Július 29.

Geirland-Kirkjugolf-Dverghamrar-Svartifoss-Svinafellsjokull-Jokulsarlon-Stokksnes-Egilsstadir

tracklog: [link]
képek: [link]
videó: [link]

A negyedik napon rengeteg kilométer és látnivaló várt ránk. Kirkjugolf, Dverghamrar bazaltszikla képződményei letudva, majd Nupstadur-t néztük volna meg, de csak 10-kor nyitott az oda vezető út, nem akartunk félórát várni, így a monumentális Lomagnupur sziklával és a gyönyörű időjárással vigasztalódtunk, majd továbbmentünk Svartifoss-hoz. Bő fél óra mászás után elérkeztünk a vízeséshez, ami nem a víz mennyisége, hanem a körben lévő fekete bazalt oszlopok miatt különleges. Tökéletes időnk volt, közel 20 fok, napsütés, ezen a napon egy csepp eső nem esett. Svinafellsjokull egy újabb gleccser, ami az 1-es úthoz egészen közel található és fel lehet mászni az oldalára, de rálépni csak szervezett túra keretében lehet. Haladtunk tovább az 1-es úton, egyre többet láttunk a Vatnajokull-ből, ami Európa legnagyobb gleccsere, Izland területének is vagy 8%-át kiteszi.

Lomagnupur

Svartifoss

Következett a nap csúcspontja, a Jokulsarlon gleccsertó. A közelben található gleccsernyelvből beleesnek a jégtömbök egy tóba, majd több év hajókázás után eljutnak a tengerig. Ezt a gleccsertavat lehet egy kétéltű járgánnyal bejárni, persze a partról is egészen különleges látványt nyújt. Megint csak egy olyan látnivaló, ami emberi távolságon belül csak Izlandon található. nagy szerencsénk volt az időjárással, mert konkrétan tökéletes volt. Bele sem akarok gondolni, milyen lehet esőben, szürke időben.

Jokulsarlon

Jokulsarlon

Mivel még több száz kilométer állt előttünk, haladtunk szorgosan tovább kelet felé. Megálltunk a Stokksnes nevű félszigeten, amit meredek hegyek öveznek, a tengerparti sziklákon pár fóka volt látható és mellesleg egy NATO radarbázis is itt van. Elsétáltunk a egy film helyszínéül hátramaradt kisebb viking falucskához is.

Stokksnes

Innen egészen megváltozott a táj, kopár sziklák és hegyek, fjordok következtek, ez a délkeleti partvidék jellemzője. Dalkur tengerparti sziklánál megálltunk pár percre, az 1-es utat átvágtuk a 939-es úton, mentünk, mentünk, majd 8 után megérkeztünk Egilsstadir-ba, az aktuális szállásra. Ez a kelet fővárosa, kemény 2000 lakossal.

folyt. köv!
addig is a teljes útibeszámoló itt olvasható: [link]