Perui gasztronómia

Érdemes pár szót szólni a perui gasztronómiáról, ugyanis tényleg megérdemli. Még Ecuadorban is úgy nyilatkoznak a nagy rivális konyhájáról, hogy bizony nagyon finom és nagyon változatos. Ezt én is 100 százalékig alá tudom támasztani a saját tapasztalataimmal. Ebben a konyhában – csakúgy, mint a magyarban – van fantázia. Nem félnek teljesen ellentétes ízeket összekeverni, hogy aztán a végén valami igazán ínycsiklandó étel szülessen. Általánosságban nagyon sok fűszert használnak, emiatt az ételek íze intenzív. Eddig nem tapasztaltam azt a közhiedelmet, miszerint minden ételük csípős lenne. Persze van jó pár, ami csípős, és az ételek mellé mindig adnak „picante"-t, de egyáltalán nem lángol tőle az ember szája.

Ceviche a piacon, csak a helyieknek. Eszméletlen finom

Az egyik legnépszerűbb étel a ceviche (szevicse). Ez eredetileg a halászok eledele volt, mivel egyszerű az elkészítése. Egy citromos, fűszeres lé az alapja, amihez régiótól függően különböző egyéb kiegészítőket tesznek. Például kukoricát, rizst, tengeri algát, édes burgonyát stb. Természetesen a "húst" a halak szolgáltatják, illetve a tenger gyümölcsei. Nagyon laktató, könnyű, de tápanyagban rendkívül gazdag étel. Ráadásul, mivel hidegen tálalják, a meleg nyári napokon üdítő hatású.

Marhaszív krumplival, csípős mogyorómártással, kukoricalével

Rendkívül finom a grillezett marhaszív. Ezt egy itteni pácban érlelik egy pár napot, utána pedig omlósra sütik. A köret általában sült krumpli. Nagyon finom hozzá a mogyorókrém alapú csípős szósz, ami kiemeli a hús ízét.

Inca Kola

Italok terén is igen széles a paletta. Minden ABC-ben lehet kapni Inca Kola-t. Ez a neonszínű lötty állítólag egy gyógynövényből készül. Az íze olyan, mint a rágóguminak, illetve van egy fogkrém, aminek hasonló az íze. (Ha jól emlékszem, annak a rózsaszín tubusos krokodilosnak.) Egyszóval förtelmes. Én nagyon nem szeretem, de itt úgy isszák, mint a vizet. Egyébként ez egy szénsavas üdítő. (Ui. kezdem megszeretni.)

Chicha morada – azaz lila kukorica lé

Ami már sokkal jobban ízlik, az a kukoricalé. Igen, nem elírás. Itt, Peruban, létezik egy lila színű kukorica (maíz morado), melyet kifacsarva egy rendkívül finom levet kapunk. A helyiek különleges erőt tulajdonítanak neki, és a szájhagyomány szerint megakadályozza a rákos sejtek kialakulását. Egyszóval nemcsak finom, hanem még egészséges is. Magához az italhoz még hozzáadnak egy kis limonádét és ananászlét, így készül el a végleges chicha morada.

Papaya-mango-banán turmix

Nagyon népszerűek még a „jugos-ok” is, azaz a frissen facsart gyümölcslevek. Rengeteg gyümölcsből állíthatunk össze koktélokat, és vízzel vagy tejjel hígítva kérhetjük őket. Egy kancsó általában 3-4 sol, 200-300 Ft.

Nasikból is rengeteg van. Például a sült kukorica minden formája, a szárított és sült bab, vagy a banán chips sós és édes kivitelben.

Az árak is elfogadhatók. Persze a belvárosban igen mellbevágó árcédulákkal lehet találkozni, de ahol én lakom, van egy étterem, ahol a háromfogásos menü itallal 5,5 sol, ami kb. 500 Ft-nak felel meg. Mind a minőség, mind a mennyiség abszolút kielégítő. Így az ember jókat és jó áron tud enni.

Természetesen Peruban is nemzeti eledel a cuy, azaz a tengerimalac. Ezt még nem volt alkalmam megkóstolni, de már nagyon várom az alkalmat.

Dióhéjban ennyit a gasztronómiáról. Jó étvágyat!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!