3. fejezet: Erdei kalandok
Üdv mindenkinek!
A múltkor ott hagytam abba, amikor megérkeztem Silvermoon városába, hogy kitanuljam azokat a szakmákat, melyekre szükségem lesz a későbbiekben. Ahogy beléptem az Ősök Sétányára (Walk of Elders), teljes pompájában elém tárult a nyüzsgő főváros. Annak ellenére, hogy Silvermoon továbbra is a Vérelfek életének központja, utcáin a Horda teljes faji képviselete megtalálható. Megszokott látvány az Orkok, Trollok, Taurenek, Goblinok és Élőholtak jelenléte, de egyre több Pandarent is látni itt, akik a nemrég felfedezett kontinensről, Pandariáról érkeztek. Személy szerint nekem tetszenek ezek a pandamackók (Bár néha kezdem úgy érezni, hogy a Horda egyre inkább egy állatkerthez hasonlít, ahol rajtunk kívül alig akad kellemes küllemmel rendelkező faj). Természetesen ezt nem sértésnek szántam, hiszen egyrészt nem lehet valakit pusztán a külseje alapján megítélni, másrészt pedig egyedül egy Ork hadúr, Thrall segített a Vérelfeken akkor, mikor mindenki más elfordult tőlünk. Szóval a külső egyáltalán nem minden.
Na de visszatérve, miután kigyönyörködtem magam a város utcáin sétálgatva, felkerestem egy helyi vadászt, aki néhány ezüstpénzért megtanított az elejtett állatok bőrények szakszerű lenyúzására. Ezt követően utam a szűcsmesterhez vezetett, ahol elsajátítottam azok kikészítésének módját is. A cserzés nagyon fontos, hiszen a frissen lenyúzott nedves bőr könnyen rothadni kezd, ha pedig kiszárítjuk, kemény lesz és töredezik. Márpedig csak puha bőrből lehet kényelmes ruhákat készíteni. Pár nap leforgása alatt elsajátítottam pár alapvető ruhadarab készítésének titkát, valamint egy helyi árustól beszereztem a megfelelő kellékeket, hogy magamtól is képes legyek ezeket megvarrni. Tű és cérna már volt a kezemben, a ruháimon ejtett szakadásokat eddig is összevarrtam valahogy, de saját magamtól még nem készítettem öltözékeket. Már alig vártam, hogy tudásomat a gyakorlatban is kipróbálhassam.
Másik nagyon fontos feladatom a harcok során szerzett sebesüléseim szakszerű ellátása, ezért felkerestem egy elsősegély oktatót, aki megtanított pár alapvető kötszer és ellenméreg elkészítésére. Mivel korábban már szereztem az ellenfelektől ehhez megfelelő rongyokat, így gyorsan el is készítettem egy tucattal. Most már felkészülten vághattam neki újabb feladataimnak, melyek teljesítéséhez Eversong Woods erdős területeire kellett utaznom. Mivel az egyik megbízásom az volt, hogy szerezzek be fél tucatnyi, szépen kikészített Springpaw Stalker bőrt, így első utam ezen oroszlánok felkutatása és becserkészése lett. Mostanra már elsajátítottam a lesből támadás és rejtőzés művészetét, így gyakorlatilag egészen közel tudtam kerülni prédámhoz, mielőtt lecsapok rá. Persze ettől még nem adják magukat könnyen, karmaikkal és fogaikkal jól meg tudnak tépázni, ha nem figyelek.
Mivel még nincs meg a kellő rutinom, hogy szakszerűen nyúzzam meg a zsákmányt, így nem mindig sikerült egészben lefejtenem a bőröket. Nem baj, a kisebb darabok egyelőre jók lesznek gyakorlásra, a szebbeket pedig elviszem a megbízómnak. Mire összegyűlt a fél tucatnyi bőr, kellően megedződtem, elértem a 10. szintet. Ideje volt specializációt választanom magamnak. Mivel a tőrök forgatásában, illetve a lesből támadásban már gyakorlottnak számítok, így elhatároztam, hogy orgyilkos leszek. Fegyvereimet erős méreggel kentem be, ami lebénítja és folyamatosan sebzi az ellenfeleket. Mellette mostantól mindkét pengémmel egyszerre tudok lesből lecsapni, így duplán éri őket a sebesülés. Új képességeim birtokában immár elindulhattam Sunsail Anchorage felé, ahol egy tucatnyi elkorcsosult elfet kellett likvidálnom a jutalomért. Ezt követően lementem Golden Strandra, ahol Kelisendra kapitány rakományát kellett visszaszereznem az itt élő Grimscale Murlockoktól.
4. fejezet: A szellemek földjén
Fairbreeze Village küldetéseivel végezvén sikerült összeszednem a jutalmakból egy egész aranyat. Ennyi saját pénzem még soha nem volt, ezért egyre növekvő önbizalommal készültem következő utamra, amivel elhagytam Eversong Woods területét. Az Elrendar folyón átívelő hídnál egy pillanatra megálltam, mert a túlsó parton az itteninél sokkal sötétebb erdő fogadott, ahová a napfény csak alig-alig hatolt be. No, nem mintha féltem volna, de a táj hangulatának ilyen drasztikus változására nem számítottam. Elindultam Tranquillien felé, ahol immár nem csak Vérelfek, de az Elhagyatott (Forsaken) élőholtak is szép számmal adtak küldetéseket. A helyőrség parancsnokától megtudtam, hogy ők egykor a Lich Kinget szolgálták, ám most mint szövetségesek vannak itt, hogy együtt vegyük fel a harcot a közös ellenség ellen.
Nem sokkal ezután összefutottam egy sorstársammal, aki hozzám hasonlóan a helyiek megbízásainak teljesítésével foglalkozott. Sajnos nem volt annyi ideje, hogy közösen teljesítsünk pár nehezebb küldetést, de azt felajánlotta, hogy amennyiben szívesen csatlakoznék hozzájuk, elviszi a jelentkezési pergamenemet az Ancient Warlords céhének központjába, mert épp Silvermoonba tart. Ezt meg is tettem, és alig telt el egy nap, meg is kaptam a meghívót, ami Tranquillienben a postaládámban várt rám. Mostantól könnyebben tudok majd társakat találni a nehezebb küldetésekre, ráadásul a céhnek köszönhetően az én nevemet is többen meg fogják ismerni, ebben biztos vagyok. Természetesen hírnevem öregbítéséhez magam is igyekeztem a lehető legnagyobb mértékben hozzájárulni, így minden feladatot elvállaltam, amit csak felajánlottak számomra. Jegyzeteim már el sem fértek egy pergamenen, hanem külön könyvet kellett vezetnem, ahová felírtam a küldetések részleteit. Hová kell mennem, ott mit kell csinálnom, majd kihez kell visszatérnem és mennyi jutalmat kapok tőle.
Ezek mind nagyon fontos dolgok, ugyanis sokszor próbáltak már átverni, arra hivatkozva, hogy az általam szállított áru/bizonyíték/trófea minősége nem kielégítő. Ilyenkor általában azt válaszoltam, hogy próbáljon meg ő maga megszerezni fél tucatnyi Murlock gerincet, egy halom póklábat, kiegészítve két tucatnyi gnoll fülével, majd ezeket úgy gyömöszölje be egy relatíve kis méretű bőrtarisznyába, hogy egy-kettőről le ne szakadjon valami. Arról nem is beszélve, hogy tarisznyám kimosása sem egyszerű egy ilyen meló után. Erre ilyesmivel kötekedik. Nos, ha legközelebb szüksége lesz az Amani katakombákban tanyázó trollok ereklyéire, menjen el érte saját maga. De tudom, hogy ez nem így működik. Ha én nem megyek, akad egy másik balek, aki megszerzi neki. Eh, egye fene, legyen meg az öröme! De csakis azért, mivel amúgyis el kell oda mennem egy másik küldetés miatt. Legalább lesz némi extra pénz. De ha egyesével bőrbe kell csomagolnom az ereklyéket, akkor kifizettetem vele a nyersanyagot is.
3. fejezet: A nagy trollvadászat
Másnap kora reggel indultam útnak a katakombák felé, mert még Zeb'Sorába is el kellett ugranom pár trollfülért, ami az egyik bosszúszomjas megbízóm kérése volt, és jó lenne sötétedés előtt visszaérni. Szerencsére időközben rejtőzködő képességeim tovább finomodtak, elértem a 16. szintet, és gazdagodtam pár hasznos tudással, melyeknek köszönhetően minden további probléma nélkül sikerült megszereznem fél tucat troll fülét. Persze attól óvakodtam, hogy nagyon behatoljak a faluba, de szerencsére a környékén kószált annyi külön, hogy tőlük megszerezhettem, ami kell. Most már tényleg ideje volt elindulni a katakombák felé. Útközben megláttam pár szép bundával rendelkező vadat, így tettem egy kis kitérőt. Egy új bőrmellényt és kesztyűket készítettem a bőrből, a felmaradt rész pedig pont elég lett egy övre. A ruhák, melyeket készítettem, egyre jobban kezdtek hasonlítani a valódi öltözékekhez, így én is büszkén viseltem őket.
A katakombák mellett épült troll települést szerencsére nem lakták sűrűn - gondolom, a sok idelátogató kalandornak köszönhetően megcsappant a népesség. Megbízásom szerint nyolc darab Troll Jujut kell megszereznem, melyeket általában a katakombákban élő, mumifikált trolloknál találhatok, de az élő egyedek is hordanak néha maguknál ilyesmit. Miután egyik küldetésnek feltétele volt, hogy térképezzem fel a katakombákat, így, akár akartam, akár nem, be kellett mennem egészen a végéig. Útközben eleget tettem azon kérésnek is, miszerint égessem el az utamba kerülő múmiákat, mielőtt még azok is életre kelnének. Sajnos elég sűrűn voltak benn a feléledt troll múmiák, így csak úgy tudtam feltérképezni a terepet, hogy óvatosan ellopakodtam mellettük. Egyelőre két-három ellenfélnél többel egyszerre nem bírtam el, így felesleges lett volna hősködni.
Már egészen a katakombák mélyén jártam, amikor egy fogságba esett Vértündét vettem észre, aki egy ketrecben sínylődött. Miután elbeszélgettem vele, kiderült, hogy szép jutalmat fizetne, ha kiszabadítanám. Bárhogy is fájt a szívem miatta, de egyelőre el kellett utasítanom, mert kész öngyilkosság lett volna ennyi múmiával harcba keveredni. De megígértem neki, hogy amint erősebb leszek, visszajövök érte és kiviszem innen. Rossz érzéssel lopakodtam visszafelé, azzal a szilárd elhatározással, miszerint mindenképp kiszabadítom majd szegényt, amint lehetőségem lesz rá. Egyelőre utam délre vitt, ahol a másik troll falu, Zeb'Tera állt. Itt kettős feladatom volt: meg kellett ölnöm egy tucatnyi Shadowpine Shadowcastert és Shadowpine Headhuntert, majd tőlük fejszéket és botokat zsákmányolni. Még szerencse, hogy nemrég bőrből készítettem magamnak extra hátizsákot, máskülönben nem bírtam volna mindent elcipelni.
Sajnos ezzel el is ment alaposan az idő, kezd sötétedni és fáradt is vagyok. Ezért holnapra hagyom a következő troll település, Zeb'Nowa megostromlását, ami innen délre található. Visszateleportáltam hát Tranquillienbe, leadtam a küldetéseket, megjavítottam felszerelésemet, majd az útközben ejtett vadak bőrét kikészítettem, és azokból igyekeztem olyan szép ruhákat készíteni eladásra, ami csak tellt tőlem. Szerencsére mostanra már elég ügyes vagyok ebben is, így szép summát kaptam a megvarrt cuccokért. Mindent összevetve 3 arany, 10 ezüst és 74 rézpénz csörgött tarisznyámban, ami már majdnem annyi, ami kell a lovaglás képességének megtanulásához. Holnap, ha végeztem Zeb'Nowában, szerintem meglesz a 20. szint is, így ha hozzávesszük az onnan kapott jutalmat, el is mehetek Silvermoonba megvenni a hátast.
Addig is jó éjszakát mindenkinek.
