*Befejezés

... és a sötétségből hirtelen fény tűnik fel. Gyerünk már! Kelj fel! Gyorsan! Le fogod késni a vonatot, elaludtunk! Kinyitom a szemem: látom, ahogy a lámpa fel van kapcsolva, és látom a rendetlenséget, amit magam mögött hagytam, mikor utoljára rendet raktam a szobában. Nem értek semmit. Most mi történt? Mégsem haltam meg? Hol vagyok? Öcsém kiabál a folyosóról: "Itthon vagy! Hol lennél?" - hallom. Mindenki nagy kapkodásban, egy új nap kezdődik el.

Semmi sem történt. Ez a 6 hónap egyetlen éjszaka alatt játszódott le, a fejemben, egy álom során. Igazából ugyanaz a magányos fiú vagyok, aki mindig is voltam. Anna arcára azért nem emlékszem, mert soha nem is létezett. Ő más valaki, aki véletlen talált gazdára benne.

„Nincs végzet, csak ha bevégzed!”