Úgy gondoltam, amíg nem készül el a „lekváros” tesztem folytatása, addig kedveskednék nektek ismét egy laptop, tesztel. A hűtőpaszta vs. lekvár tesztem aki még nem olvasta volna itt olvasható: [link]
Napjainkban egyre népszerűbb az Eee Pc és társai, ezek a jószágok a kicsi méretűkkel és a relatív olcsó hozzáférésükkel szeretnének hódítani, ami úgy néz ki, sikerül is nekik!
De nem csak most az utóbbi időben kezdtek megjelenni a pici subnoteszek, az köztudott, hogy már régen is voltak 12colos vagy még kisebb laptopok, de elég kevesen ismerik a Toshiba libretto szériáját. Ezek a gépek is a méretűkkel próbáltak hódítani, Röviden annyit kell róluk tudni, hogy az első libretto-t 1996 áprilisában mutatták be Toshiba libretto 20 néven, melyben egy 486os cpu dolgozott.
Jelen tesztem fő szereplője egy Toshiba libretto 100ct típusú szubnotesz, mely teljesen fel van fejlesztve,
Ezt a gépet 1998ban mutatták be, s a fő tulajdonsága, hogy alig 7colos TFT kijelzője van, s ez mellé 800gram, azaz 0,8kg!!! társul, szóval bőven túltesz az Asus féle Eee Pc-n s továbbra se felejtsük el, hogy ezt a kisméretű gépet már 10évvel ezelőtt meg lehetett vásárolni, bár hozzá teszem nem éppen az olcsó gépek közt volt fel lelhető. Lássuk mit raktak ebbe a jószágba a Toshiba mérnökei 10éve:
Pentium MMX 233Mhz
64Mb RAM
6, 4GB HDD
2MB Neomagic 2D VGA kártya
7,1’os TFT képernyő 800X480as felbontással
OPL3 SA3 hangkártya, beépített hangszóróval
Hát igen, a gépbe lapuló hardver már igen korosnak számít, de talán azért még napjainkban is lehet valamire használni.
Elsőként mikor meglátja az ember, már akkor feltűnik neki a meglehetősen pici mérete, hisz kb. akkora, mint egy videokazetta.
nagyban:[link]
Látszik a képen, mennyivel kisebb egy normál méretű 14,1-es laptopnál
nagyban:[link]
Színe szürke, csak a Toshiba és a libretto felirat tűnik ki mely feketével, van írva, ha oldalról megnézzük, egy picit vastagabb, mint a mai szubnotik, de ezt még el tudjuk nézni neki szerintem, hisz egy teljesen átlagosnak mondható 2, 5’os hdd dolgozik benne, amit bármikor cserélhetünk.
nagyban:[link]
Még az nagyon feltűnő, hogy semmi féle csatlakozás lehetőség nincs a gépen, azaz az audió ki/be meneten és a PCMCIA csatlakozón kívül, illetve még egy infra port található a gépen. Ha soros, párhuzamos, USB porta vágyunk, rá kell rakni a gépre egy úgynevezett port replikátort, ami szerintem azért praktikus, mert ha az ember úton van, nem feltétlenül szükségesek ezek a csatlakozók, így ezzel is tudták könnyíteni a gépet. Természetesen bármikor csatlakoztathatjuk a replikátort, és máris élvezhetjük a soros port adta előnyeit. Továbbá találunk még ps2 portot egérnek/billentyűnek, és VGA csatlakozót is.
nagyban:[link]
Kinyitva feltűnik az embernek, hogy a gombok nagyon picik, ennek ellenére elég jól lehet használni őket, bár hosszabb gépelésekre nem ajánlom, főleg az F gombok sikerültek nagyon picire.
nagyban:[link]
A csuklótámasz a gombokhoz képest elég nagyra sikeredett, szerintem bőven ki lehetett volna nyújtani a gombokat, mert a csuklótámaszon nincs semmi kurzor vezérlő. Számomra érthetetlen módon azt elköltöztették a kijelző mellé, mely trackpoint „pöcökegér” formájában lett megvalósítva, amit a furcsa helyre helyezése miatt egy picit szokni kell, az egérgombok a kijelző tetejére kerültek, pont a trackpoint mögé, ami érdekessége ellenére nagyon is kényelmes. Hüvelykujj a trackpointra, mutatóujj a bal egérgombra gyűrűs ujj pedig a jobb gombra. A bekapcsoló gomb a kijelző jobb felső sarkában található, továbbá a visszajelző ledek is itt vannak, itt mutatják a ledek a standby üzemmódot, a hdd aktivitást, az akkutöltést, és a gyenge akkujelzést.
Bekapcsoláskor a szokásos Toshiba szlogen üdvözöl minket „Toshiba in touch with tomorow” Majd a gép elkezdi tölteni az operációs rendszert, ami jelen esetben Windows ME
Mikor betölt az operációs rendszer, egyből feltűnik, hogy a kijelző gyönyörű, és a szemnek nagyon nyugtató, a pixelek nagyon picik, nem is látszanak, a volt Dell latitude D600as kijelzőjét alázza, bár a fényereje lehetne erősebb is. Amint betöltött az oprendszer, bármit csinálhatunk a kis géppel, már amit enged a korosodó hardver. Szövegszerkesztésre tökéletesen alkalmas Ofice2000 szépen elmegy rajta, vagy akár internetezhetünk is vele, csak egy LAN kártya kell bele, amely PCMCIA csatlakozón keresztül kommunikál a masinával, vagy akár használhatjuk éjjeli letöltő gépnek is, hisz a fogyasztása nagyon minimális, és szinte semmi hangja nincs. Mivel van hangszórója, illetve audió kimenete, ezért mp3 hallgatásra is kiváló, bár nagyobb, mint egy mp3 lejátszó, de így is bárhová magunkkal tudjuk vinni, mert egy nagyobb zsebbe is simán elfér.
Filmnézésre sajnos kevésbé alkalmas, a DivX-es filmekkel már nem bír a jó öreg MMX-es „multimédiás” proci, bár ha van kedvünk konvertálgatni mpg, mpeg-be azokat a formátumokat simán elviszi, így akár útközben mozizhatunk is vele.
Sajnos 3d-s támogatásról le kell mondanunk, de van jó pár régebbi játék, amivel könnyedén elboldogul a kis libretto, és még a mai napig tud szórakoztató lenni, nem akadály neki a jó öreg age of empires, settlers2, settlers3, NFS2, NFS3 sem.
nagyban:[link]
Még az akkumlátorról nem szóltam. Van a gyári akkuja, ami 1200mAh-os, ami így első hallásra elég soványnak tűnik, hisz komolyabb telefon akkumlátorok hozzák ezt a teljesítményt, mégis majd 2órán keresztül elviszi a gépet, illetve én vettem hozzá egy nagy kapacitású akksit is, ami 3000mAh-es, ezzel bő 3órát megy a kis Toshiba. Így a 2 akkumlátorral 5óra üzemidő biztosított, ami azért valljuk be, főleg egy 10éves géptől nagyon jó teljesítmény.
Lényegében egy nagyon jó kis gép kisebb hibáinak ellenére, amit még ma is szívesen elővesz az ember, legalábbis én biztos. S ha teljesítményben fel sem veszi a mai Eee Pc-vel a versenyt, méretével a mai napig hódít, s csak nagyon kevés gép van ami felveszi ebben a kategóriában a versenyt! Főleg akik gyűjtik ezeket a pici ketyeréket, azoknak egy kötelező darab!
