Azt lehet tudni pontosan milyen testi fogyatékosságod van?

You may corrupt the souls of men, but I am steel. I am doom.

Bár nem tudom, hogy pontosan milyen problémáid vannak, de soraidból azt vettem ki, hogy nem hiszel magadban, ami amiatt alakulhatott, ki, testi problémád van illetve rengeteg negatív élmény érhetett. Ezekből pedig ki alakulhatott egy olyasféle gondolkodásmód, hogy nem vagy képes semmire. Pedig elég sok mozgássérült ember van, aki nagyon is boldog és nem úgy tekint magára, mint egy értéktelen valami. Egy mozgássérült ember is ugyanolyan értékes, mint bárki más.

Mindig van miben megtalálni az örömöt. Mindig van olyan dolog aminek lehet örülni. Persze, ha valaki pesszimista akar lenni, akkor úgyis ki tudja majd fordítani a szavakat, hogy a mérleg a pesszimizmus javára billenjen.

Ajánlom figyelmedbe a következő videót:
[link]

Fel a fejjel!

[ Szerkesztve ]

de sosem éltem meg azt hogy az emberek,a barátaim mindenbe támogatnának,
mert számukra csak egy szánalmas hülye nyomi vagyok,akit csak megtűrnek.

Bocs, de ezek nem barátok...

"If in doubt, flat out!" Colin McRae

Lehet pont miattuk kéne bizonyítanod (na meg magadnak), hogy igenis képes vagy véghez vinni dolgokat. Lehet most kicsit "elfáradtál", ilyenkor kell valami nagyobb változás az életben, hogy kizökkentsen. Nem tudom, hogy jársz e olyan közösségbe, ahol szintén mozgássérültek vannak, de lehet jót tenne az a közeg ahol pl. sportoló mozgássérültek vannak. Látnád, tapasztalnád, hogy sikerülhet, tudnak tanácsot és segítséget adni, kapcsolatokat. Olyanok, akik hasonló élethelyzetben vannak, mint te. Biztos vagyok benne, hogy ők is átmenntek ilyenen.

Az élet csodaszép

Nézd meg a filmet, és rájössz, hogy mindenki fontos az életben, így te is.

Én nem javasolnám a katonaságot. Miért szeretnél egy erőszakszervezet része lenni? Lehet, hogy másban sokkal inkább meglelnéd az örömöd.
Ne akarj állandóan bizonyítani! Valószínűleg nem neked kell bizonyítanod, hanem azoknak az embereknek akik egészségesek és nem érnek el semmit az életben.

Amúgy 18 évesen ott van előtted az egész élet. Mindenkinek vannak nehéz korszakai. Fel a fejjel és előre. Holnap jó idő lesz. Menj ki a szabadba, vagy kérj meg valakit, hogy segítsen, és menjetek. Csak előre. Beszélgessetek, osszátok meg egymás bajait, és lehet, hogy egymásnak fogtok megoldást találni.

Hajrá! Én drukkolok!

Addig gyorsítottuk a világot míg mi magunk maradtunk le...

Engem is ez érdekel.

Amerikába nem mehetsz terroristenkiller drónpilótának?

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Jó hogy leírtad mit gondolsz, de ilyen problémája ép-társaidnak is lehet, nem csak neked. pl.: amikor elvesztik az életük értelmét, vagy hosszabb ideig nem kapnak sikerélményt, pedig mindent úgy csinálnak ahogy eddig működött...

Ekkor kell valamin változtatni, ami eddig fontos volt azt hátrább kell tenni és nem görcsösen ragaszkodni hozzá.

Nekem is van egy barátom, aki volt hogy elkapkodott nagyon fontos dolgokat, volt hogy nem rajta múlt, de leginkább nem sikerült neki semmi.
Benne is a bizonyítási vágy tombolt, görcsösen katona akart lenni. De rossz volt a szeme, és a gerinc oszlopa is megsérült ~12 éves korában, nem volt terhelhető, néha fájdalmai voltak.
A szemét azóta meglézerezték, akár vadászpilóta is lehetett volna, de a gerince miatt nem állnak szóba vele. Ennél a pontnál rájött, hogy neki nem erre kell menni kb.:10 év után...
Érte még pár csalódás, érzelmileg kihasználták, kinevették stb. de legalább kipróbálta magát egy pár új helyzetben, ezután rájött hogy nem szabad sajnálnia magát, és évekig leragadni egy-egy eseten, mert azzal csak magának tesz rosszat.
Na azóta van már stabil csaja akivel összeköltözött, van rendes melója, még családot is terveznek.

Mivel sokat jártam hozzá beszélgetni, tudom hogy ha meghallgatnak és tanácsot adnak, az még édes kevés a változáshoz. Valamit változtass, arra lesz valami reakciója a környezetednek. Máshogy nem tudhatod meg, hol vagy, jó helyen vagy-e és merre tartasz.

[ Szerkesztve ]

Elmondanám neked, hogy itt ebben az országban sokaknak önértékelési és magatartási problémáktól kezdve rengetegféle gondokkal küzdenek meg az életben. Ha itthon nem tudják a megvalósithatatlan életcéljukat elérni, akkor lelépnek külföldre és ott szeretnék a képzeletükben elképzelt utópikus világot megteremteni. Előszőr ezt saját magadban kell létrehozni és a megvalósitásukra törekedni. Kérdezd meg magadtól, hogy miben vagy olyan jó vagy ügyesebb mint mások a környezetedben. Jól tudsz programozni vagy egyéb területen szereztél jó tudást, mert akkor abban kell a továbbiakban valami örömedet lelned. Azonkivül kereshetsz a katonaságon kivül más célokat, mert most fiatalon még több lehetőséget találhatsz. Sokunknak vannak megvalósithatatlan álmai, amit a fárasztó munka vagy a családalapitás miatt félre tettünk és ez is nyomasztó tud lenni. Másokat nem emberszámba venni meg már társadalmi betegség. Munkahelyen a beosztásod miatt, vagy csak mert mások többnek képzelik magukat. Szórakozóhelyen vagy munkahelyen ismerkedni már nehezebb mint évekkel ezelőtt. Megfelelni mindenki nagyzó igényeinek meg amúgy is alig teljesithető feladat. A megfelelési kényszer miatt meg ha sokan "depisek" lesznek akkor rossz lesz a közhangulat. Munkahelyet is változtattam rossz munkahelyi légkör miatt, mert szeretek nyugiban dolgozni és élni. Változtatni kell a helyzeteden, ha valami kényelmetlen helyzetet vált ki belőled. Másik munkahely vagy lakás... esetleg barátnő, amig vissza nem nyugszik a hangulatod. Mindenkinél egyedi megoldások vannak, amit magadban kell átrágnod és változtatni a dolgok állásán.

[ Szerkesztve ]

+6# szia természetesen igen: oxigénhiánnyal születtem,csak a lábamat érintette kb. 10-20%-kal változás van a mozgásomban (támaszkodva megy a segédeszköz nélküli járás is). A látásom sem jó -14-s.

5#: szia mert van bennem egy ahogy mondják:"jobbá tenni a világot" érzés,de nehéz megfogalmazni miért pont ez (lehet örökség).
Egyszerűen vonz az adrenalin,az hogy segítsek másoknak,és tényleg meg mutassam igen ez nekem is lehetséges.

7#: a többi ország erről szóló törvényéről nem tudok. De tudtom szerint USA-ban csak hivatásos vadászgép pilótát választhatnak drónpilótának.
Am én mesterlövészetre gondoltam,csak hát a látásom miatt ez sem lehetne

Nem tudom mennyire figyeled a technika fejlődését, de már ma is olyan robot karok/lábak/akármik vannak, hogy leesik az ember álla. Tanulj amennyire tudsz, aztán 10 év múlva kicserélteted azt a részed ami nem tökéletes, és mehetsz akárminek, aminek csak akarsz.

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

Az a nagy helyzet, hogy 18 évesen fogalmad sincs a világról, annak működéséről és a lehetőségeidről.
Nem tudom a szüleid hogy állnak hozzá ehhez a dologhoz, de jó eséllyel Te is csak arra használod az internetet, hogy a saját nyomorúságod fel tudd nagyítani vele, nem pedig ahhoz, hogy megtaláld azt, hogy miben vagy jó.

Az ember akkor lehet sikeres, ha fel tudja ismerni, hogy miben jó. Ebben a jelek szerint Te még nem vagy valami jó, de még van bőven időd ezt kifejleszteni.

Sajnos azt kell mondanom, hogy hallgatni kell néha azokra, akik körülvesznek.
"sosem éltem meg azt hogy az emberek,a barátaim mindenbe támogatnának,
mert számukra csak egy szánalmas hülye nyomi vagyok"
Akkor talán ne állítsd őket olyan nagy kihívás elé! Ha nem beszélsz nekik hülyeségeket, akkor sokkal jobban fognak támogatni, mert ők is úgy fogják érezni, hogy van miben támogatni.

Tanácsaim:
1. Ne hangoztasd azt a hülyeséget az embereknek, hogy katona akarsz lenni. Nem várhatod el, hogy ilyenben támogassanak, lehet, hogy mindenki akinek ezt mondod azt gondolja elsőre, hogy Te teljesen hülye vagy. Mond azt mindenkinek, hogy Te programozó akarsz lenni Tapasztalatlan vagy, ezért jó eséllyel nem tudod, de a rendőrségnél és a katonaságnál is dolgoznak szerződésesek, közalkalmazottak illetve beszállítók, akik nem a hivatásos állomány tagjai, így nem kell megfelelni az egészségügyi alkalmasságin, adott pozícióban elég mondjuk egy C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás, amelynél nyugodtan ülhetsz tolószékben, senkit nem érdekel. Szóval a cél legyen a normális szakma és a tudás elsajátítása, ne terheld azzal a környezetet, hogy hol akarsz dolgozni.
2. Sportolj, tornázz, mindent, amit megtehetsz, mert azt ugyan nem fejtetted ki, hogy mi a betegséged, de az biztos, hogy még ülve is esztétikusabb egy sportos felsőtest, mint egy elhízott, valamint az edzés segít fejben is egyben tartani magad. Plusz nem tudhatod mikor lesz meg a gyógymód a betegségedre, hisz még 20 év múlva se vagy 40 éves, évtizedek alatt pedig sokat fejlődhet a tudomány.
3. 18 éves mozgássérült gyerekként ne várj a szerelemre, nem ez a Te utad most. Ennél céltudatosabbnak kell lenned. Szakma, tudás és egzisztencia. Te is belekeseredtél abba, hogy katona akarsz lenni, ez a fő célod, egy normális csaj is belekeseredne abba, hogy meglát egy mozgássérültet, aki csak és kizárólag katona szeretne lenni... Egy 18 éves kamasztól ne várd el azt, hogy tolerálja a testi fogyatékosságod. Azért kamasz, mert ilyenre még nincs felkészülve. Szóval először legyél sikeres, legyen egzisztenciád és meg fogod találni a szerelmet is. Legyél realista, 18 évesen az ember még az ég világon semmit nem tud felmutatni egy nőnek a testén kívül, úgyhogy teremtsd meg a saját egzisztenciád és felnőtt fejjel kezdj el csajozni. Amikor már tudsz is valamit felmutatni egy nőnek, nem csak azt, hogy veled az átlagosnál több a probléma 28 évesen már lehetsz sikeres programozó, vállalkozó, kifejlődhet az egyéniséged, ami 18 évesen még általában elég harmatos

Fogadd el a testi hibád, különben nagyon nyomorúságos életed lesz. Én 35 éves vagyok, eddig három alkalommal örült neki a családom, hogy újra tudok járni... Az ember korlátai nem azért vannak, hogy hülye gyerekként ledöntse azokat, hanem azért, hogy megtanulja ésszel, más úton megkerülni azokat. Egy-egy célhoz számos út vezet, de nem mindenki ugyanúgy tud eljutni oda...

Tudom már volt logout-on, de aki nem látta annak: https://youtu.be/aCW-cB5jr7w
Azt ajánlom találj valamit amiben jó lehetsz és leköt a gyakorlás.

Szerintem te depressziós vagy jelenleg, így ne most hozd meg életed nagy döntéseit. Nincs ezzel semmi baj, mindenkinek vannak ilyen időszakai, nekem is volt, amikor 18 évesen érettségi után elkezdtem az egyetemet és marhára nem éreztem jól magam ott. Le is léptem 1 évre Skóciába dolgozni inkább, amit bár nem bántam meg, most azért szívom a fogam, mert emiatt megcsúsztam az egyetemmel és valójában lemaradtam az életben ahhoz képest ahol tartani szeretnék.

Szerintem a katonaságot felejtsd el. Nem fogja elhozni azt a beteljesülést amire vágysz. Hidd el egy tekintélyelvű, hierarchikus szervezet nagyon rossz talaja ennek. Nekem az egyik barátom volt katona USA hadseregben, fronton is volt harcolni. Elment több mint 10 év az életéből, majdnem elvesztette a lábát és egy életre szóló lelki és szellemi sérülést is összeszedett. Pedig ő is nagyon akarta, kiváló minősítéssel végezte el a kiképzés, továbbküldték altisztire is. Ott is voltak már félmondatok, hogy ez nem olyan mint gondolta, de ott még kitartott a lelkesedés. Persze lehet ez a célod, de nem tartom jó ötletnek, ha ezt ilyen dacból akarod. A magyar hadseregben meg pláne nem fogod megtalálni amit keresel, mert itt minden szervezeti jellegzetesség mellett még gusztustalan urambátyám viszonyok is vannak, rengeteg kisebbségi komplexusos tiszt a beosztottain éli ki magát jah és még szarul is fizetnek.

A testmozgást senki nem fogja tudni megmondani miért csináld. Belső motivációból kell jöjjön, mert egyébként 1-2 hétnél tovább úgy sem fog menni. DE. Azt azért érdemes tudni, hogy a mozgás endorfint termel, tehát sokkal jobban fogod magad érezni tőle, valamint csökkenti a stresszhormonok szintjét, jobban alszol, kevésbé leszel depressziós. Remek embereket lehet megismerni, sőt még csajozni is. Nem mellesleg jobban fogsz kinézni. Nem kell Ryan Goslingnak lenni ahhoz, hogy tetszél a nőknek, a legtöbb azt is nagyon értékeli, hogyha látszik, hogy foglalkozol magaddal. Mert bizony nagyon sokan egyáltalán nem.

Ha az informatika érdekel szerintem abban kéne képezni magad. Ezt akár ingyen is meg lehet tenni egy bizonyos szintig és nagyon sok mindennel foglalkozhatsz. De mást is lehet csinálni ha TirexiHD képes volt dollárezreket keresni a Youtube-on szerintem bárkinek megy aki érez magában késztetést.

Nokia 3310->3410->3100->6500 Slide(RiP Nokia)->Acer Liquid Metal ->Xiaomi Hongmi-> Xiaomi Redmi Note 3

Én azt hangsúlyoznám ki, hogy problémáid oka nem a fogyatékosság. Bárki veled aki egykorú, és valamiért különbözik a környezetétől nagyjából ugyanezekkel a problémákkal szenved. Ez a különbözőség lehet nagyon sokrétű, kezdve onnan, hogy más környezetből jött, át azon, hogy okosabb / butább a környezeténél, egészen odáig, hogy valamilyen fizikai eltérés van, mint te esetedben is.
Szóval ezek a problémák nem a te egyedi esetedből adódnak, sokkal inkább életkori jellegzetesség. És mint ilyen már pusztán idővel is sokkal jobb lesz.

Amúgy az informatika szerintem nagyon jó irány neked, egyrészt mert semmilyen téren nem akadályoz a testi fogyatékosságod a munkavégzésben (nekünk is van kollégánk aki 100%-ban otthonról dolgozik, évente 3-4x nagyobb meetingeknél jön csak be az irodába), illetve alapból is elég sok különc van programozók körében És pont ezért könnyebben el is fognak fogadni. Szóval ha most még nem is érted igazán miért, de feküdj rá a programozásra, gyakorolj sokat, bújd a neted, ne várd hogy valaki megtanítson rá, mert senki se fog (egyetemen se). Csak rajtad múlik milyen sokat érsz el benne. És egy jó programozót mindenhol megbecsülnek, külső és belső adottságoktól függetlenül.

A rendszeres sport, tartást, kitartást, önbizalmat, és akarat erőt is ad a nyilvánvaló fizikai változásokon túl. Szóval, ne légy punci, és tessék mozogni.

"csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot"!

Hogy ON is legyek: Akik csak megtűrnek, azok nem barátok. Fiatal vagy, egy kis elszántsággal és kitartással még sokra viheted és plusz egy az előttem szólónak, csajozni ráérsz később is érett fejjel. Nem minden a szex, ha meg mindenképp az kell, arra is van egy ősi foglalkozás.

[ Szerkesztve ]

/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///

Szerintem egyáltalán nem rossz a helyzeted. Morbid, de legalább helyet tudsz változtatni. Nekem gyakran eszembe jut, hogy valaki erre sem képes énmeg sírok ha le kell menni a boltba. Csak zökkenőhöz érkeztél és kijossz belőle.

Szervusz!

Nem szoktam kommentelni de most kivételesen beléptem. 18 éves vagy IT-vel akarasz foglalkozni van eszed, open sorce community tárt karokkal vár, igazából bármilyen IT-vel kapcsolatos tananyagot meg tudsz szerezni, elsajátítani. Tudod magad fejleszteni ha vannak referencia projektjeid githubon tudsz távmunkát is vállalni, lehet az elején nem lessz még olyan jó de ha kiépül egy ismertséged sokkal jobb lesz, és még a lakást sem kell elhagynod. (Más kérdés, hogy depressziós leszel és kiégsz ha csak otthon dolgozol.)

PS: Megéri egy saját szakmai/személyes blogot írni, ahol leírod mit fejlesztesz, segít a jövőbeli munkaadóidnak megismerniük előítéletek nélkül, szakmai alapon.

Üdv,
A.

(Sorry a helyesírási hibákért)

Szerintem mindenkinek megvannak a mélypontjai, te most értél épp egy gödörbe.
A helyzeteddel azt hiszem nagyjából tisztában vagyok, én is (elvileg) oxigénhiánnyal születtem, emiatt engem is érint 2 apróság. Egyfelől szintén a mozgás az érintett... nem véletlen voltan némi időt a Pető Intézetben, majd hurcolásztak konduktorhoz. Ennek hála már csak max néha megbotlok a saját lábamban és gyorsabban kopik a cipőtalp, ez van.

Másrészt a hallásközpontom sérült, vagyis: nem hallom pl a cs és az s hang között a különbséget és mégis, sosem írtam csiga helyett sigát.... pedig kb úgy ejtem ki.

De itt jön az, hogy legyen az ember reális, ne akarjak hitszónok lenni ilyen kiejtéssel... mondjuk az ateizmusom sem segít ebben.

Úgy gondolom, ha az az elkötelezettséged, hogy a hazádat akarod szolgálni (gondolom ez a lényeg), akkor vannak más utak is (NBSZ pl.), nem kell az embernek mindig ahhoz az egy célhoz betűről betűre ragaszkodnia.

Végezetül pedig... nem nyomik, fogyatékkal élők vagyunk. Olykor több az akadály, szar úgy tanulni általánosban, szakközépben, technikumban, hogy úgy kezelnek, ahogy téged is, egyszer én is feladtam (Én ellenben veled hülyeséget csináltam jó sok évvel ezelőtt és nem rajtam múlt, hogy itt írhatok), de utána az ember segítséggel /vagy anélkül/ talpra áll és tudod mit.... örülök, hogy az a hülyeség nem jött össze, boldog vagyok a párommal, felépítettem a baráti körömet és kurvára (már elnézést) nem érdekel, hogy az izomagyú raktári munkás/biztonsági őr stb. mit gondol a hülye fejében...
Neki lehet nyomi vagyok, ha meghallja a kiejtésem, de most szerinted azok az emberek, akikkel együtt élem az életem (munka, kikapcsolódás), vagy épp a párom hol nem fogják leszarni az olyan, a társadalom perifériájáról mutogató barmokat? Nos... én is így teszek.

Ahogy észrevettem: sosem az mutogat rám (vagy épp más fogyatékkal élőre), aki nap mint nap letesz valami nagyobb szellemi munkát igénylőt, vagy épp igényes szakmunkát az asztalra, hanem a maradék. Fel a fejjel, gondold át mi a realitás, ki a jó barát stb. és lassan jó lesz minden.

Milyen igaz,jók a meglátásaid nagyon,józan szavak.
Szóval blogíró,ez most a te utad,a plátói szerelem a te korodban nem pálya ilyen defekttel,jegeld a projektet.
Bocs az őszinte szavakért,de a földön kell járni,reálisan nézni a potenciális lehetőségeket az adott helyzet függvényében.

XXX

Ilyenkor kellenek a motivációs könyvek, videók és előbb utóbb az ember túl jut a nehézségeken. Ilyen az élet.
Egyik kedvencem:[link]

A tudást mástól kapjuk, a siker a mi tehetségünk - Remember: Your life – Your choices!