Indulás, utazás
2011. július 11., hétfő: indulunk a nagy útra!
Hajnal 5:30-kor kelés. Korán, kábán, de percek alatt magamhoz térek, hisz itt az idő, lassan indulni kell, hogy már kora délután csobbanhassunk a hűs Adriában. Párom is és én is erre a napra vártunk már hetek-hónapok óta: végre pár nap, távol a problémáktól... Napok, amik csak a pihenésről szólnak. Kocsit teletankolom, matricát megveszem ééés....
7:00: indulás. Családtól búcsú, "igen, majd telefonálunk, ha megérkeztünk", és indulás!
Ami kimaradt, az a reggeli, így a helyi pékségnél megálltunk feltankolni némi fehérjét és szénhidrátot "sajtos-sonkás táska" illetve mustáros virslis bukta formájában: eredmény-> nincs elég apróm (mindent fillérre kiszámoltam, szó szerint, mert nem szeretem, ha a forint, a kuna illetve az euro aprók keverednek, forintból egy lyukas 5ft-osom sem maradt). Párom menti a helyzetet, nála zsebben maradt még párszáz HUF apróban. Pont elég.
Vissza kettő padló és irány "a pálya, a Zautópálya".
Kellemes magyar utak nyekkentik a kis Punto futóművét, olykor majd' kiszakad a kerék, de hál' Isten, végre az M7-re értünk. Innentől nincs más csak a sztráda, GPS szerint: "Menj tovább 250km-t majd fordulj jobbra"
Magyarországon egyszer álltunk csak meg 5perc nyújtózás és folyóügyek miatt, no meg a határnál.
Figyelem: a belső sáv a nyerő! :) Mi, mivel amúgy sem siettük el a dolgot, hisz 40km/h-s sebesség többlet nagyon meglátszik a fogyasztáson, 90-100as tempóval gurultunk...tehát maradtam a külső sávban.
A határon 10 percet vártunk, mire elértük a bódét. Csak közvetlen az átkelőnél láttam, a belső sáv "EU", a külső sáv minden más...no ezért haladt gyorsabban a másik sor. Határon semmi probléma, kártya személyi igazolvány bőven elég, épp csak rápillantottak. A kocsi tele cuccokkal, de nem érdekelt senkit, szerintem senki sem nézi a kivitt ételek mennyiségét illetve típusát, bár nyers húst nem vittünk, a hűtőládában a tartalék üdítők voltak :) )
Ellenőrzés után nem maradt más, csak az autópálya. 2-3km után fizetőkapu, ahol egy gombnyomás után már nyílik is a sorompó, szabad az út. Zágrábig csak dimbes-dombos, 3-4 alagúttal megtűzdelve.
Párom, ami szép azt lefényképezi, így a hangulat adott volt, hisz a sok kép között lett egy-két furcsán bemozdult, na azokon vidámkodtunk egy sort.
"Sv Helena", fizető kapu, na itt került elő először a kunás boríték: 36 kuna ami, ha durván 40ft / 1kunával számolunk nem olcsó, cca 1440ft.
Zágráb elkerülő legalább ingyen van, viszont még mindig felújítják, építik, toldozzák, foltozzák. GPS szerint nem "Buzin" felé kell menni :D (jó, elég "egyszerű" poén, de ott mosolyt csalt az arcunkra).
10-15perc az elkerülőn és már érkezett is a mi lejárónk, ami egy szép balos ív, ami irányba állít, szinte már láttam a tengert....aztán felébredtem: Zagrab-Lucko, újabb kapu, újabb piros gomb. Kivezényelt diákmunkásnak tűnő lány már nyomja is a gombot és kézbe adja a cetlit.
Jön a szakasz, ami hosszú, ámbár hegyes-völgyes-viaduktos-alagutas így aki szeret autózni, az élvezni fogja, aki nem szeret utazni, az újságba, könyvbe temetkezik, vagy egyszerűen csak alszik egy kicsit.
Pár óra sztráda után Rijeka töri meg a monotonitást. Fizetőkapu: újabb 60 kunával lettünk könnyebbek. Itt látni először a tengert.. A kékség és a szürke betondzsungel kettőssége jellemzi a vidéket, tartályhajók és uszályok, ennyi amit látni a tengeren.
2 alagút után nyíl egyenes szakaszra értünk, ahol hangszigetelő fal választja el a helyieket a turisták autóinak zajától. Ami meglepett, az a 90km/h-s tábla. Igen, ilyen létezik, 50-100 méterre a 10-20 emeletes panelházaktól emberi sebességgel lehet közlekedni. Lehetett haladni, viszont senki sem száguldozott! (Bár voltak magyar rendszámú autók, amint átléptük a határt, a magyar vezetési mentalitás megváltozott..vagy csak nekem tűnt úgy)
Pula táblát követve 20 perc alatt egy szerpentinen találtuk magunkat és elhagytuk Rijekát. Innen már nincs sok hátra 1-1.5 óra és célnál vagyunk.
Érkezik, amit életemben csak egyszer láttam még: majd 6 km-es alagút szakasz! Előtte persze fizetőkapu, de gombnyomás után már kézben is a cetli, és benn is vagyunk. Ötezeriksz méternyi alagút, az eddigiektől szokatlan 2x2 sáv helyett 1-1 sávos változatban. Persze 100 méterenként villogó 80-as figyelmeztet a sebességhatár betartására, szerintem épeszű ember nincs, aki ennél gyorsabban akarna egy ilyen helyen menni.
Az alagútból autóút......egy jódarabig. Az autópálya itt még nem készült el, építő munkások építették a pályát a legnagyobb hőségben. Sávelhúzással a már megépült, partról Rijeka felé vezető oldalra tereltek át, így mentünk 20-30 km-t....80as tempóval.
Itt szinte már érezni a tenger illatát, már mindjárt célnál vagyunk, hisz lassan délután 2, így számoltuk ki, nem vagyunk késésben, 14:00 után lehet elfoglalni a helyet. A pályadíj megfizetése után (ami 32 kuna) már csak egy 10-20 km-es szakasz van árkon-bokron át, kis falucskákon keresztül....hangulatos helyek.
....megérkeztünk, megvan a Vrsar tábla. GPS-re hagyatkozva fordultunk 3-4 kanyart és meg is találtuk az apartmanházat!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
