Multimédia
Multimédiás képességek
Kezdjük azzal a résszel, ahol nincs túl sok különbség, ez pedig a zene és videólejátszási képességek. A gyári zenelejátszók mind a két telefonon hozzák az elvárt szintet, mind a kettő jó, logikus felépítésű és egyszerűen használható.
A hangzást ugyanazzal a fülessel, egy Koss The Pluggal teszteltem, kibic füleimnek nem volt túl nagy különbség, mind a kettőn szépen szóltak a számok, tiszták voltak az egyes hangtartományok, minden hangszert, vokálsávot hallani.
A maximális hangerőt a HTC-nél jobbnak találtam, a kimenő teljesítménye nagyobb volt. A hangszínszabályozás tekintetében a Samsung egy kicsit előrébb van számomra, hiszen van egyéni, 7 frekvenciasávra kiterjedő beállítási lehetőség és sok-sok előre beállított gyári hangszín.
A HTC itt a Beats Audio-val próbál kompenzálni, ugyanis nincs egyedi beállításra lehetőség. Megemlítendő még, hogy a Samsungnál ha már sok zene van fent egy helyen (400 db mp3), akkor a listában történő görgetés gyorsabb, folyamatosabb, mint a HTC-nél. Ugyanakkor tapasztaltam a Galaxy S3-nál a zenelejátszásnál érdekes jelenségeket: előfordult, hogy az aktuálisan játszott számot megállította magától, majd 1-2 másodperc múlva folytatta; a másik hasonló volt, csak miután megállította a zenét, rögtön lépteti a következőre. Furcsa és néha bosszantó.
Mind a két telefonon élmény a videózás, igen széles a támogatott formátumok köre és gond nélkül játszanak le nagyfelbontású videókat is. A Samsungnak van egy funkciója, mellyel az aktuálisan lejátszott videót lekicsinyítve otthagyja a kijelzőn futás közben, ez nagyon látványos és demonstrálja a nyers erejét a gépnek, azonban túl sok hasznát nem láttam, az ember vagy a videót nézi, vagy mást csinál (szerintem).
A kamera tekintetében már nem ennyire kiegyenlített a helyzet. Az állóképek és a mozgóképek tekintetében is jobbnak bizonyult a Samsung a véleményem szerint. Ha megtekintjük az alábbi képeket, akkor láthatjuk, hogy a Galaxy S3-nak a képei részletgazdagabbak és élesebbek is 100%-ra nagyítva.
A színreprodukció tekintetében is jobb a Samsung készüléke, természetesek a színek az elkészült képeken, míg a HTC-n készítetteknél mintha túl sok piros és kék került volna a szín-mixbe, ezáltal hűvössé válnak a képek és a zajszűrő algoritmus elmossa a részleteket teljes nagyításnál. A rossz fényviszonyok között és éjszaka készült képeknél nem igazán változik a helyzet.
A HTC-nek is vannak azonban előnyei a Samsunghoz viszonyítva, ez a képek szélein figyelhető meg, ugyanis a One X képei nem torzulnak annyira.
A másik előnye az a dinamikatartománya. Jobban kezeli a fény felé történő fotózás közben készült képeken a sötétebb és világosabb részeket, nem ég ki az égbolt a fa mögött (annyira), ellentétben a Samsung által készített képen látható eredménnyel.
A képeket automata beállítások mellett készítettem, mivel a felhasználók nagy része így használja a készüléket. A bal oldali, illetve a felső kép az S3-mal, míg a jobb oldali és az alsó a One X-szel készült.
A videóknál hasonlóan alakul az összkép, a HTC-nek a színei kevésbé természetesek, mint a Samsungéi, valamint hozzá kell tenni azt is, hogy a Galaxy S3 30 képkocka/másodperccel (FPS) rögzít, míg a HTC 24-gyel. Elviekben a HTC-nek az FPS-e is elég lenne, viszont ha a feldolgozás alatt kiesnek képkockák a felvételből (frame drop), akkor azt már érzékelni fogjuk, míg a Samsungnál a 30-ból eltűnhet akár még 6 is, az sem fog feltűnni (mivel az emberi szem számára 24 képkocka másodpercenként már folyamatos mozgás).
Az elkészített képeket, illetve kül,-és beltéri videókat az alábbi linkeken éritek el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
