Arra gondolj, mennyivel hagytad le a kortársaidat akik büfészakra mentek, és hiába lehetnek nálad akár tehetségesebbek is, ha szorgalomból nem tették hozzá amit kell.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

"Nem tudom, milyen munkahelyekre vennének fel..."

Mondjuk jöhetnél hozzánk, az urán-bányába, fővájárt keresünk...igaz, Csernobil nincs messze, de jól fizetnek, rubelben...a nők bomlani fognak...utánad.

[ Szerkesztve ]

Fake it 'till you make it.

Közel a harminchoz sem tudom eldönteni, hogy jól választás volt-e az informatikai irány. Megélek belőle és relatív probléma mentes az életem ennek köszönhetően. Elvagyok vele, bár nem érzem magaménak a szakmát. Mindig lesznek olyan elém eső témák, amihez nem értek. Ezeket megtanulod majd kezelni.

Egyébként én még mindig keresem önmagam és az utamat sem ismerem. De számomra ez benne a "fun part" is egyben, mármint hogy az évek alatt apránként jövök rá ki is ez a személy Vannak emberek akik fixen tudják, hogy mit várnak el az élettől és hogyan szeretnék azt élni és vannak olyanok is, akiknek idő kell ahhoz, hogy erre rájöjjenek.

Egyetemhez annyit tudok fűzni, hogy én is végigjártam az utat és el kell fogadnod, hogy lesznek olyan tárgyak, amik nem fognak elsőre sikerülni. Ettől nem áll meg az élet, a tudást felszívtad, majd a következő vizsgán átmész. Ja, és nyugodtan szórakozz annyit, amennyi jól esik Ha nem teszed meg szerintem hamar ki fogsz égni a sok tanulástól.

Én megértelek. Nagyon szerettem az informatikát, végigseggeltem a fősulit. Dolgoztam programozóként, rendszergazdaként, sima "infósként" ahol volt külön rendszergazda. Írtam ügyviteli szoftvereket, csináltam weblapokat. Volt saját számtech boltom. Vettem, eladtam, javítottam. Ügyfelekkel bántam. Türelmesen akkor is ha elégedetlen volt, ha ránk csapta az ajtót, ha elmondott minden pénzsóvár rohadéknak, mert a neten olcsóbban látott egy terméket, és mi nem adjuk annyiért. Persze hogy nem mert kb mi is drágábban vettük. Végigjártam amit lehet, és sokat gondolkodtam hol a baj. Miért nem tudok megmaradni sehol. Arra jutottam, hogy ott, hogy nem vagyok kiemelkedő tehetség. Megtanultam, megcsináltam, van türelmem. De! Nagyon de! Nincsenek jó kapcsoltaim. Nem tudok jó munkahelyre bekerülni, nem tudtam a boltban olyan céges ügyfeleket felhajtani akik eltartották volna a boltot. Az egyéni vevő aki évente egy egeret vesz és azt is olcsóbban akarja, sajnos kevés. Ezek hiányában sajnos csak középszerű munkahelyek középszerű informatikusa lehettem, középszerű vagy az alatti fizetésért. És mindig felidegesített ha azt láttam, hogy informatikus hiány van. De akárhány helyre jelentkeztem, 99%-ban be se hívtak, a maradék 1% ami vagy elutasított vagy szar meló volt. Én így kiégtem belőle. Hobbiból csinálom. Most főiskolai diplomával tekergetem a volánt. Akkor szabadultam fel lelkileg amikor el tudtam engedni, és már nem akarok megfelelni. Nem tanácsolok semmit, nem tudom van e benne tanulság, csak leírtam

ʕ •ᴥ•ʔ

Az a baj, hogy az életed így valóban egy nyűg, és sajnos meg kell nyugtassalak, nem fog egyhamar változni, csak az a gond, hogy igazán tanácsot sem tudok adni, mert ma már tudom, hogy igazából nem is igazán érdemes, vagy kell, mert én saját magamból tudom, hogy igazából sokszor nem is az volt a bajom amit kimondtam, sőt!, el kellett jutnom oda, hogy saját magamnak is hazudtam, és amikor azt hittem hogy nem, még akkor is ugyan azt tettem, mert nem tudtam mi zavar. Én csak azt tudom mondani, hogy egy dolog általában biztos, ez pedig az ember élni akarása, és ez az élni akarás ez egy olyan erő, ami rengeteg nehéz élethelyzeten keresztül tudja vinni az embert, legalábbis én ezt gondolom. Viszont közben bizony az ember sokszor elég rendesen megsebződik, akármennyire is nem akarja, mert épp néha ez a védekezés lesz az ami miatt sebesülést szenved. Egyébként sokszor az is nagy segítség, hogy ha kiírjuk magunkból, sőt talán nekem is ez segített, mert ez segített feltárni a mélyebb okokat. Sokszor nem is az a bajunk, mint amit hiszünk hogy a bajunk, ámde mivel mivel sokszor magunknak is hazudunk öntudatlanul, ezért abszolúte el lehet veszni ezekben a dolgokban.

Valahol olvastam múltkor itt a phn a kommentek között, talán a kovid topikban, hogy az élet egy orosz rulett, nos talán az, pillanatnyilag leginkább ezt tudom leginkább a magaménak érezni, ámde ugye ha az ember ezt valóban tudatosítja magában, akkor meg kell változtatnia a teljes világnézetét, világképét, és ami eddig úgymond biztosnak tűnt a talpa alatt föld, az kicsúszik, és már egészen máshol találja magát. Az élet szerintem nem habostorta, és szerintem mindenki a saját inerciarendszeréből nézi a világot, és mivel mindenki hajtja a saját maga igazát, ezért nincs univerzális igazság. De innentől ez már talán filozófia.

Mindenesetre kitartást, és fel a fejjel, mivel más kézzelfogható tanácsot igazából nem érdemes adni szerintem. Vagy ha mégis, akkor járj nyitott szemmel, és ha életvezetési problémáid vannak, akkor keress fel esetleg egy coachot, pszichológust, talán tudják kicsit fogni a kezed, de akárki is segít, akárki akármit mond, csakis te lehetsz az aki ezeket a belső csatáidat megvívhatod, senki de senki nem tudja helyetted megvívni.

[ Szerkesztve ]

régen minden jobb volt, régen még a "régen minden jobb volt" is jobb volt.

Informatika a legszabadabb szakmák egyike. Helytől függetlenül majdnem bármit dolgozhatsz, akár másik országba is szabadúszó vállalkozóként. Na meg ha olvasol és megnézel pár idősebb szaki megnyilvánulását akkor rájössz hogy a rengeteg kontár közt a te hozzáállásoddal simán találsz munkát.

Az oktatók tapasztalata meg az évek múlásával jött össze.
Egy kezdőhöz képest nekem is sok tudásom van a forgácsolásról, pedig csak egy kontár vagyok.

Csak ne hazudj álláskeresésen nagyot. Előző gyerek jött ide "egyedi" gyártásból.
Na a gyerek sose programozott vagy korrekciózott. Mert ő csak CAM-es programot tud géppel generálni.
Előző helyen sima géprakó volt, innen meg a Mekibe ment.

[ Szerkesztve ]

A Doctor nem hal meg, csak átalakul. https://www.youtube.com/watch?v=0C3zgYW_FAM

Sportolj valamit, különben be fogsz golyózni. Ezt tapasztalatból mondom. Van egy rakás sport, olyan nincs, h egyik sem tetszik, ki kell próbálgatni és abban is kitartónak kell lenni, nem fogsz tudni rögtön lefutni 5-10km-t, de fiatal vagy még, nagyon gyorsan belejössz.

Máskor találj olyan helyet online vizsgára, ahol tuti jó a net és senki nem zavar közben. Biztos van rokon/ismerős/haver stb. Ok most covid van, de a könyvtár pl jó hely. Megéri akár a 2 óra utazást is, hogy egy vizsgát nyugodtan tudj megírni. Egyébként nehéz vizsgákon én mindig az első sorokba ültem be (ha nem volt ültetés persze...), mert marha idegesítőek tudnak lenni a többiek (meg az is, ha látod a másik gépén, hogy ő már írt 80 sort VB-ben, aztán lehet csak bemásolt vlmi random forráskódot ). Persze biztos van, aki ki tudja zárni...

Ha zavar a géped hangja, akkor cseréld le a ventiket csendesebbre. Nem vicc, engem is idegesített, más mellett meg süvít a gép és fel sem tűnik neki, különbözőek vagyunk. Ha nem fogod lecserélni, akkor az idegeidre fog menni. Persze van egy szint ami után már kényszeres, van arra is megoldás, lsd irományom vége.

Szaktársaiddal próbálj meg kommunikálni, minden kezdet nehéz, de hidd el baromi sokat tudsz belőle profitálni. Discordon, pandémia után meg közösen, előadások után össze kell ülni, és közösen gyakorolni. Jó móka (akkor is, ha nem te vagy a legnagyobb dumás) és rengeteg időt meg tudsz spórolni azzal, h nem egyedül kell mindenre rájönnöd, hanem közösen oldjátok meg. Egyébként meg munkahelyen úgyis majdnem biztos, hogy csapatban kell dolgoznod, ha meg nem vagy jó csapatjátékos, akkor meg majd 5 év múlva fogsz írni a logoutra, h nem szereted a melóhelyed.

Ha vlmi tárgy nem megy, vagy tudod felsőbbévesektől, hogy nehéz, akkor mindenképp menj el korrepre, olyanra lehetőleg, amit felsőbbéves tart kifejezetten az adott tárgyra fókuszálva. Megér az minden pénzt, de nem szoktak drágák lenni. És ne a póthéten kezdj el járni, hanem lehetőleg már a második szorgalmi héten. Tárgyfelvételes héten utána nézel, hogy mik várhatóak az adott tárgyakból, első héten pedig leszervezed a korrepet. Baromi szar érzés kapkodni a végén, főleg h a valóban húzós tárgyaknál instant bukó lesz.

Ne az előadóidhoz hasonlítsd magad, több éves tapasztalatuk van. Kitartónak kell lenni, akkor majd lesz neked is tapasztalatból adódó tudásod, ami a leghasznosabb dolog.

Egyébként a munka 1-2 évében nagyobb tudást fogsz behúzni, mint az egyetemen, szóval ne félév után várd, h gyümölcsözzön a tudásod.

Én nem adnám fel a helyedben, főleg ha szorgalmas vagy, és nem az van, h bukó van mindenből. Ha van konkrét ötleted h mibe ugranál át, akkor csináld, de úgy nem hagynám abba, hogy majd lesz vlmi.

Ja és amúgy pszichológushoz járni egyáltalán nem ciki, lehet, hogy tudna segíteni.

Mindenképpen felkereslek, ha minden kötél szakad! Legalább megerősödik a gyenge testem, talán! És még jót is tehetek!

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Az a gond, hogy eléggé maximalista egyén vagyok. No meg rengeteg akaraterővel. Emiatt sem bírom alig feladni. Csak nagyon elszomorít, hogy tényleg minden időmet beleteszem és így sem elég. Kifutok belőle. Ez aggodalommal tölt el.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Ennek a coachnak utánanézek, sajnos pszichológus az nem vált be, pedig lakóhelyihez is küldtek a középiskolában, mert nagyobb ügy lett belőle.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Minek hazudjak? Azzal csak magammal szúrnák ki. Hozzáteszem elég őszinte ember vagyok, tehát nem is tudom, hogy mennyire örülnének egy olyan embernek, aki a sok jó mellett mondjuk elmondja magáról a sok rosszat is.

Pont az a gond, hogy lenne egy két munka amiben szívesen résztvennék, csinálnám, csak félek nem vagyok elég jó, másrészt a hozzá elvárt tudásom, papírom sincsen meg.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Számomra a sétálás, a futás a kedvencem. Szerettem is csinálni, csak nincsen kivel. Leszólítani mást meg nem nagyon merek. Régen sokat túráztam, csak anyagi gondok miatt abbamaradt még középsuli elején. Az orvosok azt mondják a szemem miatt ne csináljak semmilyen megererőltetőt. Az-az a futás teljesen kizárt például.

Nem olyan értelemben zavar a gépem hangja, nem olyan hangos. Csak valamiért ha kicsit stresszelek, akkor még a pisszegés is zavar. Vizsgán is volt olyan, hogy valaki valamot kérdez és olyankor kizökkenek. Nem tudom mit csináljak, hogy megmaradjon a koncentrációs szintem és a hidegvérem.

Minden tantárgyat elejétől fogva tanulom, gyakorlok rájuk. De valamiért van olyan is hogy át kell vennem az elejétől. Csak gyorsan repül az idő és nem haladtam nagyon sokat, mert mindenből a legjobbat szeretném hozni. Sajnos ez a gond. Én már egy hármasnak sem tudnék nagyon örülni.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

A görcsösen akarás ami nekem betette a kaput. Hasonlóan voltam, körbe néztem, a főiskolán és arra jutottam kb semmi értelme ebben a formában. Akik a legjobban tudtak puskazni azok jutottak előre. Amit tanítani akartak, egy erőszakos magolas, nem megértésre alapul. Ha már van gyakorlati tapasztalatod akkor döbbent meg, ez a kényszeredett értelmetlen lexikális tudás.

Az, hogy szorgalmas vagy előre fog vinni, de ezt ne próbáld előre kifundalni, mert sokat fogsz csalódni. Amikor nem azt nézed, hogy a másik hogyan miért érte el azt amit, akkor meg fog szűnni az összes gondod. Onnan meg minden alakulni fog. Sosem akartam kapcsolatok révén munkát szerezni, hanem nézzék meg mit tudok, ha tetszik megyek. Így kaptam meg az összes állást.

Célt ne keress, csináld amit szeretsz, aztán majd lesz valami. Különben jó eséllyel megtévesztés lesz a vége.
A mentális problémák zöme az ellentétes elvárások miatt alakul ki, mert a társadalom elvárja a kegyetlen pschiopata mentalitást, míg egy párkapcsolatban a partner emelett elvárja/egyénnek belső igénye van egy őszinte érzelmi kapcsolatra. A kettő nem megy együtt. Nézz körbe, hülye nyálas seggnek van titulálta aki ki meri fejezni őszintén az érzelmeit, főleg ha ezek pozitív érzelmek. Az érzelem mentes rideg penzcsinalo a kafa gyerek ....

Persze ez csak egy picike részlet a sok baj közül.

Lassan de biztosan eljutunk oda, fejlettebb országokban ezt az ön ellentmondást próbálják felszámolni, erre mindenki minden féle izmust kiállt, valójában arról van szó, ne kelljen magadnak hazudni, szerepbe belekenyszeriteni magad. Nehéz ezt elmagyarázni, főleg egy begyepesedett környezetben.

Neked nem pályaválasztási tanácsadásra, hanem egy jó mentálhigiénés szakemberre van szükséged.

DRM is theft

Érdeklődve olvastam a soraid, sok tekintetben megértem azt amit most érzel. Én is voltam hasonló cipőben. Én sem tudom a tutit, nincs a zsebemben a bölcsek köve. Csak azt tudom elmondani amire magamtól rájöttem hosszú évek alatt.

Az egyik fontos felismerésem (ehhez el kellett érnem a 30 utáni életkort), hogy mindenki nagyon expertnek látszik, akikhez képest mazsolának és értéktelennek érzem magam, de ez csak egy kép amit a külvilág felé mutat. Valójában mindenki csak egy átlagember, senkinek nem határtalan a tudása, csak idővel - tehetségtől függően - el tudja hitetni a környezetével, hogy több mint aminek látszik. Ez úgy igaz szakmailag, ahogy az élet egyéb területén is. Magyarán meg kell, hogy nyugtassalak, te is érsz annyit mint bárki más és a tudásod is. Csak még nem tudod ezt úgy csomagolni, ahogyan dörzsöltebbek. De ez tanulható, ebben lehet fejlődni és fogsz is fejlődni.

A magabiztosság is jönni fog idővel, csak bírd ki addig. Illetve legyen eszedben az az örök igazság is, hogy csak a buta ember holtbiztos mindig mindenben, minél többet tud valaki annál inkább tudja, hogy mennyi mindent nem tud még, annál kevésbé lesz folyton "100%-ig biztos a dolgában".

Szintén saját tapasztalat, hogy ami a kudarcokat illeti, a legtöbbször az az oka, hogy rosszul tűzi ki a célokat az ember. Nem baj ha ambiciózus vagy. De amikor kitűzöd magad számára az elérendő célt, akkor mindig olyat válassz ami reális. Nem kell egyből a Himaláját megmászni, először egy dombra juss fel, aztán onnan lehet a Kékestető és így tovább. Ha túl magasra rakod a lécet magadnak, akkor csak azt éred el, hogy folyton átsétálsz alatta, így kudarc élményed marad csak, ami hosszú távon kikezdi az ember önbizalmát. Kisebb lépcsőfokok, step by step, vagyis ne a holdra nézz először, hanem a lábad elé. Lásd hova akarsz eljutni, de mindig a következő lépéssel foglalkozz, amit akkorára érdemes választani amit meg is tudsz lépni. Hidd el idővel egyre nagyobbakat lépsz, míg egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy már hétmérföldes lépésekkel haladsz.

Én 25 éve vagyok a szakmában (rendszermérnök vagyok IT területen), de még mindig minden nap folyamatosan új dolgokat tanulok és baromira nem érzem úgy, hogy látom a végét, sőt még csak azt sem, hogy sokat tudnék. Az IT egy ilyen műfaj. De ez igazából nagyon jó dolog, ha másért nem, akkor azért mert folyamatosan tréningezed az agyadat. És a végzettséged miatt se aggódj annyira. Nem lebecsülni akarom a diploma értékét, de az csak egy papír. A hozzáállás és a probléma megoldó képesség az ami igazából számít, a tudásbéli hézagok mind pótolhatók.

Mi is vettünk fel rendszergazdának olyan kollégát akinek nem volt meg a szükséges tudása, de a hozzáállása viszont remek volt. És ez az ami számított, ha jó képességű, akkor bele fog tanulni. Remekül helyt is áll a mai napig, felszívta menet közben a szükséges ismereteket.

Szóval most kilátástalannak tűnik a nézőpontodból a helyzet, de hidd el nem az. Csak annyi a fontos, hogy csináld, ne hagyd abba, meglesz az eredménye.

Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

A főiskolai/egyetemi tananyag nagy része teljesen felesleges sallang. Pl: formális nyelvek és automaták. Nálunk is sokszor bukott belőle mindenki, a szegedi oktató egy büdös bunkó, le se adta normálisan.
Az informatika sok mindent lefed, célszerű specializálódni. Mellette nem árt egy-két hobbi, sport.
A jegyek nem számítanak, van amiből elég a kettes. Úgy is a való életben fogod megtanulni.
Az életnek szerintem sincs sok értelme, a lélekben nem hiszek, hardver nélkül nem fut a szoftver sem.
A mai világban nagyrészt mindenki blöfföl, eljátssza mennyire boldog, magabiztos, hozzáértő. Kamu. Látszat világ az egész. Nincsenek értékek, barátok, megbízható emberek. (vagy csak 1-2)

[ Szerkesztve ]

Eladó Lego: 42139 All terrain vehicle

Korunk egyik nagy problémája az eltévelyedett fiatalság. Nyisd ki a lelked Isten felé és megtalálod a boldogságot, az Ő szerete átsegít majd a problémákon....

Viccet félretéve... igazából tisztán kell látni a célokat aztán könnyebb megtalálni a megoldást is. Ne mások véleménye érdekeljen hanem először magaddal kell tisztázni a célt. Akár többet is felállíthatsz és majd utána megkérdezed mások véleményét. Az tuti, hogy a nagy betűs élet nem könnyű, rengeteg akadállyal találkozik mindenki.

Thanos was right.

Én azt mondom, túl a 40-en pár évvel, ne add fel. De nagyon ismerős az érzés, a matematika tanár a főiskolán akinek szava járása volt, meg kell rázni a fát, hadd potyogjanak a gólyák... Potyogtam én is.. De nem adtam fel. Jött meg sok pofon az életben utána és szép is. Aztán, mivel az életünk a materiális javak megszerzése körül forog, idén egy új külföldi munka is. Életem munkahelye, minden szempontból, de nem kell mondanom, mit éltem át én és a család a vírus miatt. A lényeg, lásd még a jót és szépet is, és ne add fel. És változtatni mindig lehet. Januártól egy új idegen nyelvet tanulok, és a bűvös 100kg is meg kell legyen február végéig. Célok mindig kellenek. De nem mondok le arról, hogy alkalomadtán, megigyak pár sört barátokkal/munkatársakkal. Fel a fejjel, helyére kerül a Lego minden darabja lassan. Kialakul az önálló életed, munkád, és lesz társ is benne. Na, az lesz még valami. Majd megbeszéljük azt is itt.

Megj.: Ahogy most olvastam a többiek h.sz.-eit, hát hasaltunk el sokan vizsgán, de itt vagyunk. Ne add fel!

[ Szerkesztve ]

Valamiért nem látom a tudásomat gyümölcsözni az egyetem alatt.

Kezdj el dolgozni, Magyarországon az egyetemi informatika oktatás nulla használható tudást ad.

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

40 feletti tapasztalattal azt tudom mondani, hogy barátnő, haverok,barátok(olyan igazi gyerekkori, angol, és szorgalom.
Nekem is voltak mélypontok amikor majdnem feladtam de elég fiatalon lett gyerekem ezért nem tehettem.
Fogcsikorgatva de túlléptem mindenen. Nem vagyok egy nagyon talkative szociális típus de mindig találtam haverokat, kollégákat akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. A munkáim 85%-a ismeretség révén jött amiből láthatod, hogy a kapcsolatok nagyon fontosak. Ezt nem lehet otthonról. Bár 2x jártam fősulira sose fejeztem be és már lehet nem is fogom de ennek ellenére senior mérnök poziban ülök a tapasztalatom és tudásom alapján és nincs pénzügyi problémám.
Fel a fejjel és az ilyen magadnak ártó gondolatokat szellőztesd ki a fejedből.

Stay up Stay humble Ride hard Get stoked

A helyedben először azt tisztáznám, miért szereztem a posztot.
Ha csak azért, hogy kiírjam magamból, akkor a cél teljesítve. Viszont ha változtatnál, akkor szerintem nem ez lesz az irány.

Miért? Sokan leírtak már jó dolgokat, de szerintem feleslegesen.
Nem azért, mert rosszat írnak, de úgy vélem, hiába írták le. Mindezekre Magadnak kell rájönnöd (ezt is írta már valaki). Azért, hogy tényleg el is tudd hinni, Magadnak, Magadtól. Azt is gondolom, hogy a jelen állapotodban külső segítség nélkül nem fog menni a dolog. Írod, hogy már próbáltad a pszichológust. Én adnék egy másiknak (harmadiknak, sokadiknak) még egy (több) esélyt. Olyat kéne találnod, akiben meg tudsz bízni. A munkát Te fogod elvégezni (lásd feljebb), de kell valaki, aki képzett szakember, lát kívülről és a legfontosabb, hogy ért hozzá, a segítségével ki tudod deríteni a mostani állapotodhoz vezető okokat.
Fontos, hogy meg tudj nyílni és a valót mondd el Neki - az pedig bizalom nélkül nem fog menni.

Azt én is látom, hogy nagyjából hol vannak a gondok, de én is csak hiába írnám le, ha megoldást nem tudok mellé (mivel nem vagyok szakember) és nekem ugyanúgy nem fogod elhinni, mint ahogy másoknak sem itt. Ja, és a pszichológushoz is idő kell. Viszont ha a segítségével meg tudod találni az önbecsülésed, az sokat tud segíteni.
Odáig kéne eljutni, hogy saját Magad legyen a legfontosabb az életben, nem pedig mások. Mindenki mást nem lehet mindig megsegíteni, boldoggá tenni pedig még annyira sem. Nincs és nem lesz soha olyan, hogy valaki, valami mindenkinek jó legyen.
És egyébként a maximalizmus káros, legfőképp saját Magadra nézvést. Semmivel nem vagy rosszabb, mint bárki más (és feltehetőleg jobb sem...)
Akiket most magasztalsz, lehet, hogy óriási arcok IT-ban, de az is lehet, hogy az életük egyéb területén olyan elakadásaik vannak, amit elképzelni sem tudsz. Egysíkúan látod Őket. Sőt, a legtöbb embert is. Gondolj csak a fészbúkra (nem arra a részre, ahol a legtucatabb ember is kiposztolja, hogy milyen színűt szart aznap reggel), ott is mindenki a szépet posztolja. Egyszerű szemlélőként csak azzal találkozol, tehát ha ebből merítesz, akkor az könnyen tévútra tud vinni.
Na de pontosan ezek azok a szavak, mondatok, amelyeket én is hiába írtam le...

A továbbiakban ha úgy érzed, hogy mégis bármiben tudok segíteni, akkor akár PM-ben is keress meg. Bár továbbra is azt mondom, egyáltalán nem vagyok szakember, szóval max a saját szintemen tudok bármit is, de legalább a segítő szándékom megvan.

Szerintem keress egy hobbit magadnak, ami leköt. Sok ember most is ezért szív a vírusparában, mert nincs hobbija, otthon meg nem tud mit csinálni egyedül. Nekik az volt a "hobbijuk", hogy a többi emberrel csináltak valamit, de neked ez sajna a leírás alapján nem pálya. Ha viszont neked meglesz valami jó hobbid, akkor annak tudsz élni és kész. A munka lehet szar lesz, vagy unalmas, vagy lesz pár hülye ott, de ez van, le kell nyomni napi x órába, aztán tudsz foglalkozni azzal, ami valóban érdekel.

"Sokan leírtak már jó dolgokat, de szerintem feleslegesen.
Nem azért, mert rosszat írnak, de úgy vélem, hiába írták le. Mindezekre Magadnak kell rájönnöd (ezt is írta már valaki). Azért, hogy tényleg el is tudd hinni, Magadnak, Magadtól."

Annyival szeretném ezt a gondolatod kiegészíteni, hogy bár igaz amit mondtál, de nagyon fontos a megerősítés és a visszaigazolás is. Mert fiatal korban legtöbbször pont ennek a hiánya az, ami miatt bizonytalan az ember.

Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

Ez oda vissza kérdéskör, ha megvan az önbizalom, sokkal kevesebb visszacsatolás kell, ami nem ignoranciat jelent, hanem sokkal könnyebben belátni ha hibáztunk, ezzel könnyebb kijavítani is.

Talán az segít a legtöbbet, ha el tudja magát engedni az illető, és kikapcsolni a tudatos töprengést.

Remélem sikerül

mindig a Mátrix első részének vége ugrik be, ha legyőztük a rendszer okozta belső konfliktust fél kézzel nem oda figyelve képesek vagyunk azt kezelni

Azt tanácsolom, hogy ne vedd túl komolyan az egyetemet. Törekedj arra, hogy minél hamarabb kipipáld. Éveket csesztem el rá, de közben eddig semelyik munkahelyemen senkit nem értekelt, hogy van-e diplomám egyáltalán. Ami érdekelte őket, az az, hogy értek-e ahhoz amivel foglalkoznak, és a rám bízott feladatokat meg tudom-e csinálni.

A BME-re jártam, ott az oktatók kb. 1/3-a az, aki tényleg jól érti a dolgát. A többi csak a saját kis szűk területéhez ért, vagy még ahhoz sem, csak felolvassák az anyagot a kivetített diasorokról.

Kedvencem, amikor 3 táblán át vezet le a tanár valamit és a végén rájön, hoppá nem az jött ki aminek kéne. Aztán beközli, hogy "kollégák, vezessék le otthon". Szóval van, aki 20 éve tanítja, mégsem megy neki, még a saját jegyzeteiből sem tudja átmásolni, persze neked a vizsán fejből kell tudni, hibátlanul! Másik, amit nagyon utáltam, hogy minden tárgyból kicsit másképp jelölték, és kicsit máshogy hívták ugyanazokat a fogalmakat. Ha meg mertem kérdezni például, hogy W ugyanaz-e, mint másik tárgyból a H, akkor vagy beközölte, hogy nem tudja, mert a másik tárgyat nem ő tanítja, vagy, hogy nekem ezt már tudnom kéne, ne tőle kérdezzem.

Komolyan úgy viselkedtek az oktatók, mintha ők maguk nem végezték volna el ugyanezt a képzést...

Közben pedig panaszkodik mindenki az iparban, hogy a pályakezdők mennyire haszontalan tudással jönnek ki az egyetemről. Sajnos ez teljesen igaz. Ha végeztél az egyetemen, neked kell majd feltalálnod magad, és neked kell felszedned azt a tudást, ami eladható. Vagy önszorgalomból, vagy ha szerencséd van lehetsz gyakornok egy jó cégnél. Vagy maradsz az egyetemen doktorandusz, akkor pedig megélhetsz a hallgatók szivatásából.