26 évem nagy részét képezték a PC-s és konzolos játékok, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy készítek egy összefoglalót, a 90-es évek közepétől, napjainkig, a főbb mérföldkövekkel, és azokkal az emlékekkel, amelyek akármilyen régen is voltak, nem koptak ki az emlékezetemből, ennyi év után sem.
Az Őskor
Kb. 6-7 éves lehettem, amikor az első számítógépemet (ha minden igaz, egy 286-os lehetett) megkaptam (dátum szerint ez az 1995-ös évek tájékán lehetett). Használtan vették a szüleim, fogalmam sem volt, hogy ez most jó, vagy nem jó, régi-e, vagy új-e azt sem tudtam mi az az informatika, és hol tart akkoriban.
Fektetett gép, rajt a monokróm monitor (ami sárga-fekete színben pompázott), ahogy az akkoriban szokás volt, helyspórolás végett. Egér nem volt hozzá (nem is tudtam mi az, hogy létezik olyan).
Játékokat kaptunk mellé, természetesen nagylemezen, és volt rajt még pár program és kifújt. Ennyi elég is volt, abban a korban már ez mind is nagy szó volt számomra.
A mai napig hallom, ahogy bekapcsolás után elkezdett "zakatolni" a gép, majd kérte a jelszót (?)
Path szün NC, enter NC
Ütöttem be többször is az évek során a kopogó fehér billentyűzeten.
Majd miután egér ugye nem volt (ne kérdezzétek hogyan sikerült), billentyűzettel odanavigáltam és indítottam a programot:
- Prince of Persia: Soha nem sikerült kiszabadítani a "királylányt", pedig testvéremmel nagyon rajta voltunk az ügyön, vérre menő harcot vívtunk a "basákkal".
Mint később, idősebb fejjel megtudtam, a hercegnő kiszabadítására egy óra volt.
"Egy óra?! És hogy nem értem el soha a végére? Egy óra egy mai tartalmasabb játékban egy küldetésnek felel meg?!" Folyton ez a gondolat járt és jár ma is a fejemben, és jogosan, hiszen, mint írtam, soha nem értem a végére, és nem azért mert jött egy másik kedvenc. Akkoriban nem volt nagyon másik játék, legalábbis nekem nem, és ráadásul olyan kihívás elé állította az akkor önmagamat, amit nem tudtam teljesíteni (hozzátenném, akkoriban még napi fél-1 órát játszottam / nap, és nem is minden nap ültem le a gép elé).
- Volt még egy Észkerék nevezetű játék rajta, amivel szintén hónapokat el tudtunk lenni, ami nem is csoda annak tekintetében, hogy akkor élte fénykorát a Szerencsekerék című TV műsor.
- A harmadik, ami megmaradt az emlékeimben ennyi év távlatában, az egy rajzprogram volt, amit ugyan sokat nem használtam egy rémesen egyszerű ok miatt - nem tudok rajzolni. Azzal pedig pláne nem lehetett, mert mint már kétszer említettem, egér nem volt a géphez, ráadásként csak szögletes dolgokat lehetett.. Miért is maradt meg az emlékeimben? Hát pont ezért: A lehetőségekből kihoztuk a legtöbbet. Minden többségében a legtöbb gyerkőc rajongtam a vonatokért, és sikerült azzal a mai szemmel nézve használhatatlan rajzoló programmal megalkotni egy vasúti kocsit. Igaz, hogy szögletes kerekei voltak, de nem számított, nekem tetszett.
Ezeken kívül persze több játékot is ismertem, és próbáltam, pl. Prehistorik 1-2, Aladdin, Reszkessetek betörők, de ezek nálam nem voltam meg, másoknál találkoztam velük, viszont a játékélmény miatt megmaradt az emlékezetemben.
Szintén ebben a korszakban (1997-1999 körül) volt szerencsém megismerkedni a PlayStation világával, egyik ismerősünknél alkalmanként tudtam vele játszani, többek között a FIFA, Forma 1, Tekken 3 és a Crash Bandicoot játékokkal. itt főként a multiplayer élménye és a technológiai ugrás volt az, ami magával ragadott.
Mondanom sem kell, mekkora lépést jelentett ez a fenti számítógép után, mely addigra már nem volt meg, így 97 után pár éves szünet következett (csak ez a PlayStation-el való játszás volt hébe-hóba), mely után beköszöntött az ókor...
