Egy kis összefoglalás: az előző részben próbáltam minél pontosabb képet adni az iPod Touch-ról az előzményektől kezdve a megítélésen át egészen a használhatóságig, és természetesen az alapvető funkciókról is szó esett. Itt a második rész, most kicsit jobban belemegyek a szoftveres részbe.

8. Fejezet
iTunes, avagy a pokol kapuja
Életem első iPodjáról van szó, így meg kellett barátkoznom a címben említett programmal. Elsőre nagyon fura volt, hogy még a nem jogvédett mp3-akat sem tudtam csak úgy felmásolni a készülékre, csak az iTunes-on keresztül ment minden. Persze ennek is megvan az előnye, például szinkronizáláskor. Az nagyon tetszett, hogy ha bekapcsolom, még a böngésző könyvjelzőivel is szinkronizálja a készülékben levőket, sőt, ha Safarit használunk a számítógépen, akkor még az előzményeket is átviszi. Természetesen akár Outlookkal is lehet a névjegyzéket illetve a naptári eseményeket szinkronizálni. Azonban amit nagyon hiányoltam, hogy azt mondhassam neki, hogy na, ezen mappa tartalmát játszd le, mert ugye nincsenek folderek. Persze lehet lejátszási listákat készíteni, de szóval szokni kell, elsőre fura volt. Összehangolja az egész library-t a kütyüével (persze beállíthatjuk azt is, ha nem az egészet szeretnénk). Ám a Mercedes-Benz amerikai filozófiája jutott eszembe róla (One man, one engine… Persze ott ez egy cabrio-t jelent hatalmas motorral.), ugyanis egy iPod csak egy iTunes-szal szinkronizálható. Keresgéléseim során láttam olyan progit, amivel a leírás szerint több számítógéppel is lehet szinkronizálni a lejátszót, de Touch-hoz még nem láttam ilyet. Ez egy átlagos felhasználónak átlagos körülmények között még nem is lenne probléma, ugyanis így védik a zenéket, tehát biztonságosabb a platform, így a kiadók is jobban bíznak a dologban, tehát megvan az előnye is. Azonban amikor olyan szituációba kerültem, hogy el kellett utaznom, de nem volt időm filmeket konvertálni, és ahol voltam, ott is volt számítógép, de akkor jutott eszembe, hogy ott csak akkor engedné a kapcsolatot, ha előtte letöröltetnék mindent a készülék memóriájából. És ugye „zene nélkül mit érek én”?! Vagy egy másik szituáció, amikor a Windows megadta magát, és újra kellett telepíteni. Ugye akkor a menet az volt, hogy először a program mindent letörölt a memóriából, majd mivel ugyanazok a fájlok kerültek a library-ba, gyakorlatilag ugyanazokat másolta vissza. Hosszú, és kínos…

9. Fejezet
Firmware verziók

Amik az elmúlt belátható időn belül voltak az 1.1.1, az 1.1.2, illetve a legújabb, az 1.1.3. Felhasználói szemszögből nincsenek nagy különbségek az 1.1.1 illetve az 1.1.2 között, a biztonsági réseket foltoztak be, ezen kívül nem történt jelentős változás. Viszont ahogy már az első részben szó esett róla, az új Touch-okat 1.1.3-as szoftverrel szállítják, és alapból telepítve van pár hasznos program, ami eddig csak az iPhone kiváltsága volt. (Levelező, időjárás,…) Ez a verzió elérhető régebbi iPodokhoz is, ám ott az új programok nincsenek engedélyezve, az iTunes-on keresztül lehet megvásárolni a csomagot (20$, de mivel nálunk nem érhető el az online bolt, így itthon kilőve).

10. Fejezet
Egy kis trükk

Van egy folyamat, amit úgy hívnak: jailbreak. A lényege az eszköz feltörése, így lehetőség nyílik egyéb programok futtatására. (Az iPhone-nál is erről van szó, a SIM függetlenítés külön téma.) Egyelőre 1.1.1-hez érhető el a legegyszerűbben, fel kell keresni egy oldal (jailbreakme.com), ahol kihasználva a Safari hibáját (tiff-exploit, szóval a képbe van ágyazva egy futtatható kód) feltelepíti az Installer alkalmazást, amivel tetszőleges program telepíthető, a lista elég hosszú. Található PDF olvasó, Apache (mondjuk merész, aki erről akar web szervert indítani, de megteheti :P),… Gyakorlatilag ez az OSX-hez butított változata, azaz egy freeBSD alapú rendszer, azonban azon azért elmosolyodtam, amikor az egyik eladó úgy próbált rábeszélni, hogy „a winnel ellentétben itt nincs mobil változat, ugyanaz fut rajta, mint az asztali mac gépeken”. Na de kérem, azért ez erős. Az 1.1.2-es verziót vissza kell butítani 1.1.1-re ott installer, egy oktoprep nevű progit kell felrakni, majd frissíteni (update, nem restore!!) 1.1.2-re és ott elindítani egy java-s progit, de erről elég sok leírás található, nem nehéz. Azon mondjuk nagyon meglepődtem, amikor a feltörő program megkérdezte, hogy akarok e SSH-t indítani. Ügyes. És indított SFTP-t is. Innentől már lehet csatlakozni az eszközhöz, konzolból meg gyakorlatilag bármit. Vannak portolt parancsok (Erika’s ported utils), onnantól tényleg ismerős a környezet (poénos, ám enyhén mazochista például a wget használata). Lehetséges kinézetet változtató alkalmazást telepíteni is, ám itt kezdtem komolyan megérteni, miért az az Apple politikája, hogy nem szólnak bele, ha valamit telepíteni akarok, de nem nyújtanak támogatást, ugyanis volt, hogy belassult a rendszer még a főmenüben is. Ez akkor jelentkezett, amikor háttérbe be volt rakva egy kép, és még azon volt egy effekt. A másik dolog a Springboard nevű program, aminek gyakorlatilag a grafikus megjelenítés a feladata. Ám ha telepítünk valamit, akkor ez újraindul, és olyankor még a zene is megáll, szóval gondolom iPhone-nál olyankor komoly gondok is lehetnek, esetleg nem érhető el az illető. A telepítési források listája bővíthető, aki használt már Linuxot, annak a repository lista ismerős. Történt egy olyan eset viszont, hogy kiírta, hogy nincs hely, töröljek, közben alig volt 2 gigányi zene rajta. Ekkor néztem meg az fstabban: 2 partíció van, egy kicsi magának az operációs rendszernek (/), és a nagy tároló a /private/var alá van bemountolva. A probléma az, hogy egy rendszer mellett kb. 20 megányi helyünk marad, ami ha betelik, akkor nem tudunk telepíteni, és a rendszer is összeomolhat. Én azt csináltam, hogy az alkalmazások mappáját (/Applications) áthelyeztem a nagy tárolóra, majd létrehoztam egy Applications linket a gyökérben, ami az új mappára mutat. Ez a megoldás működik.

11. Fejezet
Az új verzió

Az 1.1.3-as verzió sokakból negatív érzéseket váltott ki. Ugyanis ha az ember az iTunes-on keresztül frissít, akkor utána nem lehetséges a downgrade-elés, azaz a régebbi verzió feltelepítése, legalábbis iTunes-szal. Viszont ha kikapcsoljunk (teljesen, nem csak stand by), majd a két gombot egyszerre nyomjuk 10 másodpercig, majd csak a home gombot nyomjuk még pár másodpercig, akkor a készülék DFU módba vált, amikor semmi nem töltődik be az op rendszerből, ilyenkor simán vissza lehet tölteni akármilyen régebbi verziót, és nem is szükséges a konzolban hülyéskedni, ahogy azt sok oldal írja. Törés még nincs a verzióhoz. Vagyis elvileg van, csak még nem publikus, ugyanis a csapat azt mondta, hogy nem teszik közzé a február közepén esedékes SDK megjelenéséig, nehogy az Apple tegyen valamit ellene, ám pletykák szerint fizikai módosítás szükséges hozzá. Érdekességképp én pont a cikk első részének feltöltésekor találtam rá egy soft update jailbreakre, ami leszedi az Apple-től a legújabb firmware fájt, azon módosításokat hajt végre, majd telepíti, szóval 1.1.2-es alapokon 1.1.3-as rendszer. Ehhez szükséges a BSD subsystem 1.5, vagy újabb, illetve már feltört 1.1.2-es szoftver. Utána eltűnnek az addigi alkalmazások, viszont van installer. Ennek a verziónak az előnye, hogy ha feltelepítünk egy app prep csomagot, és a teljes januári update elérhető az összes programmal, nem szükséges külön-külön telepíteni őket az előkészítő csomagjukkal az installerből, cserébe pár alkalmazás nem megy. A jogosultságokon változtattak, így például az iRadio nevű web rádió jogosultságait kézzel kellett átállítani, így már ment. Figyelem! Az 1.1.3-as rendszeren nem szabad konzolból a passwd-vel jelszót változtatni, mert utána a Springboard folyamatosan újraindul, így nem használható az eszköz! Amennyiben valaki most vásárol ilyen iPod-ot, akkor az az érdekes helyzet áll elő, hogy jogosan használhatja az új progikat, ám nem futtathat külső alkalmazásokat. Ha visszarakja a régi verziót, akkor telepíthet, ám akkor nem legálisak az Apple programok. Az egyik legészrevehetőbb eltérés, hogy az 1.1.2 mailje a google-lel még POP/SMTP kapcsolatot használ, az új verzió iMAP-et. Ja, és 1.1.3 alá működő konzol programot még nem találtam.

12. Fejezet
Akkumulátor

Ez egy érdekes pontja a dolognak, ugyanis nem cserélhető. Tehát pár évente szervizbe kell vinni, ott pedig drágán cserélik. (Persze vannak házi megoldások, kérdés, hogy hányan esnek neki kézzel meg csavarhúzóval egy ilyen árkategóriás eszköznek.) Szóval egyik tesztben azt mondták, hogy ott napi 1-2 órányi zenéléssel, kis netezéssel majdnem egy hétig ment. Hát, én tudom, ilyen szempontból extrém felhasználónak számítok, ugyanis múltkor utazgattam vonattal, és direkt néztem, 9-10 órát ment, de ebben volt 2-3 óra videó. De majdnem minden nap kell töltenem, szóval az ilyen egy hetes dolog elég meredek, esetleg ha valaki nem használja.

13. Fejezet
Zárszó

Szinte azt is lehetne mondani: mutasd a Touch-od, megmondom, ki vagy. Ugyanis lehet divat kütyüként kezelni, feszíteni vele. A legtöbben ezt teszik, eleve ezért veszik meg. Átmeneti lehetőség, ha a felhasználó a márkát sem veti meg, és próbálkozik más programok telepítésével, esetleg játékon kívül másra is használja. És persze van a hardcore mód, amikor valaki konzolból moddolja az op rendszert, web kiszolgálót indít, stb. Egyébként maga a készülék egy csepp amerikai életérzés (a kóla és a McDonald’s mellett), amit vénásan táplálnak a fiatalság ereibe, így nevelve őket tökéletes felvevőpiaccá. Sokan úgy is jellemezték, hogy ez az iPhone mézes madzag Európának, ugye akkor még távol volt a telefon itteni megjelenése. Szerintem ez azért túlzás, más célra készült eszközökről van szó. Tudnak azonban pár olyan dolgot, amit mások nem. Például a giroszkópos elfogatósdi, tehát ha egy weboldalt nézünk, és elforgatjuk a készüléket, automatikusan elfordul vele a kép. A probléma csak az, hogy a programok többsége nem támogatja a döntött pozíciót, pedig levelet írni például jóval kényelmesebb lenne a nyújtottabb billentyűzeten. Természetesen meg is kérik a tudás és design árát rendesen, viszont ha abból indulunk ki, hogy egy PDA szintű eszközről van szó, illetve, hogy a Samsung 8 gigás modellje is 60e Ft fölött van, akkor a wifi-t, korrekt böngészőt, a programokat figyelembe véve már érthetőbb.

Frissítés 2008.02.03. : Még annyit szeretnék a témához fűzni, hogy a Nokia ugye azzal a szlogennel reklámozza az N-es telefonjait, hogy amivé a számítógépek váltak. Itt ez a szlogen különösen fennáll, ugyanis gyakorlatilag mindent lehet vele, ami egy átlag felhasználónak kell. (Zene, film, képek, e-mail, web, blog,...) Még külső monitort jó lenne csatlakoztatni (TV-t lehet speciális kábellel), meg esetleg valami wifi-n kommunikáló egér+billentyűzet kombó, és a különleges igényekkel nem bíró user (a többség ilyen, főleg manapság, hogy minden digitálisan terjed) magával vihetné egész számítógépét, persze azért pár kényelmet könnyítő alkalmazás még kellene ehhez.