Belbecs

Körbeérvén a külsőségeken, fussunk rá a szoftverre. Mint már említettem, a telefonon az Android 1.5-ös Cupcake változata teljesít szolgálatot. Egyelőre nincsenek információk róla hogy a jövőben megkaphatja-e az 1.6-os Donut vagy a 2.0-ás Eclair frissítéseket; mindenesetre reménykedünk hogy a széles elterjedése majd ösztönzi a gyártót és a forgalmazót. A menürendszert stílusában a Huawei a T-Mobile-os színekre szabta át. Szerencsére nem vitték túlzásba a magenta szín használatát, leginkább csak a kijelöléseknél a folyamat jelző és a görgető sávoknál találkozhatunk vele, az uralkodó inkább a mobil külsejéhez jól passzoló Vista-s üveghatású fekete. A bekapcsolás követően a T-Mobile majd az Android logó megjelenése után már csak a PIN kódunkat kell beütni (ha van) és hamarosan a menürendszerben találjuk magunkat. A boot egészen gyorsnak nevezhető okos telefonhoz képest, körülbelül fél perc alatt már működőképes is a mobil.

A képernyővel való interakciót valamelyik hardveres gombbal kezdhetjük meg, amely után még fel kell piszkálnunk a „T-bogyót” hogy feloldjuk a zárolást. Aki esetleg paranoid, további biztonsági intézkedést is bevezethet egy háromszor hármas rácsozaton beállított tetszőleges, legfeljebb öt pontú folytatólagos ábra megadásával. A telefon ezután csak akkor enged minket a menübe ha ezt a mintát helyesen „felrajzoljuk” neki. Alap esetben a mobil a My Phonebook nevű alkalmazást tolja az arcunkba (ez a program egyébként fixen be is van égetve az alap főképernyő alsó sávjának bal felére, ha átváltunk a hagyományos Android nézetbe). Itt egyfajta coverflow szerű kezelőfelületen létrehozhatunk kontakt csoportokat, amelyekbe ezután beledobálhatjuk partnereinket. Az egész kezelőfelület azon alapszik (és lényegében ott is bukott el nálam) hogy minden partnerünkhöz rendelkezünk hívóképpel, hiszen e-nélkül mindenki egyen fantom képet kap, amelyből aztán Doszpot Péter legyen a talpán aki elsőre eldönti ki kicsoda. Mivel a mobil nem képes alapból integrálódni a Facebook-al és nekem még ott is vannak hiányosságaim, így inkább egyelőre mellőzni szerettem volna ezt a felületet. Mások elmondása alapján ez a rész egyébként is hajlamos sok partner esetén a belassulásra. Szerencsére visszatérve a hagyományos Android képernyőre, a zöld hívó gomb megnyomása után bejuthatunk a tárcsázóba ahonnan a Contacts megnyomásával egy az iPhone-nál már megszokott görgethető névlistát kapunk.

Az első újdonság normál telefonhoz szokott felhasználóként egyébként a kontaktok importálásánál ért. A mobil ugyan képes más telefonokról VCard formátumú névjegyeket fogadni például Bluetooth-on, én inkább azt a megoldást választottam hogy a régi telefonomról lementett névjegyeket beimportáltam a Google fiókom Contacts részére, ahol jóval egyszerűbben szerkeszthetem őket PC-ről a böngészőmből. Ez után a mobilon a szinkronizálás opciót választottam, melynek hatására néhány másodperc után minden kapcsolatom meg is jelent a mobilon. Akiknél sikerült az email címüket is az importálásnál belőni és képük is volt beállítva a Google fiókjukhoz, azoknál még az is megjelent. A mobil egyébként erőteljesen integrálódik a Google szolgáltatások köré (mint minden Android-os telefon), első belépésünk után már vígan szinkronizálja GMail-es email-jeinket, Calendar bejegyzéseinket is (természetesen a szinkronizáció sűrűsége és kiterjedésének foka szabályozható). Valószínűleg ez néhányaknál kizáró indok, nekem viszont mivel elég sok Google szolgáltatást használok nagyon kényelmessé teszi a használatot.

A mobil képes Exchange szerverekkel is szinkronizálni, ehhez előtelepítve kapjuk a DataViz RoadSync csomagját, amelyet rövid regisztráció és konfiguráció után használatba is vehetünk (Exchange kiszolgáló híján nem tudtam tesztelni, de a naptár bejegyzéseket és az email-eket biztosan tudja kezelni). Ugyancsak a DataViz-től származik a Documents To Go butított változata amellyel olvasásra megnyithatunk Word, Excel, Powerpoint és PDF dokumentumokat is. Amennyiben szerkeszteni is szeretnénk, meg kell vennünk a teljes verziót. A telefonon találunk még egy Servo Search névre hallgató alkalmazást amellyel vagy a weben vagy a telefon teljes tartalmában kereshetünk. Ez utóbbi szolgáltatás az 1.6-os Donut kereső sávjában is megtalálható, itt így pótolta a gyártó ezt a funkciót. Szolgáltatói plusz a Web'n'Walk ikon, amely egyszerűen csak a beépített böngészőt viszi a megfelelő oldalra.

A főképernyő a hagyományos jobbra-balra csúsztatható Android-os „asztalokkal” ellentétben egy két soros és három asztal széles rácsozatot alkot. Ide azt rámolunk ki, amit csak úri kedvünk megkíván. Ha kiválasztás nélkül megnyomjuk a pöcköt akkor a rendszer lekicsinyíti az asztalokat és azokat távolról láthatjuk, majd így is tudunk választani közülük. Ez utóbbi egyébként elég lassan teszi a rendszer, ha sok widget-ünk van kitéve, megesik hogy hosszú másodperceket várunk mire a kicsinyítés megtörténik. Érdemesebb inkább a hagyományos újjal eltologatós módon váltani az asztalok között. Gyári állapotban találkozhatunk néhány extra widget-el is az asztalokon, úgy mint az aktuális Google Calendar naptár eseményeket, kedvenc videóinkat és fotókat mutató kütyüket. Ezeket szerintem a legtöbb felhasználó rövid időn belül a kukába fogja hajítani, ugyanis érezhetően sok erőforrást elpazarolnak, és egyébként is találunk jobb alternatívákat a Market-ben. Apropó Market, Magyarországon csak az ingyenes kínálat érhető el egyelőre és ez alól a Pulse sem kivétel. Szerencsére a program választék így is olyan bőséges hogy ember legyen a talpán aki egy-egy feladatra dönteni tud a temérdek program között. Szerencsére mások véleményeit és értékeléseit helyben olvashatjuk a Market alkalmazásból, ami sokat tud segíteni a döntésben.

A telefon sajátossága még az előre telepített TouchPal virtuális billentyűzet amely minden más forgalmazott ország kiosztására és nyelvi szótárára fel van készítve, kivéve a mienket. Ez részemről fekete pont a magyar T-Mobile-nak, ugyanis egyébként a billentyűzet nagyon hasznos volna, angol nyelven pötyögve jól korrigálja a félreütéseket, habár mások véleménye szerint az iPhone prediktív szótárához még nem képes felérni. Kiosztásban egyébként három változat közül választhatunk: teljes QWERTY, összevont QWERTY (minden gombon két betű szerepel) illetve a hagyományos telefonos keypad is rendelkezésre áll. Ezek között a billentyűzet jobbra-balra tolásával tudunk választani. Mivel a magyar ékezetes karakterek teljes kínálata a TouchPal egyetlen kiosztásában sem szerepel, én személy szerint visszatértem az Android alap billentyűzetére, amely ugyan butább de legalább kevésbé zsúfolt (kisebb az esélye hogy félreütünk) és a magánhangzók hosszú lenyomására elővarázsolhatunk ékezeteket is. Néhány nap után egészen gyorsan tudtam rajta gépelni, legalábbis a hagyományos telefon keybad-hez képest. Remélhetőleg a TouchPal későbbi változatába (vagy valamely más alternatív ingyenes virtuális billentyűzet) bekerül a magyar nyelv támogatása is. Vágólap támogatást szerencsére alapból találunk a platformon.

A Huawei-nek köszönhetően találunk még a telefonon egy egyszerű fájlkezelő programot is, amivel a telefon belső memóriáját és az SD kártyát tarthatjuk karban, illetve fájlokat mozgathatunk a két tárhely között vagy küldhetünk másik Bluetooth-os eszközre. A k750i-m társítás után minden probléma nélkül képes volt fájlokat küldeni a Pulse-ra. Ugyanez PC esetén már valamiért nem működött, igaz a k750i ismeri az OBEX fájlküldést még a PC-s Bluetooth driver-em a Bluetooth FTP protokollt erőltette. A Pulse-ról gond nélkül tudtam fájlokat küldeni mindkét másik eszközre.

Az egyedi programkínálat ezzel nagyjából be is zárul, minden más alkalmazás az Android platform sajátja, maximum kinézetben történtek változások. A WiFi beüzemelése után az első utam a böngészőbe vezetett, amely egyébként ugyanarra a motorra épül mint az asztali Chrome. Az oldalakat nagyon szépen megjeleníti, működnek az AJAX-os funkciók, ujjunkkal gyorsan tudunk mozogni, dupla bökéssel pedig az olvasandó helyre tudunk nagyítani. Flash tartalmak nem jelennek meg, de a YouTube-os videókat felismeri és ezeket a külön kliensben meg is jeleníti. A problémát leginkább az jelenti hogy a böngésző lassacskán tölti be és jeleníti meg az oldalakat, gyakran hosszú másodperceket kell várni, ami egy idő után kiábrándító tud lenni, főleg akkor amikor tudjuk hogy egy több tíz megabites WiFi-s neten lógunk. Ha jót akarunk magunknak, érdemes letölteni a Market-ről az Opera Mini Android-os változatát amely ráadásul a tömörítés végett kevesebb adatforgalmat is generál.

Belassulással egyébként nem csak a böngészőben futhatunk össze. Ugyan az Android elég intelligensen kezeli a memóriát, ám amikor egy méretesebb programot készülünk elindítani, elő fordul hogy várni kényszerülünk amíg a rendszer helyet csinál a háttérben futó programok egy részének bezárásával. A helyzet azért szerencsére nem ennyire drámai, ráadásul a problémán is segíthetünk valamelyest ha pl. letöltjük az ingyenes TasKiller-t és időközönként kilőjük a háttérben futó feles programokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!