TRON: Legacy

TRON: Örökség

Most mit vakerálsz itt a járgányoddal?

Bevezetésként hadd említsem meg, hogy az első rész folytatásának az ötlete már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott, de az igazi munka csak a kétezres év közepén kezdődött el. Kicsit változott a rendezői felállás, ugyanis az első részt korábban igazgató Lisberger most producerként tért vissza, míg a filmet egy elsőfilmes rendező, Joseph Kosinski gyúrta egybe.

Hm, ha nem világítanánk, akkor most sötétben lennénk...

Aki már kellően jártas ebben az univerzumban, az könnyen megérti és elfogadja a történet megszerkesztését: Jeff Bridges ebben a filmben korábbi karakterének idősebb verzióját alakítja, és mellette a szintén programozózseni fia, Sam kap főszerepet, akinek a színészi alakításával nem foglalkozunk túl sokat, ne legyünk telhetetlenek, de egy biztos: Olivia Wilde így is elég vonzó teremtés lesz a vásznon! Alan, aki a TRON 2.0 játék tulajdonképpeni főszereplője volt a saját fiával egyetemben, most háttérbe szorul, egyfajta közvetítőt, apapótlót alakít az új moziban.

Ezennel a 21.648 ciklus Olimpiai Játékait megnyitom!

Ragadjuk meg mindjárt a film kerettörténetét: rögtön az elején tudatják velünk, hogy Flynn, az ENCOM vezetője hatalmas dologra bukkant, mely gyökerestül változtatja meg az egész világot, boldogságot és békét hozva a jelen generációra. Ámen. Ekkor a néző megdöbben, Flynn nemkülönben, lévén eltűnik a világ és a családja szeme elől, így kisfia, Sam egyedül marad a nagyszüleivel és Alan-nal. Ekkor kezdenek felpörögni az események, melynek folyamodványaként kiderül, hogy a srác egy lázadó, – rögtön szimpatikus is lesz, mikor a nyílt forráskód mellett teszi le a voksát –, aztán repül egyet, hogy végül minden fiatal álmainak lakásában megkapja a hírt Alan-től: apja rácsipogott a régi, még az első filmből megismert játékteremből. Nem telik el öt perc, és Sam ugyanúgy jár, mint eddig mindenki, aki bitek után kutakodott az ENCOM háza táján, bedigitalizálódik a nézők által várva-várt világba.

Ne haragudj, de nem merek a mell, izé, a szemedbe nézni...

Személy szerint én két pozitívumot tudnék rögtön most kiemelni. Az egyik, hogy a rendező, ha néhol szájbarágósan is, és pár perces üresjáratot okozva, de megpróbálja az első filmet összekötni a mostanival. Ez nyilván azoknak nagyon jó, akik úgy ültek be a moziba, hogy fogalmuk sincs, milyen világ tárul elébük, mik voltak az előzmények, de nekünk is, akik már kívülről fújják az első rész jeleneteit. A másik hatalmas pozitívum maga a digitális világ. Mikor Sam belecsöppen, olyan látványban lesz részünk, mely szerintem felülmúlta a legmegátalkodottabb rajongók képzeletét is, főleg az első TRON film után. Aki 3D-ben tekintette meg az előadást, az tudja, hogy ekkor váltott át három dimenziós megjelenítésre a moziterem, míg az e világi jelenetek 2D-ben tárultak elénk. Megjegyzem, ez a megoldás is roppant okos húzás volt a film alkotóinak részéről. Nagyon nem is húzom a látvány kivesézését, elég legyen annyi, hogy a gépi világ kirobbanóan jól van megalkotva, minden a helyén van, bitek teszik a dolgukat, egyenletek és algoritmusok dolgoznak, közben dübörög a techno – zene, és mindennek tetejébe latexruhás, neonfényű, igen dekoratív lányok táncolnak, simulnak, amikor meg akciódús jelenetek kerülnek sorra, egyenesen belesüppedünk a székbe a sokktól.

Easy rider, öcsém, easy rider!

És most röviden a történet általános bemutatása következzék: Flynn nem véletlenül tűnt el kisfia szeme elől, nem halálozott el, és nem is a Bahamákon töltötte fennmaradó idejét fűszoknyába öltözött, kerekded mellek társaságában, szivarral a kezében, hanem, ha fogalmazhatunk így, a saját dugájába dőlt. Történt ugyanis, hogy eltűnése előtt megalkotta az ENCOM vadonatúj virtuális világát, melynek alapja a Rács (The Grid) volt. Hogy munkája könnyebb legyen, megalkotott egy mesterséges intelligenciát a saját hasonmására, akár Isten Ádámot. Ennek a mesterséges intelligenciának a neve CLU lett, mely egy ideig engedelmesen követte az utasításait, mígnem egy nap, pontosabban egy ciklusban úgy döntött, hogy fellázad a teremtője ellen. (valahonnan ez a történet ismerős…khm) Így történt meg, hogy 20 évvel ezelőtt CLU bezárta Flynn-t a saját maga kreálta világba, aki elbújt, és remetei magányban tengette hétköznapjait igen vaskos kötetek olvasásával, és a buddhizmus felfedezésével. Míg Flynn búslakodott, addig CLU módszeresen kiirtotta azokat a programokat (izomorfikus algoritmusok, azaz ISO-k), melyektől Flynn várta a mennyei felszabadulást, és amelyek miatt annyira lelkes volt fiatalon. Csupán egyetlen túlélő marad meg a vérengzésből, melyben CLU akár Nagy Sándor szerepét is alakíthatta volna, hiszen egy teljes birodalmat sikerült a felügyelete alá vonni, ő az a bizonyos latexes szépség, Quorra. És persze túlélő lett Flynn is, aki olyan ügyesen bújt el a mátrixhálón, mint pandamaciban egy apró, ide-oda ugráló bolha.

Ha tudsz C++, Cobol, Fortran, Pascal, Assemply nyelven programozni, akkor megmutatom a...

Innentől kezdve a történet további része adott: Sam, miután meglepődött, rögvest egy arénában találja magát, ahol az életéért kell megküzdenie. Nagyon hamar kiderül, hogy ő egy felhasználó, vagyis egy bedigitalizált ember, és ezt a csöppet sem kellemes felfedezést Tron-nak köszönheti, aki szintén bennragadt a cyber - világban, csak most éppen CLU hű szolgájaként. Felhasználói mivolta hatalmas csendet vált ki az arénában, melynek következében azon nyomban egy igen kétes kimenetelűnek ígérkező csatában találja magát, ahol is CLU az ellenfele. Hogy le ne égjen, a csata záróakkordjaként megjelenik a már korábban említett igen vonzó bit-kisasszony, Quorra, aki megmenti őt a film egyik legkiválóbb járgányával, és elviszi édesapjához. Mi történik ezután? Azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Sam és az igen vonzó tehetség útra kelnek, hogy megtalálják a kijáratot a való világba, közben lesz csetepaté egy építészetileg nagyon jól sikerült Bájt-presszóban (Castor törzshelye), itt megjelenik majd Flynn is, és mint Neo a Mátrixban, mindenkivel tudatja, mi is a csízió, Quorra megsérül, de hál istennek olyan, mint egy hüllő, és hamarosan újra rendben lesz, szöknek, futnak, felszabadítanak, egymásba esnek, végül jön az utolsó jelenetek egyike, ahol is Flynn…
Majd Sam és Quorra megnézik motorral a napfelkeltét, melynek látványa oly szép.

Igen, mi van, mi zúzzuk a nótát a filmben!

Nem mehetek el szó nélkül a film harmadik, és egyben kiemelkedő pozitívuma mellett, ez pedig a Daft Punk által az orcánkba és hallójáratainkba sugárzott igen fenomenális muzsika. Annyira jól sikerült az aláfestés minden, hangsúlyozom, minden jelenethez, mint nagymamám rétese karácsony tájékán. És mintegy kuriózumként, a kéttagú együttes is feltűnik a filmben DJ szerepkörben, Castor alkalmazottjaiként! A duótól megszokott technó dallamok remekül keverednek a vonós és ütős hangszerekkel, olyannyira, hogy első dolgom volt beszerezni a CD lemezt a párizsi srácoktól.
Egy szónak száz a vége, ez is kötelező darab, aki a TRON univerzum mellett teszi le a voksát!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!