Afterblog: Nazca

Afterblog

Amit ígérek, azt be is tartom (én tényleg - a' la M1). :) A fotók már fenn vannak a Nazca kultúráról, most egy kis leírást adnék hozzájuk.

Asztronauta

Mikor szerda este elindultam Cuscóból, már csak négy napom maradt Peruból és az egész kalandból, így ezt az időt még okosan szerettem volna hasznosítani.
Így esett, hogy nem repültem egyenesen Limába, hanem buszra szálltam és elindultam Nazca városába. Éjszakai busz volt, így reggel 6-ra érkeztem. Elvben várt volna egy ipse, persze a kurjongató taxisokon és a sarlatán túraárusokon kívül senkit sem láttam. Ugyanakkor szerencsém volt, mert amikor hívtam a kontaktot, felvette a telefont, és álmos hangon biztosított, hogy negyedóra, és ott lesz. Ebből jó perui szokás szerint lett megint fél óra, de tényleg jött.

És akkor egy kis személyleírás: Hosszú, göndör, ápolatlan haj, melyhez hasonló állapotú borosta tartozott. Szakadt póló és nagy „sámán” nyaklánc. Szakadt farmer és papucs. A kézben elektromos cigi, amihez képest a Csepel művek gyárkéménye gyenge kezdeményezés. Na mondom Plank, ez a két nap megint csak jó lesz… De tévedtem. Mikor elkezdtünk beszélgetni (ráadásul angolul!) és megkérdezte, hogy honnan jöttem, a válasz után jött a kontra: Szia, én Mészáros Alexander vagyok, hogy vagy? Először azt hittem, hogy ez is valami nagy lehúzás lesz, és mint a lelkes török kofák a bazárban, képes volt megtanulni bármilyen nyelven két szót, hogy azzal 5 százalékkal feljebb srófolja az árat. Ebben az esetben azonban tényleg kiderült, hogy egy anyai ágon félig magyarral van dolgom, és az egész nazcai utamon becsülettel és odaadással kalauzolt. Ezt sem hittem…

Kolibri

Első utunk egy szerény reggelihez vezetett. Azért nem mertem belakmározni, mert utána rögtön indultunk a reptérre, hogy felszálljak a kis lélekvesztőre, amiről a Nazca-vonalakat lehet megcsodálni.
A reptér egyébként teljesen korrekt. Volt biztonsági ellenőrzés, csomagátvilágítás, szóval tip-top a hely. Kicsit várakoztunk, majd odavezettek minket a géphez.
Három francia sráccal ültem együtt a Cessnában, akik közül az egyik akkor repült másodjára az életében. Algériai származású volt, de négyünk közül ő volt a legsápadtabb. Bár abszolút meg tudtam érteni, főleg akkor, amikor a másodpilóta megpróbálta becsukni az ablakot, és a zárókallantyú kiesett a helyéről, majd a repülőből is. Gondoltam, ha ilyen sebességgel veszítjük el a levegőben is az alkatrészeket, akkor fél óra után talán a szárny még meglesz, ha minden jól megy.
Aztán ráálltunk a kifutópályára, berregett, remegett az egész masina és egyszer csak felemelkedtünk. Mondom rendben, repülni azt tud, fent meg úgysem maradt soha senki. 3 perc alatt értünk oda a fennsíkhoz, ahol a vonalak találhatóak.
Hogy őszinte legyek, abból a szempontból kicsit csalódás volt, hogy élőben egyáltalán nem látszanak olyan kontrasztosan az alakzatok, mint a fotókon. Volt pár, amit nem is láttunk, persze sok olyan is volt, ami egyből kivehető. Az egyik legérdekesebb az asztronauta volt, aki tényleg ott integet egy domboldalon az ég felé. Még nagyon szépen kivehető volt a „repülő”, a madár, a pók és a majom is. Egyébként az nehezíti az ábrák megfigyelését, hogy az egész sivatag tele van alakzatokkal, mint például szabályos háromszögek, négyzetek, egyenesek stb. Ráadásul ezek jóval nagyobbak a többi formánál.

Gém

Hogy miért készítették ezeket a vonalakat, senki sem tudja, a kérdésre a választ az idő elfeledtette, és több mint valószínű, hogy sohasem fogunk választ kapni, így aztán még sokáig lesz az „összeesküvés-elmélet” gyártók egy igen jól jövedelmező forrása. Azonban a nazca kultúra más örökséget is hagyott az utókor számára. Ezek pedig a szakrális épületeik, valamint a sírkamrák. Az óriási, piramisszerű épületekből 16 található a Nazca sivatagban, melyből csak egy, a legnagyobb van félig feltárva, a többinek a 90 százalékát mind a mai napig homok és homály fedi.

A megszentségtelenített sírok

A sírok 70-80 százalékát azonban a sírrablók már kifosztották. A nazca kultúra nem használt nemesfémet, azonban a kerámiáik messze földön híresek voltak és ma is azok. Korong nélkül tudtak tökéletes formájú agyagedényeket készíteni, és ezeket csodálatos mintákkal és motívumokkal díszítették. Egy jó állapotban levő korsó a feketepiacon 10-15 000 dollárt is megér. Ráadásul Peruban a sírrablás a '70-es évekig teljesen legális tevékenység volt, így nem csoda, hogy családok ezrei szakosodtak eme nemes szakmára. Sajnos a törvények ellenére mind a mai napig folyik a fosztogatás, és a korrupt állam – a korrupt rendőrök miatt – ma is tehetetlen.

Csak feltárt, de ép sírok

Ennek a tevékenységnek az az eredménye, hogy a sivatagban szanaszét hevernek emberi csontvázak, sőt sokszor összeaszott ezeréves tetemek, elszakadt ruhák, szövetdarabok, valamint törött cserépedények. Bizarr és megrázó a látvány, és ezek a megszentségtelenített sírok még jó pár évtizedig ott fognak tátongani, amíg a homok újra be nem fedi őket, hogy a testek tovább nyugodhassanak örök álmukban.

Nazca templom a sivatagban

Nazca városa egy csodálatos kiinduló hely a túrákra. Az egyik legrendezettebb és legtisztább hely, ahol Peruban voltam. Tényleg egy kis ékszerdoboz a sivatag közepén. Ahova nem jutottam el, de mindenképpen érdemes, mivel közel vannak Nazcához: az Arequipa, Paracas és Huacachina. Mindegyik csodálatos természeti és kulturális örökséggel rendelkezik. Legalább lesz miért visszamenni…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!