Éjszaka a határnál

Éjszaka a határnál

Görögország határa hajnalban.

A magyar kamionosok leparkolták a kocsikat és mondták, hogy aludhatunk nyugodtan a kocsiban és reggel visznek tovább, ameddig tudnak, csak hunynának egyet, mert már 20 órája tapossák a pedált. Illedelmesen megköszöntük a lehetőséget és mondtuk nekik, hogy megisszuk a bort, amíg alszanak. Felajánlották, hogy ha reggel még ott leszünk, amikor felkelnek, akkor Attila el tud vinni az első fizetőkapuig, mert utána ő Athén felé megy, Józsi meg valamerre másfele. Szóval mondtuk nekik, hogy oké, és ha nem visznek el, akkor igényt tartanánk a fuvarra. Kerestünk egy szimpatikus helyet és letáboroztunk a borral meg a keksszel és ott töltöttük a hajnalt. :)

Előbújt Hápi is, aki a nagy kádhoz tart. :)

Reggel összepakoltunk és nekiálltunk stoppolni. Itt megintcsak találkoztunk másokkal is. Jött egy félnéger mikrofonsérós fiatal srác, aki mondta, hogy itt lehetetlen és hogy nehéz, meg minden. Mi meg azért próbálkoztunk még, de nem nagyon voltunk megrettenve, hiszen a vészterv ott szundikált a kocsijában. :) Nem is volt kocsi, pedig ott álltunk kb. 1,5 órát. Aztán 7 óra után megláttuk Attilát és odamentünk hozzá, hogy akkor vele mennénk, ha nem probléma. Mondta, hogy nem és akkor meghívott minket egy kis reggeli italra. Finom frappét kaptam, Anna meg forró csokit. Mondták, úgy kell odamenni a pulthoz, hogy sofőrök vagyunk és frappét kérünk, mert a sofőröknek 1,5 euró míg másoknak 2 vagy 2,5? Nem tudom már.

Út az első fizetőkapuig Görögországban.

Beültünk a kocsiba most már hárman és elindultunk a fizetőkapu felé. A kapu után egy útszéli bódéból kaptunk reggelit Attilától. Souvlaki szendvicset kaptunk, én pedig ráadásként egy Fix nevű görög sört. Itt búcsúztunk el egymástól, bár felajánlotta a jófej sofőrünk, hogy menjünk vele Athén mellé, mert úgyis hamar ér oda a leadójához és előtte még megnézi a tengerpartot. :) Visszautasítottuk az ajánlatot, ő elment, mi pedig újabb táblával kiálltunk az út szélére.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!