Gateway

Erről ugyebár úgy másfél éve már volt szó, de röviden vegyük át, mi is lenne a NASA jövőképe az emberekkel végrehajtott űrrepülés terén.

Szóval anno domini a NASA elkezdett még a 2000-es években fejleszteni egy nagyméretű rakétát és egy hosszabb távú űrrepülésekre alkalmas (tehát nem csak a Föld körül, de például a Holdig is eljutni képes) űrhajót. A rakéta menet közben átlényegült (Ares-ből SLS lett), de az űrhajó maradt Orion néven. A fő kérdés nagyon hosszú ideig az volt, hogy ez így szép és jó, de valójában mi is a célja ennek a két eszköznek - mert nem volt előre meghatározott céljuk, csak ködös koncepciókat vázoltak fel számukra. Még a 2010-es évek közepén is csak egy hozzávetőleges program volt lefektetve arról, hogy majd egy, a Föld és Hold között keringő vagy elhaladó aszteroidát látogatnának meg vele. Még 2011-ben a Boeing (amely a Nemzetközi Űrállomás építésével is meg lett bízva) felvázolt a NASA-val közösen egy új nemzetközi űrállomást, amely a Hold körül keringene amerikai, orosz és más nemzetek (potenciálisan japán és európai) moduljaiból felépítve, és az Orion mellett akár a Szojuz is képes lenne személyzetet vinni hozzá. A terv elnevezése ISS-EP (International Space Station - Exploration Platform, Nemzetközi Űrállomás - Felfedező Platform).

A Boeing/NASA ISS-EP elképzelés, 2011-ből....

A terv nem kapott túl sok figyelmet vagy támogatást, majd 2017 elején hirtelen kipattant, hogy a NASA komolyan fontolgatja egy Hold-közeli (Cislunar) pályán keringő kisebb űrállomás megvalósítását. A 'Deep Space Gateway' (Mélyűri Átjáró vagy Mélyűri Kikötőhely), vagyis DSG jelöléssel tervezett űrállomás mellé pedig egy vázlatos bolygóközi űrhajót, a 'Deep Space Transport' (Mélyűri Szállítójármű), vagyis DST-t, amely adott esetben a Mars-utazáshoz is felhasználható.

2017. márciusi koncepció: a Deep Space Gateway űrállomás a Hold körül keringve, bedokkolva egy Orion űrhajóval (Boeing)

Szó szót követett, mind az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz, mind az európai megfelelője, az ESA, mind a japán JAXA örömmel fogadta az amerikai elképzelést, és kinyilatkoztatták a részvételi szándékukat. Menet közben a terv egyre finomodott, részletek kezdtek el napvilágra kerülni, és ami még fontosabb: megjelent a NASA költségvetésében egy “Lunar Orbital Platform - Gateway” (LOP-G), vagyis 'Hold körül Keringő Platform - Kikötő" tétel. 2018 szeptemberére már pontosítottak és változtattak az eredeti koncepción, és közben megváltozott az elnevezés is – egyszerűen csak 'Gateway', vagyis Átjáró, vagy Kikötő néven említették. E tervek szerint pedig a következő elemekből állna:

PPE (Power and Propulsion Element, Energia és Hajtómű Elem), tervezett indítás: 2022: elektromos energiával (legalább 50 kW) és egy 40 kW szintű elektromos (ion- vagy plazma-) hajtóművel ellátott műszaki modul, amely az űrállomás pályamódosító manővereit fogja majd biztosítani, és közben az első időszakban biztosítja a kommunikációt a Földdel, valamint ellátja az űrállomást energiával. A NASA építteti meg alvállakozókkal.

European System Providing Refuelling, Infrastructure and Telecommunications (ESPRIT), tervezett indítás: 2023+: magyarul: Európai Rendszer (amely) Utántöltést, Infrastruktúrát és Telekommunikációt Biztosít. Az ESA fogja biztosítani, a nevében is szereplő módon a PPE utántöltését teszi lehetővé, további kommunikációs berendezésekkel lesz felszerelve, amivel már a Holdon lévő roboteszközök számára az "átjátszóállomás" feladatát is el tudja látni. Rendelkezik még egy tudományos légzsilippel, amelyen keresztül kisméretű műholdakat, űrszondákat lehet majd kibocsátani.

U.S. Utilization Unit (Egyesült Államok Hasznosítható Egysége), tervezett indítás: 2023+: az első túlnyomásos modul, amely az első időkben raktárként, lakótérként és tudományos kísérletek helyszíneként működhet. Gyakorlatilag a későbbi dedikált lakó- és tudományos modulok megérkezéséig az űrállomás használatbavételét teszi lehetővé.

International Partner Habitat (Nemzetközi Partner Lakómodulja), tervezett indítás: 2024+: eredetileg csak egy amerikai lakómodul lett volna (nagyjából 55 köbméternyi térrel), de hamar megállapította mind a NASA, mind a nemzetközi partnerek, hogy az ISS tapasztalatai alapján ez kevés túlnyomásos belteret, más szóval életteret jelent még 4 űrhajós számára is, tehát kell egy második lakómodul, és a kettőnek együtt legalább 125 köbméternyi teret kell biztosítania. Jelenleg még nem tisztázott, hogy ki építi, de az ESA vagy a JAXA a legvalószínűbb partner.

U.S. Habitat (Egyesül Államok Lakómodulja), tervezett indítás: 2025+: ez már eredetileg is a tervekben volt, mintegy 55 köbméternyi életteret biztosít a személyzet számára, pihenésre, testedzésre, étkezésre.

Airdock (Légzsilip), tervezett indítás: 2024+: űrséták végrehajtását teszi lehetővé az űrállomás külső részén.

Logistic Vehicle (Ellátójármű), tervezett indítás: 2024+: teherűrhajó, amely ellátmányt vihet az űrállomásra, illetve a hulladékot el tudja szállítani onnan. A NASA és a nemzetközi partnerek általi is elképzelhető.

Robotarm (Manipulátor), tervezett indítás: 2024+: a CanadArm következő változata, amely az űrállomás külső részén való műveletekhez használható, a kanadai űrügynökség, a CSA biztosítaná.

Az európai, kanadai és japán űrügynökség egy közös talajminta-vételezű űrszonda koncepcióját is felvázolta, amely képes lenne a Gateway és a Hold közötti utat megtenni. Ez a szonda a Gatewayről indulna, leszállna a Hold felszínén kijelölt helyen, egy kis roverrel talajmintákat venne, majd a mintákkal egy visszatérő fokozat felszállna és kikötne a Gatewayen. A mintákat az űrhajósok magukkal visszahoznák a Földre, illetve az űrállomáson is lehetséges a vizsgálatuk. A programot HERACLES (Human-Enhanced Robotic Architecture and Capability for Lunar Exploration and Science – Ember és Fejlett Robot Rendszer és Képesség a Hold Felderítés és Tudomány (számára)) néven illették.

Különböző nemzetek űrügynökségeinek képviselői az IAC 2018. október elsejei előadásán,
bal szélen Dimitrij Loszkutov, jobbról a második Jim Bridenstine (@Spacenews)

A Gateway nem váltott ki egyöntetű rajongást. Az egyik kritikusa az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz volt, még szeptemberben maga Rogozin, majd október elsején Dimitrij Loszkutov, a Roszkozmosz nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője az IAC 2018 előadáson is hasonló hangot ütött meg. Ők azt sérelmezik, hogy az űrállomás alapvetően a NASA programja, a többi résztvevő pedig nem egyenrangú, hanem közreműködő szinten vehet részt benne. Ők azt szeretnék, ha a Cislunar űrállomás is olyan konstrukcióban épülne meg, mint az ISS. Az ISS esetében van egy "határ" az orosz szegmens és az amerikai szegmens között, utóbbiba tagozódtak be a nem-orosz résztvevő országok tudományos rendszerei (mint a Columbus vagy a Kibo modul), és a NASA, illetve a Roszkozmosz a maga területén "döntő" szóval bír. Jim Bridenstine NASA vezető tompította eme szavakat, mondván, neki nem jelezte az orosz partner, hogy bármi probléma lenne a Gateway koncepciójával, de hozzá kell tenni, hogy bár alapvetően az orosz, emberekkel végrehajtott űrprogram is igyekszik a Hold felé kacsintgatni a Föderáció űrhajóval és a jelenleg csak tervezőasztalon vetélkedő új óriásrakétákkal, ám reálisan nehéz elképzelni, hogy a 2020-as évek közepére valóban jelentős részvállalást tudnának tenni – és lehet, hogy később sem. Ráadásul az amerikai törvényhozás egyik kevésbé burkolt kritikája az volt az ISS kapcsán, hogy amíg a költségek oroszlánrészét az Egyesült Államok állja, az űrállomással kapcsolatos döntésmechanizmus agyonbürokratizált és korántsem érvényesül(het) az akaratuk olyan szinten, ahogy az elvárható lenne.

A Gateway és főbb elemeinek tervezett "hovatartozása": kék a NASA, lila a partnerországé, sárga az, ami még nincs eldöntve

A kritikák másik fele már inkább a hiányosságokra mutat rá: igazából a Gateway legnagyobb "hozadéka" az, hogy immár nem pár száz kilométer magasban keringő űrállomást építenek, hanem 300 000 km-re lévőt. A technikai, logisztikai, orvosi és persze emberi nehézségek megoldásának próbapadja lehet, ám felmerül a kérdés: valódi tudományos előrelépést jelent az ISS-hez képest? Ez azért érdekes kérdéskör, mert igazából fordított sorrendben haladnak a lépések: meglesz (?) az SLS óriásrakéta és az Orion űrhajó, de nem volt eddig valódi céljuk. Most lefektették a Gateway koncepcióját, amelyhez szükség lesz az SLS-re és az Orion-ra. Csakhogy a Gateway pontos célja még elég ködös: lehet Hold-szondákat és Hold-rovereket indítani és irányítani róla, valamint egyszer majd talán innen fognak indulni azok az űrhajósok, akik 50-60 évvel elődeik után újra tehetnek egy kis lépést a Hold felszínén. Ami lehet, hogy egy tartós Hold-bázis kiépítésének kezdetét fogja jelenteni. A kritikus hangot képviselők között ott találjuk Edward 'Buzz' Aldrint, az Apollo-11 űrhajósát, Eillen Collinst, az első női űrsikló-parancsnokot és Michael Griffint, korábbi NASA igazgatót is. Ők a finoman szólva sem célratörő terveket (nincs meghatározva, mikor lép űrhajós a Holdra), a rossz irányt (közvetlenül Holdra-szállás és Holdbázis helyett Hold-közeli űrállomás) illetve a nagyon messzi távolban lévő határidőket (2028-ra célozták elő a Gateway elkészültét, ami pont 10 évre van) hozták fel problémaként

A Lockheed fantáziarajza a Gateway űrállomásról, egy Orion űrhajóról és a saját Holdkomp-tervükről

Ezzel együtt úgy tűnik, ismét a Hold került az emberiség célkeresztjébe....