Mekong – Pakbeng

Ahogy átértünk a határon, egy érezhetően szegényebb országba kerültünk, illetve visszaköszönt a jobbos közlekedés. (Thaiföld GDP-je 3-szorosa durván mind Laosznak, mind Vietnamnak.) Egy thai tuk-tuk sofőr vitt el minket a laoszi határtól a Huay Xai-be, a kikötőkbe. Megvettük a jegyünket, ami Luang Prabang állomásig 210 000 kipbe került (21 font), majd lassan beszálltunk.

Laoszi kip

Két napig utaztunk a Mekongon. Egyik nap 5 óra, másik nap meg durván 7 óra telt el a folyón. A hajó a thai határ mellől indult és a Pakbeng névű kis faluban kötött ki első éjszaka, másnap pedig innen mentünk Luang Prabang-ba.

A kikötő

Szinte csak turisták voltak a hajón. Nyugati fiatalok lévén nem maradhatott el a szereplés, hangoskodás, illetve “a mi szabadok vagyunk, ezért a hajón is táncolunk és sörözünk”. Mintha a Khao San úton lettünk volna, ami alapvetően képes az emberből hamar kiölni minden türelmet.

Slow boat

Mondanom sem kell, mennyire idegesített a dolog. Szerencsére a fejfájásom miatt nem tudtam figyelni rájuk. Kemény kávéfüggő vagyok, olyannyira, hogy ha nem kapom meg az adagom, a nap végére hányinger lesz úrra rajtam, maximális erősségű fejfájással. Ugyan ittam kávét aznap, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy a Nescafé instant koffeinmennyisége az én szervezetemnek kevés. Így a délutánt agonizálva töltöttem. Mikor a csomagjainkkal felfele kellett mennünk a szállás fele egy emelkedőn, akkor minden egyes lépésnél a hányingerrel kellett küzdenem. Ha koffeinfüggő vagy, igyál normális kávét, vagy hozz magaddal koffeintablettát.

Naplemente a folyón

Pakbeng egy kis falu a folyó mentén, mely mindössze egy utcából áll. Mélyszegénység. Ilyet még nem láttunk Délkelet-Ázsiában, legalábbis én nem. Mármint láttunk Bangkokból kifele jövet nyomornegyedeket, nem is keveset, de más testközelből megtapasztalni.

Kisgyerekek vadászták le azokat, akiknek nem volt foglalt szállása. A faluban sok helyen elektromosság sem volt. Ennek ellenére a szállásunk nagyon konszolidált volt.

Reggelre ráereszkedett a köd a Mekong partjára

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy a Mekong partját belepte a köd. Kakaskukorékolás, kávézgatás, ködbe bámulás. Az egyik legemlékezetesebb reggel volt utazásunk során. Lassan elkészültünk, majd irány a hajó. A táj továbbra is szép, erdők, sziklák és kis faluk váltják egymást a folyó mentén. Gyorsan eltelt ez a 7 óra, és megérkeztünk Luang Prabang-ba.

Szikla Luang Prabang-tól alig egy órányira

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!