A CAPM modell
Mielőtt belemennék a CAPM részletezésébe, bemutatom, hogy elméletben a diverzifikálás hogyan csökkenti a kockázatot. Tegyük fel, hogy van egy befektetőnk, akinek van 200 Ft-ja befektetésre. Ezt vagy egy esőkabátgyárba, vagy pedig egy naptejüzembe fektetheti. Illetve lehetősége van megosztani a befektetését a két iparág között 100-100 Ft arányban.
Ha süt a nap, akkor az esőkabát üzletág csak 25 Ft-ot fog hozni, míg a naptej 75-öt, és fordítva (100 Ft-ra értelmezve). Ennek tükrében vizsgáljuk meg, hogy melyik opcióval jár a legjobban a befektetőnk. Tegyük fel, hogy a teljes pénzét a naptejbe fekteti. Ebben az esetben, ha süt a nap, akkor a befektetett 200 Ft-ra 150 Ft-ot fog keresni.
Ha viszont esik az eső, akkor csak 50-et. Ugyanez az eset áll fönn, ha a teljes vagyonát az esőkabát iparágba fekteti. Most vizsgáljuk meg, hogy mi történik akkor, ha az illető diverzifikál 100-100 Ft arányban. Ekkor, akár süt a nap, akár esik az eső, a befektetőnek fixen 100 Ft-os konstans jövedelme lesz ceteris paribus. Úgy gondolom, hogy ez a példa az egyik alappillére a CAPM modellnek, amit most megvizsgálok részletesebben is.
A befektetők, és a tőkepiacot kutatók között viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy egyetlen módja van abnormális hozamot realizálni a tőkepiacokon, ez pedig nem más, mint a kockázati tényezővel való spekulálás. Ezt a kereskedési alternatívát írja le egyszerűsítve a Capital Asset Pricing Model. Mielőtt ismertetem a modellt, vegyük sorra az egyszerűsítő feltételeket. A CAPM hatékony tőkepiacot feltételez. Csak a tőzsdén forgalmazott részvények esetében lehet számítani a béta értékét, és csak hosszabb időszak adatai alapján lehet statisztikailag elfogadható eredményt kapni. A befektetés kockázatát szórással mérjük. A modell alapfeltevése az, hogy nem minden kockázatnak van hatása az értékpapír árára. A CAPM arra világít rá, hogy konkrétan melyik kockázat befolyásolja az árat, illetve az elvárt hozamot.
A modell azt állítja, hogy diverzifikációval csökkenthető a részvényportfóliónk kockázata (ld.: fenti példa), továbbiakban a béta (jelölése:β). Azaz minél több értékpapírt vonunk be a portfóliónkba, az annál kisebb kockázatot fog képviselni. Ezt a következő ábra szemlélteti:
A kockázat két részre osztható fel. A szisztematikus és nem szisztematikus részre. Ebből csak a nem szisztematikus kockázat redukálható diverzifikálással, így ezért a kockázatért a befektetőt senki sem fogja kompenzálni, hiszen az gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhető. Ez a kockázat a részvényárfolyamok változékonysága, amely az adott vállalatok sajátosságaiból ered. Vegyük észre, hogy nem éri meg végetlen számú részvényt bevonni a portfóliónkba, hiszen egy bizonyos szint után, már nem csökken releváns szinten a kockázat.
A β épen ezért a szisztematikus kockázat mértékét jelzi. Minél nagyobb a béta, annál nagyobb a portfóliónk érzékenysége. Ha β=1 (részvénypiac egészének kockázata), akkor, ha a piac emelkedik 10%-ot, a mi részvénycsokrunk is 10-et fog emelkedni. Ha β=2, akkor ebben az esetben, ha a piac 10%-ot emelkedik, portfóliónk 20-at fog, viszont ha a piac 10-et esik akkor, a csokrunk 20-at esik. A béta értéke egyrészt függ a papírok egyedi kockázatától, szórásától, illetve a hozamok együttmozgásától és annak irányától.
Látható, hogy a β teremti meg a kapcsolatot a kockázat és a várható nyereség között. Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb az elvárt hozam. Ebből következik, hogy a befektető két lehetőség közül választhat. Vagy adott kockázat mellé keresi a legnagyobb hozamot, vagy adott hozam mellé keresi a legkisebb kockázatot, feltételezve, hogy a befektető racionális és kockázatkerülő.
A fenti ábrából a következő egyenlőség olvasható le: Hozam=Kockázatmentes kamatláb(rf)+ beta. Azaz a részvény elvárt hozama megegyezik a kockázatmentes hozam és a részvénypiac kockázati prémium* β összegével. A kockázatmentes hozamot általában a rövid, esetenként a hosszú lejáratú államkötvényekből származtatják. Az rf pontból kiinduló egyenest hívják tőkepiaci egyenesnek (security market line), mely a hozam-kockázat pontokat köti össze.
Az ovális vonalon belül helyezkednek el az egyes részvények. Fontos megjegyezni, hogy amikor a befektető dönt arról, hogy bevonja-e az adott értékpapírt a portfóliójába, akkor ne a részvény teljes kockázatát nézze, hiszen a valóságban annak nagy része, a nem szisztematikus kockázat kiküszöbölhető. A racionális befektető mindig úgy választ, hogy lehetőleg az SML egyenesen helyezkedjen le. Ehhez szükséges egy kockázatmentes befektetés (rf), majd pedig az M kockázatos részvénycsomag.
Végül vegyünk egy konkrét példát egy befektető elvárt hozamrátájának kiszámítására. Mielőtt rátérnék a példára, fontos megemlíteni, hogy a bétát a valós életben általában a tőkepiaci megtérülések múltjából, lineáris regresszióval vezetik le. Maga a számítás: ha egy cég részvényeinek kockázata 1.5, a kockázatmentes hozam 3.5%, és a részvény kockázati prémiuma 4%, akkor az elvárt hozamráta a következő képen alakul: re=3.5+1.5*4=9%. Tehát ha a CAPM feltételei teljesülnek, akkor a befektető 9%-os hozamelvárással élhet a részvény felé.
Habár az eddig leírt kereskedési technikák közül ez tűnik a leginkább sikerre vezetőnek, mégsem lehet tökéletesnek tartani. A fejezet elején tett megszorítások miatt sok esetben nem szolgáltat megfelelő információt, illetve egyáltalán nem alkalmazható. Ilyen anomáliák például, hogy a tőzsdén nem forgalmazott részvények, vagy kevésbé hatékony tőkepiac esetén nem nyújt megbízható értéket.
Kisbefektetők számára gyakorlatilag használhatatlan, hiszen csak a szisztematikus, piaci kockázatért kárpótol, de a kisemberek általában nem tartanak diverzifikált portfóliót, így számukra a teljes kockázat is fontos. A modell viszont remek segítséget nyújt a nagy befektetőknek, hiszen ők rendelkeznek akkora tőkével, hogy diverzifikált portfóliókat tartsanak, így számukra a CAPM által nyújtott információk bőségesen elegendőek, többlethozam realizálásához.
Minél nagyobb kockázatot vállalnak, annál nagyobb nyereségre tudnak szert tenni, így többek között így születnek „guruk” a tőkepiacokon. Aki egy nagy bétájú portfóliót rak össze, és azt sikerrel menedzseli, és még szerencséje is van, az nagy hozamot realizálhat a tőzsdén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
