OpenZFS bevezetés
Az adattárolás elsődleges irányelve: Ne adjon vissza hibás adatot a háttértár. Vagyis, ha olvasáskor egyest várunk, akkor ne nullát kapjunk.
Nem találtam ZFS fájlrendszerrel kapcsolatos írást a logouton, ezért azt gondoltam, hogy tollat billentyűzetet ragadok, és pótolom ezt a hiányt egy trilógiában. A cél az lenne, hogy mindenkit biztassak a zfs használatára akár asztali számítógépen is. Illetve az SFD2019 Szeged keretében egy nemrég tartott előadásom is megörökítsem írásban. Megírás óta többször frissítettem a cikket, például kapcsolódó előadásokat mellékeltem az egyes részekhez, ha valaki részletesebben is érdeklődne.
Az oka annak, hogy ezzel a fájlrendszerrel foglalkozom, igen egyszerű tényre vezethető vissza. Egy lokalizációs mikroszkópot fejlesztő fizikus csapatban vagyok kutató, és egy jobb napon akár 60 GB mérési adat is összejön. Meg kellett oldani az adatok hosszútávú biztonságos tárolását, a csapat számára annak gyors elérhetőségét, valamint a folyamatos biztonsági mentéseket is. A szerver gépünkre ezért telepítettem FreeNAS rendszert és raktam össze raidz2-be (a raid6 zfs megfelelője) 6 darab 2 TB-os lemezt. Az elmúlt öt évben pedig bár vesztettünk merevlemezt, az adatok továbbra is épek és elérhetőek.
Z-fájlrendszer történelem
A ZFS (zéefes vagy zëdefes) fájlrendszer fejlesztése 2001-ben kezdődött a Sun Microsystems OpenSolaris operációs rendszerére. A két fő fejlesztő Matthew Ahrens és Jeff Bonwick. A forráskód licenszének pedig a CDDL-t választották, a rossznyelvek szerint azért, hogy a Linux által is használt GPL-lel inkompatibilis legyen [1]. A cél egy olyan fájlrendszer megalkotása volt, ami átveszi a drága hardveres raid kártyák feladatát, és "enterprise" szintű szolgáltatásokat és funkciókat is ad a felhasználó kezébe.
2008-ban elkészült a FreeBSD portolás és váltotta az UFS-t, valamint még ugyanebben az évben elindult a ZFS on Linux (ZOL) projekt is. 2009-ben azonban bekövetkezett szerintem a szabad szoftveres világ fekete napja, amikor az Oracle felvásárolta a Sun Microsystems-t, aminek azóta is lehet érezni a hatásait.[link1], [link2], [link2], [link3], [link4], [link5], valamint csak hogy pár példát még említsek: Java felhasználói szerződés és fejlesztési modell váltások, az OpenOffice.org sorsa és a LibreOffice fork. Az OpenSolaris is hasonló sorsra jutott egy gyáva lépés után 2010 augusztus 13-án, amikor egy belső céges e-mailben tájékoztatták a fejlesztőket, hogy többé nem adhatják ki a forráskódot. Amúgy javaslom a teljes videó megtekintését mindenkinek, Így vált zárt forrásúvá az operációs rendszer.
Az utolsó kiadott forráskód alapján megalakult az Illumos projekt, ami operációs rendszert forkolta és az OpenZFS projekt, ami a fájlrendszer részével foglalkozott. Azóta lényegében két ZFS fájlrendszerről beszélünk, hiszen létezik egy zárt, OracleZFS-nek is nevezhető fejlesztési ág, és egy nyílt forrású OpenZFS ág. Számunkra természetesen az utóbbi az érdekes. Az OpenZFS projekt, hogy az újításokat az egyes fejlesztők tempójától függetlenül tudja szállítani a verziószámot v28-ról v5000-re emelte (bízva abban, hogy az Oracle ezt nem éri el a belátható jövőben), és az új funkciókat egyenként bekapcsolható "feature flag"-ként tette elérhetővé.
Jelenleg a következő operációs rendszerekre érhető el napi használatra (a teljesség igénye nélkül): Illumos, FreeBSD, FreeNAS, Ubuntu 16.04 (és felfelé), CentOS6 (és felfelé). Linuxon igazából a megkötés a kernel verzió (2.6.32 - és felfelé) és a 64 bit, mert forrásból mindig le lehet fordítani a szükséges kernel modulokat. A linuxos 64 bit-es követelményről később. Az érdekesség az, hogy egy FreeBSD-n létrehozott ZFS fájlrendszert Linuxon is fel lehet csatolni és írni. Sőt, visszafelé is működik!
Sajnos nincs idő végigmenni az összes operációs rendszeren, én most egy Ubuntu 18.04 64bit rendszert fogok alapul venni. A következő csomagokat kell csak telepíteni:sudo apt install zfsutils-linux zfs-initramfs
Az első a szükséges kernel modulokat és eszközöket telepíti, a második csomag pedig felkészíti a rendszert arra az esetre, ha ZFS-ről akarnánk bootolni a jövőben. Igen, azt is lehet. Linuxon is. Sőt, az új 19.10-es Ubuntu már telepítéskor felkínálja a lehetőséget szép nagy piros experimental szöveggel karöltve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
