A tűz nem ismeri a „pause” fogalmát

Ülök a bungiban, nézek egy sokatmondó filmet, és pisálnom kell, elég sok sört behúztam.
Rányomtam a pause-ra, és nézem, hogy üres a fásláda. Nem passzolt a fejemben lévő gondolat.

Jer 17,4
És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.

Az én tüzem, ha nem rakom meg, kialszik. Raknom kell rá, a zsebkendőmmel, amit mindig a zsebemben hordok, azzal fogom meg a kályha kilincsét. A zsebkendőm híres és nevezetes, viseltes. Képes vagyok egy hónapig is a zsebemben hordani gyűrötten, használtan. Ha nyugovóra térek, rutinszerűen magam mellé rakom az ágyban, hogy kéznél legyen. Reggel, ébredés után a kisebbik fiam elkéri. Apa kifújod az orrom!? A nejem nem szereti ezt a jelenetet, a papír zsebkendő híve, de azt nem tartunk, mert eldobható. Engem a nagymamám arra tanított, hogy mindig legyen a zsebemben zsebkendő. Kicsit túlzásba vittem a tanítását, mert Ő elvette tőlem, kimosta, kivasalta. A nejem is igyekszik néha elkunyerálni, de én elég makrancos vagyok (nem hölgy) nem adom. Leintem, hogy még fér bele.

2000 környékén nagy világvégevárás közepette a Verseny utcai piacon álltam sorban a büfénél kávéért és olcsó felesért. Előttem hajléktalanok, kukázók, akik az éjjeli martalékokat szórták fillérekért. Járták a lakótelepeket, boncolgatták a kukákat, durva recycling ment. Márkás cipők, pólók, műszaki cikkek, kidobott, megunt holmik. A rendszer úgy működött, hogy a selejt éjszaka begyűjtötte és a PECSA hiénái felvásárolták fillérekért, majd hétvégén a PECSA-ban eladták drága pénzért annak a rétegnek, akiknek státusszimbólum volt a PECSA-ban vásárolni secondhand. Nepper leste a Rozit, Katit, akik batyuval jöttek. Batyus cigányok.
Kiterítették a lepedőt, benne az éjszaka lajstromba sem vett drága holmi. A nejem micsoda arzenált spájzolt be 20 Forintos blúzokból. A nepperek ölték egymást, az utcán elébe sitettek, hogy mutasd mid van? Valami jó? Valami régi? A tömeg lábai között nyúltak be és markolták el, hogy valami jusson. Úgy kezdődött a mese, hogy ez megvette, ez hazavitte, ez kivasalta, ez kiglancolta, ez kivitte hétvégén a PECSA-ba és a vastag pénztárcával kibélelt emberek nem győztek csillogó szemmel büszkélkedni egymásnak, hogy nééézd mit vettem! Jól jártam?

1Kor 11,27
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

1980 Kuznyeck lakótelep 15. fsz 1. családi lakoma, egyszobás lakótelepi, a konyhában forgalomkorlátozás, fogalmam sincs, hogy fértünk el annyian, a mama sürgött-forgott, sorra hozta be az illatozó tálakat, a finomságokat. Tyúkleves, a piacról vásárolt, tyúkvérrel öntözte az aszparátuszt, az meg befutotta a szekrény tetejét. Nagyapám szótlanul ült a fotelban, nem szerette a nyüzsgést, maga elé meredt és azt várta, hogy mikor lesz újra csend. Leül a konyhában, tekergeti a Sokol rádiót 2 band 7 transistor, vékony ragtapasszcsíkkal volt megjelölve, hogy Kossut és Petőfi. A család körbeérte az asztalt, mama nem ült le közénk. Megvárta, amíg mindenki végez a levessel, összeöntötte magának a maradékot, és azt ette meg, nem mehetett pocsékba semmi. Sokat mesélt a szegénységről és az éhezésről.

2Kor 4,2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

Több alkalommal álmodtam azt, hogy meztelen járok az utcán emberek között, szimbolikus álom. Halakkal is álmodom, vagy nagyon sok hal, vagy nagyon nagy és repülni is szoktam álmomban, szárnyalok, mint a madár. Valaki üldözőbe vesz, lehetetlennek tűnik megmenekülnöm és az utolsó pillanatban egy ismeretlen erő felránt üldözőm elől a levegőbe, nagyon magasra, látom az egész földet, aztán elenged, zuhanok, majd széttárom a kezeimet, és evezek a levegőben, mint ha úsznék. A Sas neveli így a fiókáit, azok aztán a világ minden kincséért ki nem mozdulnának a fészekből. Minek? Az anya finoman megragadja, felrepül vele nagyon magasra és elengedi, a sasfióka automatikusan kitárja a szárnyait, egyrészt megtanulja, hogy milyen a levegőben lenni, megszáradnak a tollai, másrészt a Sas anyuka (de hülye szó) vigyáz rá, még mielőtt lezuhanna, megragadja és visszaviszi a fészkébe.

Kevés az ismerősöd a fészbukon?

Bármit osztasz meg a „közösségi” üzenőfalon, nem lájkolja senki? Hozzá sem szólnak, nem reagálnak, némák és úgy lépnek át rajtad, mint ha nem is látnák? Ha felteszel egy kérdést, nincs rá válasz? Ne keseregj, itt a kész megoldás.

Jelöld ismerősnek a fészbuk által mesterségesen generált profilokat. Minden jutubos számhoz hozzászólnak, hogy phűűű, de tetszik, ezt a számot én is nagyon szeretem, emlékeztet a gyermekkoromra.
Ha kiírod, hogy ma rossz napom van, akkor megkérdezi, hogy: segíthetek valamiben?
Ha jó napod van, veled örül. Felköszönt a születésnapodon, névnapodon, s küld egy virtuális virágot, képeslapot, vagy egy rekesz sört, és koccint az egészségedre.
Ön beállíthatja, hogy mik az igényei, hogy ne legyen tolakodó.

Megadhatja neki a kedvenc szokásait, a betegségeit, s így időben értesíti, hogy nehogy elfelejtsd a gyógyszereid, hogy vannak az aranyhalak? Az előre generált profilok felkészülnek az ön személyiségéből, és minden nap meglepik önt egy kis kedvességgel. Ha új képet tölt fel az albumába, akkor analizálja és megdicséri az új haját, ha fodrásznál volt, vagy az alakját, hogy egész csini. Ha a ruhatárát bővíti arra is figyelmes lesz, hogy nahát, nahát, csak nem egy kosztüm? Nem túl mély az a dekoltázs? Így nem tudsz nyugodtan sétálni, minden férfiszem téged fog vizslatni.

Amikor pedig Zvolóval (röpirat)

Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy a négyesfogatból nekem a legnagyobb az arcom, s én vagyok a legmerészebb Egyenként megszólítottalak benneteket, így természetes, hogy én sem maradhatok ki a (név)sorból, így lesznek utolsókból elsők .
Oké, get rédi.

Önmagammal szemben bármit megtehetek, lehetek kíméletlenül őszinte, veletek szemben ezt nem tehetem meg, s nem is lenne értelme. Mindegyikőtökről tudok olyan dolgokat, amit saját magatoknak sem vallanátok be, mert volt egy kényszeredett bizalmi pillanat, amikor valakivel muszáj volt megosztani, hogy ne egyedül kelljen tovább hordozni a terhet. Én sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert az egész világgal megosztom, hisz ez a világháló. Többet is követel, ahhoz viszont többet kell elkövetni. Hát ebben nem volt hiba, már négyesfogat időnk alatt sittre kerültem

Amikor pedig Robival (röpirat)

Rólad tudok a legkevesebbet, szerintem nekünk nem sikerült életreszóló, vagy időntúli barátságot kötni és egymásnak megnyílni, mint Böcével, Csigával. Időben észre kellett volna vennünk, hogy felszabadításra vársz, a mi felelősségünk is. Böce is beismerte utóbb egy igazán beszívós és bebaszós beszélgetés alkalmával, hogy téged el kellett volna rontanunk. Egyedül neked nincs beceneved. Böce, Csiga, Zvolo, de te maradtál Robi. Bozó Róbert.

A kedvedért most berakok egy albumot, hogy könnyebb legyen írni rólad, mert ez rád emlékeztet. Legszívesebben Destructiont hallgatnék, mert neked az pörgött a Tesla-n bakeliton, de most legyen Iron Maiden: Pieces of Mind. Pont azt hallgattam, amikor hajnalban rám törtetek zseblámpával a tanyán. Anyám aludt én fülessel bakelitról hallgattam egy kis Ájron Majdnemet. Már rég aludtam, amikor megjelentetek. Csöndben vihogtatok, mert anyám aludt. Aztán ő is felébredt. Mekkora állatok vagytok, csak most ismerem fel. Böcéhez előzetes bejelentés nélkül be sem lehetett menni. Ha még is bementem hozzájuk, a csákó tiszta para volt. Begörcsölt és mondta a szabályokat, hogy mit csináljak, ha náluk vagyok.

Amikor pedig Csigával (röpirat)

Szia Csiga, illő volna már találkoznunk. Tudom, hogy a világ végtelen, s én nem találom benne a helyem, és azt is, hogy akár Böcével, veled is időtlen időkre összetartozom. Böcével volt egy fogadásotok, hogy ha az AC/DC ekkor és ekkor még létezik, akkor találkoztok a gyulai vasútállomáson. Amikor ez nem történt meg, én Böcével a Hármashegy tetején egy fa tetején ültem, megittunk már egy liter Unicumot. Lehet időzavarban vagyok, gyászolt, akkor halt meg az édesanyja. Nem is ez a lényeg, esetünkben a pontatlanság szinte már erény, és magasztos, mert nem az számít, hogy mikor és hogy. Szerintem pontosan tudod, nem hiába nem hívtalak fel lassan 5 éve. Én azt szeretem, hogy váratlanul betoppanok az életedbe és a kedvemért felborítod azt. Utoljára nagyon sok helyen jártunk, nagyon sokat ittunk és nem is tudnék írni róla semmit se. Kolbászfalu? Voltunk ott is, Újkígyósi horgásztavak, tököm tudja, hogy kerültünk oda, de voltunk valami horgászversenyen és volt ott egy büfé, meg egy régi osztálytársam, aki felügyelte a halakat, de olyan részeg volt, hogy belemarkolt egy asszony fenekébe, annak meg a férje jó pofánkúrta. Ilyesmikre emlékszem.

Amikor pedig Böcével (röpirat)

Nem is tudom a nejem hova ment hétvégére, ez az egész azt sem tudom mikor történt meg, lehet, hogy még csak egy gyermekünk volt. Mármint nem a Böcével, hanem a nejemmel közös. A lényeg, ahogy megéltem és az abból levont konklúzió. Böce teljesen más konklúziókat vont le belőle, lehet azt sem tudja mit jelent a szó, nem azért szeretem, mert okos. Én sem vagyok az. Akkoriban még nem a fészbukon volt ismerősöm, s szerintem azóta már megjött az esze, mert törölte magát a rendszerből, én rátok való tekintettel, hogy okuljatok az én hibáimból, még nem, de annak is eljön az ideje

Böcével én ezt levonalastelefonoztam, hogy jöjjön át, rendesen rákészültem, mert Böcével találkozni nem hétköznapi dolog, leásunk olyankor a dolgok mélyére és elég sok kábítószer fogy. A tapasztalataim azt mutatják, hogy ő jobban bírja, mert olyan tünetei, amin ő szemöldököt ráncolt, neki nem voltak, nekem viszont igen. Ez történt akkor is, elfüstöltünk egy Krasnaja Mockba jellegű rakétát, amit elvileg Marokkóból hoztak, de az illata olyan volt, mint az egy hetes vízi hullának. A lényeg, hogy hasson, és üssön ki a cipőből, repüljünk ki az űrbe. Na ebben nem volt hiba, sétáltunk fel s alá a kisudvaron, lestük, hogy az ablakokból valaki kinéz e, vagy ha nyitva van, érzi e? Már az udvaron, lenyomtam vagy 8 mély slukkot, ott mondtam Böcének, hogy valami gond van. Nem értette.

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

[6. rész: Isten sorsítótár]

[7. rész: Isten sincsen lincsen]

[8. rész: Isten kívül viccen]

[9. rész: Kívül rend van, belül Isten]

Kívül rend van, belül Isten

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

[6. rész: Isten sorsítótár]

[7. rész: Isten sincsen lincsen]

[8. rész: Isten kívül viccen]

Isten kívül viccen

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

[6. rész: Isten sorsítótár]

[7. rész: Isten sincsen lincsen]

Isten sincsen lincsen

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

[6. rész: Isten sorsítótár]

Úgy alakult, hogy a baráti társaságnak köszönhetően (Böce, Csiga, Robi) Sátánista lettem, itt jegyezném meg, hogy minden egyes ember, aki nem Isten gyermeke, tudtán és akaratán kívül Sátánista. Az összes egyházhoz tartozó hívők fele is Sátánista, és fogalmuk sincs róla. Erről szól a Bibliában a 10 szűz példázata, amikor a felének azt mondja, hogy távozzatok tőlem, sohasem ismertelek benneteket.

Isten sorsítótár

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

Adós vagyok egy írással, aminek az lett volna a címe, hogy Káin és Ábel a rengetegben.
A háttere a dolognak az, hogy kiküldtem közel 200db email a legkülönfélébb gyülekezeteknek. Kezdtem a nagyokkal, mint katolikus (szerintem inkább kaotikus), evangélikus, református, pünkösdista, baptista, szombatista, szeretetpista, adventista, élő kövek, meleg kenyér, jézus egyháza, hit gyülekezete, üdvhadsereg, nem sorolnám fel mindet. Lényeg az, hogy nem voltam tekintettel a rendfokozatára senkinek, meg hogy milyen bugyellárisba bújtatva hinti az igét.

Hát te fiam hol laksz? Isten

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

Van egy kedvenc, kedves kis sztorim, sőt mindjárt kettő is, és ugyanarról az emberről lesz szó, az unokatestvérem Bandi. Egy évvel idősebb nálam, együtt gyerekeskedtünk és elég sok fejfájást, okoztunk a szüleinknek, kezdve az elég korai italozástól a termények lopásáig bezárólag. Nem ilyen játékos lakótelepi gyerekek voltunk, hanem tanyasiak, ahogy azt kell.

Ha Istent lestoppolod...

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

2Móz 13,21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

A 3. részben azt ígértem, hogy Káin és Ábel lesz a téma, de a műsorváltoztatás jogát fenntartom eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, fogjátok szeretni. Nagyjából arról van szó, hogy azon az íráson keresztül be tudom mutatni, hogy milyen vesszőfutás volt megjárni azt a rengeteg (agy)halott gyülekezetet Isten vezetésével. A végére, annyira elfáradtam lélekben és annyira kiábrándultam a kifosztásra berendezkedett gyülekezetekből, felekezetekből, egyházakból, rendekből és mindenféle Isten nevében összeverődött hazug és csaló csoportosulásból, hogy mikor Isten megkegyelmezett, akkor az olyan volt, mint vándornak a hűs kút vize a tikkasztó napon.

Isten nem kíváncsi rád!

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ötödik napja nem eszem egy falatot sem, csak a szokásos gyógyteák, citromfű, orbáncfű, golgotavirág + 1-2 citrom levét kifacsarom és vízzel felhígítva megiszom. Egy valamit nem értek, még mindig van székletem reggel mi vagyok én, fényevő
Aránylag egész nap tünetmentes vagyok, tegnap például, összevágtam egy kocsi fát, a fizikai leterheltség hasznos. A pánikrohamnak csak enyhe tüneteit észlelem, az utolsó hétfőn volt, most péntek van, szóval határozottan javul a helyzet. A legfőbb oka ugye a fáradtság, mert nem kímélem magam, egész nap kemény munkát végzek, este annyi erőm sem marad, hogy megszólaljak.

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

Zsid 10,31
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Eddig az összes írásom úgy kezdődött, hogy adtam neki címet. Kínosan ügyelve rá, hogy már maga a cím is nagyon sokatmondó legyen, tömény, kifejező, lehetőleg egyszerre több értelmet is hordozzon. Érted, olyan gugás, mondanám, hogy skizofrén, mert, hogy bennem is egyszerre több értelem lapul, így nem csoda, ha olyan címet adok neki, ami kétértelmű minimum
Határozottan állítom, ez most megváltozott, fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Csak az Isten tudja, remélem mire a történet végére érek, a címét is a fülembe súgja, mert azt már említettem, hogy az írás képessége ajándék tőle, magától. Én amúgy elég tanulatlan vagyok, általános iskolában nem jeleskedtem, na az meg, hogy elvégeztem egy szobafestő mázolót, manapság már kit hat meg?