Ember tervez...
Mint minden megbízás esetében, most is megadták az érkezési időt, legkésőbb csütörtök délután 2 óráig oda kell érjek, vagyis nagyjából 42 órám volt teljesíteni a feladatot. Ideális körülmények között ez nem jelentene különösebb problémát, az út nagy része autópálya, mindössze 3-4 kritikus ponttal. Persze a Google útvonaltervezője (na meg a navigáció is) komoly hibát követ el azzal, hogy az autópályás szakaszokra 130-as tempót számol. Aki már vezetett hosszabb úton, az pontosan tudja, hogy 130-as átlaghoz igencsak száguldozni kellene, folyamatosan esélyt adva a rendőrség amatőr fotós részlegének egy sztárfotóra. Szóval az így kapott szűk 20 órás menetidő a 2273 km-es útra meglehetősen vicces, de mivel személyautóval levezettem már egy korábbi nyaralás során Spanyolországba, tapasztalatból tudtam, hogy a pihenőket és tankolásokat is beleszámítva, nem mellesleg szabályosan közlekedve, 27-28 óra alatt megtehető ez a táv. Ezen forgatókönyv szerint bőven jutott volna tehát időm az alvásra, pihenésre is.
Az ideális útvonal, mindössze 2273 km.
Persze ez csak álom, a valóság igen messze áll ettől és azt most felejtsük el egy pillanatra, hogy ekkora túlsúllyal igen nagy ökörnek kell lenni, hogy az ember ész nélkül, 130-cal átszáguldjon a fél kontinensen. Azonban létezik egy fogalom, az üzemanyag norma, ami rögtön porrá zúzza a sebességgel kapcsolatos elképzeléseinket. Abszolút érthető, hogy szükség van erre, különben mindenki gátlástalanul száguldozna vagy fejtené le a gázolajat, de a mértéke már igencsak megkérdőjelezhető. Ugyanis mind a 7 cégnél úgy volt beállítva ez a norma, hogy maximum 90-95 körüli tempó fért csak bele normál körülmények között, tehát nagyjából a megengedett raksúly közeli rakománnyal megpakolt autóval, vagyis tulajdonképpen hajszálnyival hajthatunk gyorsabban egy kamionnál. Persze ez csak akkor, ha nem esik az eső vagy hó, nem fúj a szél és nincs dugó, baleset, ahol araszolni kellene. Nyilván az átlagsebességünk jobb valamennyivel, jó esetben nem fognak meg annyira az emelkedők, jobb gyorsulás, rövidebb fékút, jobb kanyarodási képesség, azaz sok-sok apróság, ami egy ilyen hosszú út során - összeadódva - jó pár óra előnyt jelenthet.
Nézzük csak hogyan is módosul a menetidő a norma miatt. Legyünk optimisták, számoljunk 75-ös átlagsebességgel, tehát a távolság nagyjából 30 óra, a tankolások, fizetőkapuk és egyéb szükségletek további 2 óra. Ha nincs útközben baleset és nem tesz be az időjárás, még mindig maradt szűk 10 óra pihenésre, ami már nem hangzik olyan fényesen, de okosan beosztva azért sokat számít, nagyban megkönnyíti az utat.
A valóság azonban kegyetlen, vagy inkább a főnökök fukarok, de akárhogy is van, az olasz, francia és spanyol pályadíjakat egyikőjük sem volt hajlandó leperkálni, ezért csinálja a legtöbb cég a "bundeszezés" néven ismeretes módszert, vagyis kikerültetik a sofőrrel a fizetős autópályákat. Viszont ha már ez a helyzet, akkor sokkal ésszerűbb és gyorsabb kis kerülővel más úton menni, mégpedig arra, ahol olcsó vagy ingyenes az autópálya: Ausztrián és Németországon keresztül. Ausztriában ha jól emlékszem akkor 80 EUR körül van egy éves matrica személyautóra, a németeknél meg teljesen ingyenes, ráadásul még az üzemanyag is olcsóbb, hiába a plusz kilométer, lényegesen gyorsabb és gazdaságosabb ezt választani.
Németország felé 2469 km hosszúra nyúlik az út
A menetidő kiszámítása ezzel jelentősen bonyolultabbá válik, mert errefelé gurulva az út körülbelül 40%-át nem autópályán, hanem főutakon, városokon és falvakon keresztülhaladva kell megtenni. Megfigyelésem szerint mindenkinek más és más útvonal vált be, én személy szerint ha tehettem, Franciaországban mindig igyekeztem az N jelzésű (Route Nationale) utakon közlekedni. Ezek többnyire elkerülik a városokat, gyakorta szélesednek ki négy sávra, ami nagyban megkönnyíti az előzéseket, viszonylag jól lehet haladni. Bevált módszerem szerint általában ezeken az utakon átküzdöttem magam Clermont-Ferrand-ig, ahonnan aztán ingyenes pályán lehet hajtani majdnem egészen a tengerig, csak a Millau melletti függőhídért kell néhány eurót kicsengetni, ami egyébként nem utolsó élmény és látvány, simán megéri a pénzt.
Visszatérve a kalkulációra, körülbelül 4-5 órával lassabb az ideális változathoz képest, de ha nappal pihenünk és éjszaka vezetünk, illetőleg szerencsénk van és a legzsúfoltabb időszakokban éppen nem nagyváros közelében járunk, akkor 2 órát is nyerhetünk. A pihenésre szánt idő így már csak 5-6 óra, ami egy jó nagy alvásra éppen elég, jól időzítve pedig maga a megváltás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
