért összeült a társaság egy utolsó dumálásra, akik jobban összehaverkodtak azok számot cseréltek, majd nagy reményekkel a másnapot illetően, elmentünk aludni.

Hétfőn reggel 8 körül már mindenki talpon volt, teltek-múltak az órák, egyre sűrűbben nézegettük a telefonjainkat, meg kacsintgattunk a lengyelek felé, de csak ketten mentek el közülük egész nap. Mit ne mondjak, este nyoma se volt a hétvégi jó hangulatnak, a pihenős alkeszok is csak szolidan iszogattak. Én sem éreztem olyan kényelmesnek már a fekhelyemet, egyre nehezebben ment az alvás, sajnos nem készültem fel eléggé és csak egy könyvet vittem magammal, amit nagyon hamar kivégeztem így, hogy az egész nap várakozással telt. Kedd délelőtt újabb két lengyel furgon hajtott el, majd kora délután a maradék kettő is lelépett végre, érezhetően bizakodóbb lett a hangulat, de ennek ellenére megint ott ért minket az este, munka pedig továbbra sem akadt senkinek. A csalódottság addigra elérte azt a szintet, hogy néhányan egymást túllicitálva szidtak már mindent és mindenkit, aki élt és mozgott, hiszen a csütörtökön érkezők a 6., a péntekiek az 5. napjukat húzták le. Nincs is rosszabb a várakozásnál egyébként, belekezdeni nem mer semmibe az ember napközben, hiszen bármikor jöhet a hívás és akkor általában rohanni kell egyből.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!