Vissza kellett volna fordulnod és legalább olyan szenvedéllyel megcsókolnod, mint amilyennel leírtad ezt a történetet nekünk.
Komolyan szurkolok és várom a folytatást. Amennyiben lesz folytatás.
Vissza kellett volna fordulnod és legalább olyan szenvedéllyel megcsókolnod, mint amilyennel leírtad ezt a történetet nekünk.
Komolyan szurkolok és várom a folytatást. Amennyiben lesz folytatás.
(#2) Sir Riccio
Van az úgy, hogy az ember nem tud belenyugodni olyan dolgokba amikbe muszáj. Szurkolok, hogy sikerüljön elfelejtened, vagy visszakapd!
Ahogyan olvastam, rádöbbentem, hogy egyszer majd nekem is át kell élnem ezt, és nem tudom, hogyan fog sikerülni.
Deutsch Richárd Fotográfia - https://www.riccio.hu/ / https://instagr.am/deutsch.richard/
"Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni"
Én nemrég vesztettem el a legjobb barátomat (bár ha jól belegondolok, már elég rég elvesztettem) és ugyan azt az érzést még nem éltem át mint ami a cikkben van de barátot is épp oly szörnyű elveszíteni. Főleg tudni, hogy nagyrészt az én hibán. Én már nem tudom jóvátenni de Te szerintem mérlegelj! Nem jó a bizonytalanság.
Beszélni már gyerekkorában megtanul az ember. Hallgatni csak sokkal később.
Részvétem.
Szerintem gyorsan döntsd el mit akarsz és aszerint vagy szerezd vissza mindenáron, vagy felejtsd el végre mindörökre.
"A gép pentium 4-es. Mit mondjak még róla?! Leírom mégegyszer. PENTIUM 4." -► Henky83
Mit vesztesz vele, ha megpróbálod visszaszerzni, és nem sikerül? Sokkal kevesebbet, mint amennyit nyersz, ha összejön!
Szóval szerintem próbáld meg!
Hajrá!
ha ez ilyen egyszerűen működne... maga a próbálkozás, és az esetleges kudarc sokkal mélyebb sebeket tud okozni az egódban, mint azt így gondolnád. a felejtés saját döntés és jobb érzést okozhat, a a visszautásítás pedig kiszolgáltatottságot teremt, ami fájdalmat okoz. ami pedig a helyzetet illeti, a papírforma az, hogy nem sikerül. persze megpróbálni meg lehet, egyszer az életben talán mindenkinek ildomos is, ezt is át kell élni.
A vér nem válik VAZZE!™
Részben igazad van, de szerintem elfelejteni is könnyebb azután, ha megpróbálja, és nem jön össze. Viszont ha beletörődik, úgy könnyebb tovább lépni, és nem kísért majd a "mi lett volna ha megpróbálom..."
Én is igazat adok orbano-nak.
Szerinted könnyebb elfelejteni azt, amit kétszer vesztesz el?
Kiadni a kezedből az irányítást mindig sebezhetővé tesz, és a kudarc sebei nagyon lassan gyógyulnak.
Bár ne tudnám..
[ Szerkesztve ]
de nem könnyebb. hidd el, ha valaminek nagy szakértője vagyok, akkor az az exeknél való bepróbálkozás
persze a tévedés jogát fenntartom, csak épp kicsi esélyt látok rá... persze ha nem hagyja nyugodni az embert a gondolat, nincs mit tenni, uccu neki. de minden más esetben felejtős...
A vér nem válik VAZZE!™
Hát ez nagyon ismerős érzés. Az ilyet hagyni kell. Csak áltatod magad. Ha össze is jönnétek újra már semmi sem lenne a régi. Tovább kell lépni.
Azért jó mazochistának lenni, mert ha rossz, akkor jó. De ha meg jó, akkor rossz, tehát jó.
Ha ő szakított mikor elváltatok neki kell kezdeményeznie (talán ez a beszélgetés épp az volt, ezt te tudod eldönteni hogy csak udvariasságból / nosztalgiából akart e veled beszélgetni, vagy mert azt remélte talán újra kezdődhet köztetek valami), ha te szakítottál akkor természetesen neked kellene, ha úgy látod van rá esély, hogy ő is azt szeretné amit te.. Az biztos hogy nem szabad beleélned magad abba hogy visszakapod és minden úgy lesz mint régen, mert ha nem az talán még jobban fog fájni mint mikor elveszítetted, de reménykedni mindig lehet sőt... Az ilyen nehéz döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia. Ilyen kérdésre jó tanácsot nem lehet adni, hacsak nem azt, hogy hallgass a szívedre! Előre senki nem mondhatja meg neked mi fog történni. Nem irigyellek, mert én is átéltem már ezt és tudom mennyi érzés kavaroghat most benned. Szurkolok neked!
igazad van. A cikk írójához: Én is elvesztettem a bnőmet, 4 hónapja. Még mindig ugyanolyan rossz, mint az első 2 napban. Ő már több mint 1 hónapja mással van. Én az újra próbálkozás helyett, inkább a felejtést választom. Egyszer talán össze is jön.
Predator G3-571-77QK
minden egyes szóval egyet kell értenem...
egyszer még "könnyű" elviselni a csalódást, de másodszorra sokkal, de sokkal mélyebb sebet tud hagyni maga után, ha úgy alakul...
épp most zuhanyzás közben gondolkoztam el, hogy írok egy rövidebb kis történet szerűséget, de ez az írás még nagyobb löketett adott az egésznek, szóval szerintem mindjárt neki is állok
amúgy együtt tudok érezni... mindig azt szokták mondani a barátaim, ha valami hasonló helyzetbe vagyok, hogy " a remény hal meg utoljára..."
erre én csak annyit szoktam válaszolni, hogy "én még azt is túlélem... "
Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...
Dönts valahogy, mert ez a téma 2 csoportra osztja az embereket:
1. - próbáld meg
2. - felejtsd el.
Szerintem próbáld meg a dolgot. De fontos lenne tudni, hogy miért váltatok el? És meddig voltatok együtt?
Hasonló cipőben járok mint te, igaz a cikkben történtek (újra találkozás) még nem történt meg, nem is biztos hogy meg fog. Én azt mondom próbáld meg, bár magam sem tudom mit tennék a helyedben.
Én is átéltem mindezt, amit Te. Amit javasolni tudok: ha mással van már, felejtsd el. Ha nem: ne gondolkodj sokat, cselekedj úgy, amit a szíved diktál.
Ha jól vettem ki az írásból, már mással van. Tovább kell lépned, igaz, sírva és teljesen összetörve, de muszáj, ha nem akarsz egy kiégett lelki roncs lenni.
A te döntésed, hogy megpróbálod-e visszaszerezni. Én megtettem az első lépst affelé, hogy visszaszerezzem, de egyenlőre süket fülekre találtam. De legalább már beszélünk...nem kell azt várni, hogy holnap ugyanonnan folytatjátok ahol abbahagytátok, az idő sokmindenre választ ad.
Deutsch Richárd Fotográfia - https://www.riccio.hu/ / https://instagr.am/deutsch.richard/
Tetszik az aláírásod
De azt mondja nem boldog. Én ezért javasoltam, hogy próbálja meg. Viszont jó lenne tényleg tudni, hogy miért is váltak el ...
wow ez tényleg jo aláírás. épp utobbi időben probáltam magyarázni ezt az embereknek. sajna feleslegesen.
Bár tudom, hogy minden ember helyzete más, és hiába is próbál neked tanácsot adni bárki is, a saját helyzeted, csak te látod, és te tudod mit kell tenned! De én is valamilyen oknál fogva késztetést érzek arra, hogy elmondjam az én esetem...
Sajnos vagy szerencsére velem is megesett 7 hónappal ezelőtt, hogy elvesztettem a barátnőmet... 1 hónapig egy lelki roncs voltam, de én úgy éreztem ezt nem hagyhatom, már visszament a volt barátjához, de nem érdekelt!... Nekem Ő kellet majd 3 héten keresztül minden egyes nap elmondtam Neki, hogy mit érzek és hogy miért gondolom, hogy nekem Rá van szükségem...
Nem volt könnyű, de nekem mindent megért, hogy visszakaptam Őt! 6 hónapja vagyunk újra együtt és soha nem bántam meg.
Mikor megismertem már akkor tudtam, hogy nekem csak Ő kell Fura... mielőtt szakítottunk akkor is szerettem nagyon, talán Őt szerettem a legjobban eddigi életemben, de mióta szakítottunk minden Vele töltött percnek hálát adok
Nooo... sikerült jó csöpögősre írni, de a lényeg, amit mondani akartam... Ha úgy érzed, hogy neked igenis szükséged van rá, akkor felejts el mindent és küzdj érte!
Ha pedig csak szereted sajnáltatni magad (nem akarlak megbántani!!! én magamról nagyon is jól tudom, hogy ilyen vagyok! Szeretem temetni magam!!!) akkor lépj tovább!
Nehéz, de gondolj arra, hogy valaki ott vár rád valahol... Érte megéri!
Nos megyek vissza dolgozni... talán megírom én is történetem
helyesírás
[ Szerkesztve ]
pl sokszor az ember azért nem próbálja meg visszaszerezni mert tudja vszeg sikerülne.... de akkor se lenne jövője a kapcsolatuknak és csak mégjobban fájna és mégtovább.
Lehet itt ez a helyzet.
don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up...
Félre kell tenni. Nem elfelejteni, csak eldugni jó mélyre.. Aminek 1x vége van, annak vége van. Csak nem mindig az első alkalomnál...
Nem tudom, ha nem kötődne hozzád valamennyire, akkor nem ment volna oda, mikor meglátott. Lehet, hogy venned kellene egy mély levegőt, és elküldeni neki ezt az írást! Szerintem rosszabb már nem lehet, ha most is ennyire szenvedsz, úgymond.
Huhhh....teljesen megértelek. Ugyan ilyen cipőben járok csak én 3 éve. Lehet nevetni, ez van....Nem tudok mást hozzáfűzni, mert ha nekem kellett volna leírnom egy ilyen találkozást, akkor ugyan ezeket írtam volna én is. Ugyan így hazudtam, ugyan ezeket gondoltam, és ugyan azokat a mondatokat nem mondtam ki mint te. Viszont amit a te írásodból is észrevettem: ő irányított, próbált fesztelen lenni, de nem látta rajtad, hogy mi az ábra? Vagy nem akarta? Az ember próbál ilyen esetben fogódzót találni mindenben, de az ilyen beszélgetések teljesen elbizonytalanítják. Most akkor mi van? Vak? Vagy tényleg annyira nem érdeklem már, hogy ennyire szenvtelenül tud beszélni? Ennyire nem látja rajtam, vagy ennyire nem akarja látni? De akkor miért kezdeményezett? Áhhhh....kérdések, melyekre nehéz a válasz, főleg ha az ember nem meri megkérdezni, tán félve a választól.
A továbblépést ajánlók számára csak annyit, hogy kinek mi megy jobban. Én abban a korban voltam, amikor már az ember csak úgy nem felejt, vagy legalábbis nem olyan könnyen, mint 18 évesen, főleg ha úgy gondolta, hogy ő lesz az élete párja.
Tudom, hogy rajtad ez nem segít, de szerintem igencsak sokan vannak ebben a helyzetben. Szerintem ebbe a 9 hónap is simán belefér. Épp ezért nem tudok és nem is akarok tanácsot adni.
T.
Üdv:T.
...akik csodásak és borzasztóak egyszerre. Akikért megszakad a férfiszív és eláll a lélegzet. Minden bajok és örömök forrásai ők. Az alfa és az omega.
gottagofast
Voltam hasonló helyzetben, s egyetlen dolog segített. Nem tudtam a szívemnek megtiltani, hogy szeressen és ezért szeretett is. Egyetlen nehézség volt már csak hátra, hogy úgy szeressen, hogy ne várjon viszonzást. Ekkor az elvárás nemeslelkűséggé alakult, a szenvedés tapasztalattá szelídült.
"Visszatérő rémálmom, hogy a feleségem annyiért adja el a gépem, mint amennyit bevallottam neki."
ezt hívják talán elengedésnek, és igen derék, ha valakinek sikerül én még kicsit küzdök vele, annak ellenére, hogy én voltam a szakító fél...
A vér nem válik VAZZE!™
Sziasztok!
Én is sokat gondolkodtam azon,h mi lenne ha az életem egyik legfontosabb szereplőjét elveszíteném.
Sokszor voltam a barátnőmmel már szakítási helyzetben. Tudni kell,h nagyon szeretem őt. És nagyon nehezen és rövid ideig bírom nélküle. Ezért egy ilyen helyzetben én rögtön meg is próbálom visszaszerezni. Eddig sikerült is. Bár én tisztában vagyok azzal,h szeret. Így a helyzetem könnyű/könnyebb.
Mindig azt tudom mondani mindenkinek,h legyen őszinte és igazságos.
Mivel az úriemberben látom,h nagyon oda van a hölgyért, ezért azt tudom neki mondani,h próbálkozzon.
Azzal nem értek egyet,h azt mondjátok neki,h ha elmondja a lánynak,h még mindig mit érez vagy ezt az írást elküldené neki az baj lenne. Dupla fájdalom és nehezebb lesz.
Nem biztos. Lehet megkönnyebülés és ami volt azt utána szebbnek látja. Boldog lesz tőle és nem szomorú.
A próbálkozás mégha sikertelen is nagyobb megnyugvást ad. Megtudod,h télleg nincs esély. És akkor nem fogod magad azon gyötörni,h beszéljek vele, ne beszéljek vele.
Ez a beletörődés első fázisa. Mivel az úriember nem tünik lelki gyengének valszeg nem az öngyilkosság felé lép el. De felnőtként kell kezelni a helyzetét és elfogadni azt amit a lány akar. Főleg ha ez az,h nem vele szeretné folytatni.
De ezt meg kellene tudni,h mit érez ő valójában. Lehet ő ugyanezeket a kérdéseket teszi fel magának.
Most azt látom a srácban,h nem tudja mit akar, na erre tökéletes az,h ha megpróbálja. Ha a lány azt mondja bocs, de nem, "én csak jó fej akartam lenni" és " csak elbeszélgetni a volt pasimmal", akkor ez még jelentheti azt,h egy jó barátság kezdődik és felhívhatja őt a későbbiekben úgyis,h megbeszéljenek dolgokat. Egymás nagyon jó támaszai lehessenek később.
Megmondom őszintén sok olyat láttam,h egy ilyen barátságból házasság lett. Mert miközben segítették egymást, rájöttek ,h egymásnak teremtették őket és vele a legjobb.
Ha nem, akkor ismét itt a megnyugvás,h nyertél egy új barátot, egy legeslegjobbat. Ha meg összejöttök mindenki örül.
A véleményem az ,h elúszni nem szabad hagyni semmit, se az újrakezdés lehetőségét, se egy barátságot az "exel", se pedig azt ,h elfelejtjük ezt a fájdalamat és adunk esélyt magunknak és egy másik hölgynek. Akivel ugyanezt az érzést átélhetjük, akivel lehet minden klapolni fog és még jobban is fogjuk szeretni.
Rövid ez az élet, de elsietni semmit nem szabad. Gondold át mi volt, mi volt a hiba, próbáld helyrehozni és főleg nem megtagadni önmagad!
A fiatalembernek:
Tud te mit érzel, és mit akarsz igazán, ha őt akkor próbáld meg, és ami benned van ad ki.
Amit mindenképpen tegyél meg, tiszteld.
Ezt az írást én elküldeném, egy rózsa, vagy egy puszi társaságában. Puszii= :* smiley
Ebben az írásban minden benne van, ami lényeges lehet. Amit tudnia kell rólad.
Bár azt,h ő mit akart látni vagy mit nem azt átgondolnám, úgy hogy ne legyen sértő semmikép számára. De szenvedésed lássa.
De mindenképp úgy csinálnám,h utána ne kelljen sokáig várni,h elmond mit érzel.
Egyre azért megkérnélek, ha a másik sráccal minden ok neki, akkor hagyd őket. ne bántsd a kapcsolatukat.
És egyet ne felejts, az a legnagyobb büszkeség amikor a legnagyobb fájdalmon is túl tudunk lépni. Örülni annak ,h valaki akit szeretünk boldog, még ha valaki mással is.
Az érzéseid miatt te lehetsz az a barát aki talán a legjobban megértheti őt. Aki a legfőbb támasza lehet. Ez is egy nagyon nagy dolog, mégha nem is ugyanaz amire vágyunk.
Arra is megszeretnélek kérni,h elsőre és azonnal senki tanácsát ne fogadd meg, te ismered a lányt, te tudod mit érzel. Gondolj át mindent.
Valószinűleg a lány se egy "hülye picsa" szval ha elmondod kúltúráltan mit érzel. Mellé csatolod ezt az írást valahogy. Akkor tuti nem fog megalázni téged, se az érzéseid miatt vagy azért mert mindezt elmondod neki.
Üdv DEAR
Hali!
Ez az elsö irasod, amit van szerencsem elolvasni. Engem az "elettani" hatasok nem erdekelnek, hogy mit miert irtal- en mindent probalok ugy olvasni, mintha az iras maga lenne a lenyeg (kiveve a hireket... Elvegre ezert van a szemelyes bejegyzes opcio- ott mindenki vilagga sirhatja hatalmas nagy spleen-jet, haha). Ebböl a szempontbol a cimlapon levö elsö ket sor mar elegge magaval ragadott ahhoz, hogy meghozza a kedvem a többihez. Apro hangulat-gyöngyszemek villognak vegig elszorva, amiket neha (tul) hosszas nyavajgasok lapitananak el- de aztan ujra es ujra felbukkan valami, ami karpotol. Ilyen kis mozzanat a "zsiros kapaszkodo", ahol egyszerüen atjön a hangulat es az olvaso veled utazik.
Ha csak "nyavajogni" akartal, akkor most jol jött ki; ha (esetleg mar regota) irsz, akkor hajra. ;-)
Üdv
Cimbi
[ Szerkesztve ]
1. Aki sokat néz hátra, előbb-utóbb pofára esik.
2. Mindig lesz valahogy...
Védd az állatokat! Egyél embert.
Pampolini,
Légy végre férfi! A nyálas érzelgősködés helyett legyél macsó. Ha a lánynak bejött volna a nyálazás, akkor most a tied lenne nem pedig másé.
Az írás tetszett egyébként, és nem bunkóságból, szimpla jótanácsként írtam a fentieket.
Én kérek elnézést!
Nekem 7év után sikerült... ha ez vígasztal.
don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up...
1év 2 hónap 3 hét 5 nap du2 kor lesz pontos....
de már jól vagyok.
[ Szerkesztve ]
Minek iszol és vezetsz, ha szívhatsz és repülhetsz!?
"Marasztalnál még, de nekem mennem kell. (...) Szomorúságot és ijedtséget látok a szemedben."
Van még min gondolkodni? Nekem ez a két mondat elég ahhoz, hogy a helyedben feltegyem a lánynak a sorsdöntő kérdést.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Pontosan ezért nem értem, hogy mire vár még. Legalább beszéljen vele! No meg ez az iromány is sok mindent hordoz magával. "Mellékletként" oda lehet rakni
Hajrá! De ne várj sokat!
[ Szerkesztve ]
Szerintem ha őszinte vagy, bármit is teszel, az okkal fog történni és mivel a tiszta érzelmeid irányítanak, a leckét mindenképpen meg kell tanulnod: tudjátok-e egymást úgy újra szeretni hogy mélyebb és tartósabb lesz tőle a kapcsolat.
A szerelemnek egész testet-lelket kell adni és burokba zárni az idő elől.
•ß3n6
Na ezt elég rosszkor olvastam :S...
kb kivert a víz és lezsibbadtam mert részben átéltem és még biztos előttem is van bőven ebből az élményből...mert ugye minden alkalommal...
a helyesírási hibákon kívül, amiket nem említenék ha nem lenne mit megbontaniuk (ti. az írás folyamatos "élvezhetőségét", mert lehet [és azért idézőjel mert át- és beleélve koránt sem pozitív érzést ad át]) nagyon eltalált iromány
http://www.instagram.com/takeronegraffiti
Cimbinél a pont, olyan jól megfogalmazta amit az irásodról gondolt, hogy nem is tennék hozzá mást, csak hogy irnod kéne, komolyan mondom (ha eddig nem tetted volna)!
Respect!
Informatikus csemete mondókája: ZIP ZIP csóka, vak vARJúcska. A Windows 2 dologtól akadhat ki: az egyik önmaga, a másik bármi más. Donald billentyűzetet használ, Mickey egeret. A WORD elszáll, az írás megmarad.
erre az írásra csak annyit tudok mondani, hogy aki nő, és valaki iránt így éreznek / így gondolnak dolgokat, azt illene értékelni remélem eljut a "címzettnek"
a régi rendszerből a megbízhatóságom: http://users.atw.hu/phmegbizhatosag/phtabla.php?nev=knajf
nagyon szépen írtad. pont most vagyok túl egy hasonlón, gombóc is költözött a torkomba, ahogy olvastalak.
ez még nem fog menni, de el kell fogadnod, hogy nem hibátlan ő sem. de ami fontosabb, hogy nem vagy kevés. egyáltalán nem.
"És ha helyzet van, akkor mindig lépni kell. Ha olyan a helyzet."
nem megy a macsóság mindenkinek olyan egyszerűen
gottagofast
Mondja ezt a főpapucs!
toledói csöcsparádé | ''Az ég kék volt, a szemed szürke, én zöldet hánytam...'' | Trutymó terror
Kicsit megfájdult az irománytól a fejem.
Ha meglátod az exed aki kidobott téged akkor a minimum hogy azt hazudod neki hogy van vkid akivel nagyon boldog vagy és szerencsére nem viselt meg annyira a dolog. Kicsit érezze már szarul magát ő is, nehogymár még te bókolgass...
A jó édes 3 lábú apja tegye neki a szépet, nem pedig még sírni hogy óóó régi szerelmem... Legyen önbecsülésed még akkor is ha fáj.
''Bocsánat, hogy ilyen közel megyek Ön előtt''
Üdv.Először is részvétem.Tudom milyen rossz érzés.Sztem aki ideír azok közül én vagyok a legfiatalabb(17),de nekem is volt egy másfél éves kapcsolatom,ami azzal végződött hogy otthagytak az osztálytársamért.Minden nap látom őket,és minden szünetben úgy tesznek mintha éppen nászúton lennének.Tanultam a hibáimból.Szerintem BloodRaynek igaza van.Ha szeretnéd visszaszerezni akkor gyűjts erőt és úgy próbáld meg,ha nem érzed magad sanszosnak akkor próbáld meg elfelejteni.Nehéz,de nekem valahogy a barátokkal sikerült elfelejtenem valamennyire őt.Persze amikor látom őket akkor még mindig fáj egy kicsit,de az idő múlásával csillapodik.Kitartás.
############ KIÁRUSÍTÁS ############ BMW - MINI gyári, új alkatrészek kedvezménnyel: http://bit.ly/m/kekfeher ############
hasonlót átéltem, csak én meg mertem tenni az első lépést.
azóta ismét
..
Bakker! Én csak minden jót tudok kívánni!!!!
Hm. Hát számomra semmiféle öröm sem származott eddig bármiféle kapcsolatomból, pontosan annak a végéből. Sikerült mindig valamiféle zavarodott tyúkot kifogni, aki úgy játszott, hogy feltétlen csak 1, 1,5 év múlva derüljön ki a turpisság.
Talán valami világvégéhez hasonló dolog kellene ide, hogy észbe kapjon pár csaj a környezetemben...
Teszt Néhány boldog perc