Az első próbálkozások
Egy régebbi sztorim folytatása következik. Bár valószínűleg sokaknak nem fognak tetszeni a tetteim, én nyugodt szívvel állítom, jól tettem, amit tettem, és ma sem cselekednék másként.
Piros Pozsga bemutatásától eltekintenék. Aki olvasta a róla szóló írásom, az tudja ki ő, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy életem első és eddigi egyetlen nagy szerelme volt.
A szakításunk után két évvel jött tőle az első megkeresés. Egy levél formájában, pont a születésnapomra. A kedvenc képem volt benne, ami róla készült. Akkor már rég nem gondoltam rá, de azért kicsit felbolygatta az érzéseimet az a kép.
Talán egy évvel később, egy nap nézegettem a képet, és mikor megfordítottam, megláttam az üzenetét: "Emlékül, hogy emlékezz rám, ha egyszer elfelejtenél". Ezt akkor nem értettem. Mit akarhat ezzel, vagy hogy kell ezt érteni? Nem igazán érdekelt, így nem is foglalkoztam ezzel.
Innentől kezdve 2-4 évente mindig megkeresett. Találkozgatni akart, beszélgetni. Az első 1-2 alkalom még talán tetszett is, de már akkor furcsálltam a találkák történéseit. Találkoztunk valahol, beszélgettünk és egy idő után mindig a közös múltunkra terelte a beszélgetést.
Mindig ő kezdett bele a múlt felemlegetésébe, állandóan előhozakodott valami közös élménnyel. Sőt, egy idő után bátrabb lett és flörtölni kezdett velem. Nem egyszer olyan szituációt alakított ki, hogy centiken múlott, hogy megcsókoljuk egymást. Aztán a szexről kezdett beszélni, hogy mennyire jó volt velem, konkrét példákat is felemlegetett.
Volt 1-2 olyan alkalom, amikor úgy kellett lehámozni magamról, Pl: egyszer biliárdban nagyon lealáztam, és meg akart ölelni, csókolni "jutalmul".
Azt tudtam, hogy akar valamit tőlem, de azt is, hogy én abból nem kérek. Egyszer megpróbáltam rákérdezni, de már akkor sem adott egyértelmű választ. Azt felelte, hogy jó barátom akar lenni, és segít rendbe tenni a háborgó lelkem. Nem tudtam, hogy bármi baja lenne a lelkemnek. Semmi problémám nem volt akkoriban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
