Hardverezettség, szoftverezettség

Ennél a résznél sem fogok olyan részletekbe bonyolódni, amiről már tesztek sokaságában olvashattunk, próbálva így írásom a legkevésbé unalmassá tenni.

A szoftveres újítások, plusz funkciók, különböző újdonságok elvártak, hiszen időről időre kell némi újat mutatni, ha harcban szeretnénk maradni a rivális gyártókkal. Én eme cikkemben igyekszem csupán a legalapvetőbb fontosságoknál maradni.

Érdekességképpen nézzük meg, mennyit fejlődtünk az évek során a Quadrant Standard Edition nevű alkalmazás szerint. Mivel az AnTuTu Benchmark nevet viselő applikációt csupán a 2.3-as vagy annál újabb Android-rendszerrel rendelkező gépek támogatják, nem tudom szemléltetni a pontszámbeli különbséget.

Az adatok magukért beszélnek, bár ezek az én szememben viszonylag jelentéktelen dolgok, ugyanígy az egyes hardveres adatok is. A lényeg az, amit látunk és tapasztalunk. Értelemszerűen a két készülék sebességét nincs sok értelme összemérni, ellenben mindkét telefon zökkenőmentesen futtatja a rajta lévő Android-Sense kettőst. Az optimalizálással egyikük esetében sincs gond, ahogyan azt már a gyártótól megszokhattuk.

A hőn szeretett Desire-öm terhelés alatt hajlamos néha be-belaggolni, de egyáltalán nem zavaró, a felhasználás élményét nem töri meg.

A One névre keresztelt ketyerét az eddigiek alapján lehetetlen megdolgoztatni, úgy értem, hogy a legkisebb akadás vagy beszaggatás esélye sem áll fenn. Örvendetes, amit a tajvaniak műveltek. A Sense továbbra is imádnivaló, jelen van a HTC-hatás. A fejlődés nem meglepő módon látszik, az igyekezet szembetűnőbb, szájbarágósabb, mint annak idején a Desire esetében, ahogyan az is érződik, hogy a One-nal valóban valami egyedit és eget rengetőt akartak alkotni a kisemberek. Sikerült.

Minden apróság, amit a Desire-ből a kezdetektől fogva hiányoltam, itt megvan. Nálam ezt a csatát 30-70 arányban a One nyeri. Hangsúlyozom, a telefontól való elvárásaimat saját fénykorukhoz viszonyítom.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!