TRON: Evolution folytatás

És most nézzük a látványt, mi is fogad bennünket a Rácson? Mindenki nagy örömére az Unreal 3 motor hajtja a játék belsőjét, aminek köszönhetően nem kell erőművel rendelkeznünk, és főleg nem kell Paks közelében laknunk… Mikor Anon-nal belépünk és haladunk egyre tovább, el kell ismerni, hogy a pályatervezők igen magas lécet szándékoztak állítani, majd azt egy-egy alkalommal átugrani. Maradjunk annyiban, hogy a léc a helyén maradt. Ami nem jelent semmi rosszat, a játékterek elég nagyok, jól kidolgozottak, a grafika szép, viszont DX11-től mentes, ettől függetlenül kellemes, letisztult, minden olyan, mint a Legacy filmben, a fények villódznak, a színek változatosak, amolyan selymesek, a karakterek elfogadhatóak, csak éppen minden annyira hasonlít a filmhez. Gondolok itt elsősorban a szállítókra, fénymotorokra.

De ami mégis fáj: annak az érzetnek a hiánya, hogy a világ egy valódi számítógép belseje. Míg a TRON 2.0 esetében könnyedén el tudtuk képzelni, hogy igen, ez egy router, az egy tűzfal, ott vannak ni, a vírusok, ez a program aranyos, és kedves, segít nekem, mutatja az utat, azzal a programmal beszédbe elegyedünk, ott áramlanak az adatok jobb oldalt a memóriavezetéken, addig jelen játék esetében egy nagyon jól sikerült, filmszerű fantáziavilágról beszélhetünk, de átérzésről, beleélésről nem. Pontosan arra gondolok, mint korábban Jet alakítására, és Anon szótlanságára.

Hangok. Hát azt el kell ismerni, hogy ebben nagyot dobbant az Evolution, akár a film, részint annak köszönhetően, hogy ott van velünk a Daft Punk! Igen, nagyon jók, elemi erővel zúznak vagy éppen aláfestenek. Mindehhez járulnak a játékban szereplő karakterek hangjai, amiről tudni kell: Jeff Bridges kivételével az igazi színészek mondják meg nekünk a frankót. Jeff hangjának hiányát azonban nem érezni, mert egy remek embert találtak a helyettesítésére, akinek a hangja szinte ugyanolyan, mint a filmsztárnak.

Végezetül meg kell említeni az Evolution multis módját. Hát kérem, ez viszont nagyon jól sikerült, a játék egyik nagy vonzereje. Ennek egyik oka, hogy az egyjátékos módban szerzett fejlődési szintek automatikusan aktiválódnak, amint belépünk a multiplayer világába. És ez vissza is érvényes! Ami viszonylag hátránynak tekinthető, az a négy játékmód (Desintegraion, Team-Desintegration, Bit Runner, Power Monger) és négy pálya, melyből kettő a hagyományos párbajokra, míg a másik kettő a fénymotor versenyekre van kihegyezve. Azonban az egymás elleni harcok igen kellemesek, a közelharcok frenetikusak, főleg, mikor bekapcsolódunk egy párviadalba, és suttyomban lekaszáljuk a delikvenseket. A fénymotor versenyek, hasonlóan a TRON 2.0 esetében, itt is jól sikerültek, és most egy kicsit az igazi Tron – érzés is előbukkan, mert szinte ujjongva száguldhatunk, ugrathatunk a többszintes pályákon, melyek tele vannak útvesztőkkel és akadályokkal, s ettől aztán igazán élvezetes lesz, ahogyan becsalogatjuk az ellent a fénycsóvánkba. Amennyiben épp egy tankot irányítunk, akkor egy bizsergető érzés fog minket elvarázsolni, ez az, ami nagyon hiányzott korábban! Most is vannak felvehető csomagok (Power – Ups), melyekkel tovább fokozhatjuk ördögi terveinket a többiek legyőzése érdekében.
És van egy jó hírem azoknak, aki rendelkeznek felesleges Live pontokkal: már elérhető egy letölthető csomag, mely kettő multiplayer pályát tartalmaz!

Konklúzió gyanánt csak annyit mondanék az Evolution-nal kapcsolatban, hogy bár másra, többre, jobbra számítottam, mégis üde színfoltja a játékfelhozatalnak. Most nem ismétlem magam a hibák és a klasszikus Tron – érzés hiányának megismétlésével, de egy biztos, mindenkinek, akit csak egy egy kicsit is érdekel és elvarázsol ez a világ, ki kell próbálnia, végig kell játszania, mert különben nem lesz teljes az univerzumról alkotott képe.

Zárszó:

Hát ennyi volt, kedves olvasók. Közel 30 év pár oldalba sűrítve, pedig akár több kötetet is érdemelne. Bár, ami azt illeti, igen neves írók már tettek erről nem egyszer, elég, ha csak olyan címekre gondolunk, mint az Én, a robot, vagy éppen az Ő és az, vagy a Solaris, és a 2001. Űrodüsszeia. Nem mintha bármelyikkel is versenyeznék, de egy biztos, vagyunk, leszünk sokan mindig e Földön, akiket újra és újra elgondolkoztatnak a gép-ember, informatika-vallás, evolúció-technológia kérdéskörök.

Végezetül itt egy kép, mellyel rögvest be is bizonyítom, hogy cseppet sem vagyok TRON megszállott. :) Ezen a képen saját TRON gyűjteményem látható, bár azt is elismerem nektek, hogy a fiammal közösen osztozunk rajta, mivel ő is azok közé tartozik, akiket érdekelt mind a múlt, mind a jelen ezzel a csodálatos univerzummal kapcsolatban. Mindketten elképzeltük, milyen is lenne egyszer a számítógép belsejében lenni, mit csinálnak ott az adatok, programok, megkérdeztük egymástól, hogy ott is alszanak-e, játszanak-e, vannak-e bárok, játszóterek, strandok, és abban állapodtunk meg, hogy a négy alkotás (főleg az első kettő) tökéletesen ábrázolta azt, ami a fejünkben megfogalmazódott. Hiába, nem véletlenül mondják, hogy ha az ember megpróbál félig-meddig a gyermekek fejével gondolkodni, és szeret sokat képzelődni, akkor sokkal könnyebben veszi rohanó és egyre durvább világunkban az akadályokat. Újfent arra biztatok mindenkit, akit érdekel önmagában a számítógépek világa, van elegendő fantáziája, és befogadókészsége az újra, valami másra, hogy essen neki, vegye rá a fáradságot, és élje át mind a négy produkció élményeit, én garantálom, hogy nem fog senki sem csalódni!

A bitek legyenek veletek!

A kis TRON gyűjteményem. Ugye, milyen szép!

Források:

TRON videojáték
TRON
TRON 2.0
Tron Legacy
TRON Evolution
TRON és Daft Punk

A cikkben szereplő film és ingame képek forrásai az Internet, hála a biteknek és bájtoknak, és persze CLU-nak, aki engedte azokat letölteni! :) És ismét külön köszönetet szeretnék mondani Speeedfire kollégának, akinek a feltöltő oldala segítségével illesztettem be a képeket az írásba!

Hunork