N-Gage

2003. október 7-én a finn Nokia útjára indította első N-Gage névre hallgató készülékét, mely az akkoriban teret nyerő játékkonzolok és mobiltelefonok összeolvadásából jött létre. A koncepció jónak tűnt, egy telefon, mely képes a kornak megfelelő multimédiás igényeknek eleget tenni, megcélozva ezzel a fiatal generációt. Lényegében magunknál hordhattuk telefonunkat, játékgépünket, és zenelejátszónkat egy eszközbe zsúfolva. A megjelenés előtti időszakot komoly és nagyon ötletes reklámkampány jellemezte (annyira hogy Angliában be is tiltották őket) melyben hangsúlyt kapott a 3D-s teljesítmény, a sokoldalúság és a játékosok közötti kommunikáció. A boltokba kerülés előtt 1 nappal megtartott budapesti bemutatón a vállalkozó kedvűek Kovács "Kokó" Istvánnal is "pötyöghettek" egy jót.

Nokia N-Gage

Tartozékokban nem volt hiány, az igényes kinézettel ellátott doboz belsejében találtuk a töltőt, USB kábelt, CD-t, továbbá a zenehallgatáshoz elengedhetetlen stereo headsetet, egy audio átjátszót, Jack átalakítót és némi tüzelőanyagot. Az európai piacra szánt modellekhez a Flo Boarding nevű játékot tették bele a csomagba memóriakártya formájában.

A készülék GSM hálózaton belül 900/1800/1900-as frekvenciasávokon képes a kommunikációra, mérete az akkori átlagos telefonokhoz képest valamivel nagyobb (133,7 x 69.7 x 20,2 mm) melyhez súly (137 g) is társul bőven. Sajnos emiatt jól bele kellett tömködni a zsebünkbe nehogy kiessen és egy öv is kellett a nadrághoz, ha nem akartunk alsónadrágban pózolni a buszon. A gép előlapjának közepén helyezkedik el a 176 x 208 pixel felbontású TFT kijelző, ami 4096 szín megjelenítésére képes, láthatjuk hogy bizony a fektetett helyzet szerencsésebb lett volna játékos szempontokat nézve, főleg mivel éppen nekik tervezték a telefont.

Balra találjuk a 8 irányú navigációs gombot (D-pad) "megerősítő" funkcióval, alatta pedig a menüvel együtt külön dedikált gombbal látták el az MP3 lejátszót és FM rádiót. A beépített zenelejátszó nem volt éppen mindennapi akkoriban és ezzel a tulajdonsággal egy igazi "all in one" eszközt birtokolhattunk, kiszorítva onnan a sima mezei lejátszónkat.

Jobb oldalon megkaptuk a szokásos számsort, kiemelve az 5-ös és 7-es gombokat a többihez képest, mivel a játékokban legtöbbször ezeket kellett használnunk. Nagyon zavaró volt a 3, 6, és 9-es gombok kezelése, valahogy mindig elkeveredtem SMS vagy játék közben, kellett pár hét mire megszoktam. Ha a kezdeti nehézségen túljutottunk utána már élmény volt vele SMS-ezni hiszen a kétkezes használatnak és a navigációs gombnak köszönhetően az egy gombon lévő karakterek egymást követő írásának várakozási idejét kényelmesen letudtuk rövidíteni egy billentéssel.

A híres "sidetalking" és mókás barátai.

Kívül találjuk még a be- és kikapcsoló gombot, valamint a microUSB nyílást és a headsethez tartozó csatlakozókat. Ami a legtöbb kritikát kapta a felhasználóktól, az a készülék felső éle, inkább annak funkciója, ugyanis a tervezők oda álmodták meg a mikrofon és hangszóró párost. Emiatt a készülék élét fülünkhöz tartva voltunk kénytelenek telefonálni (sidetalking), nem mindennapi megjelenés mellett. A telefonálás minőségével nem volt gond, az, hogy ezzel kitűntem a tömegből pedig kifejezetten jó érzéssel töltött el, mert tudtam hogy nem egy mindennapi készülék van a birtokomban.

A hátlap alatt foglal helyet egy BL-5C típusú akkumulátort mely 850 mAh töltést képes tárolni. A gyártó ehhez 3-6 óra játékidőt, illetve 150-200 óra készenléti időt közölt, a valóságban persze jóval kevesebbet bírt, az enyém legalábbis kétszer volt töltés alatt naponta. Az akkumulátor mellé építették be a SIM kártya és a memóriakártya foglalatot, utóbbi nagyon bosszantó volt a játékok miatt, erről kicsit később.

Symbian S60

A telefon lelkét egy ARM9E processzor dobogtatja, mindezt 104 MHz kíséretében, ezen a téren illett volna valami pluszt alá rakni, azért mégis csak egy játékosoknak szánt eszközről beszélünk. A hardverre a Symbian OS rendszer S60-as platformját tették, ami akkorra már igen népszerű volt a piacon, köszönhetően a Nokia 7650 és 3650-es modelljeinek. A belső memória összesen 4 MB, ebből pedig 3.6 MB-ot használhattunk saját igényeink szerint, ezt bővíthettük MMC (MultiMediaCard) segítségével.

A készülék HSCSD, GPRS és Bluetooth kapcsolatokkal is képes a kommunikációra. A beépített e-mail kliens pedig gond nélkül támogatta az IMAP4, POP3, SMTP, MIME2 szolgáltatásokat.

A Nokia mögött olyan fejlesztők sorakoztak fel, mint az Activision vagy az Edios, csak hogy említsek kettőt, a megjelenést követően pedig 7 játék volt a palettán:

Tony Hawk's Pro Skater || Tomb Raider || The Sims: Bustin out

Ezeket külön-külön MMC kártyákon birtokolhattuk, így ha az egyiket meguntuk, a cserét csak a telefon kikapcsolásával tehettük meg, ez igencsak bosszantó és komplikált művelet volt, aminek az eredménye sokszor az alkatrészek kaotikus repülésével volt egyenlő főleg utazás közben. Nem voltunk eleresztve kínálatban sem, és egy játék megvásárlásához rendesen a zsebünkbe kellett nyúlni.

Szerencsére egyszerre akár négyen is apríthattunk a vezeték nélküli technológia adta lehetőségek miatt ezzel előtérbe került a többjátékos mód is ami jó pár óra szórakozást garantált a barátokkal. Volt internetes tabella, ahol pontszámok alapján kerültünk rangsorolásra valamint a játékokba integrált "Ghost" mód melynek segítségével úgy játszhattunk kedvenceinkkel mintha valós időben lenne egy ellenfelünk. Ehhez le kellett töltenünk egy másik játékos "ghost" fájlját, majd ezt betöltve láthattuk hogy hozzánk képest például egy autós játékban éppen hol járt.

A kezdeti hírek ellenére az eladási mutatók a valóságban nem álltak túl jól, ami leginkább a magas árnak és a konkurencia erős helyzetének volt köszönhető.

A készüléket nálunk 90 000 Ft-os áron vezették be, egy játék pedig 12-13 ezer forintot is kóstált.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!