...és még egy kis adalék

Mivel az első végigjátszás még nem jelenti egy Zelda-játék végét, így a beszámolóm vége után én is felskiccelek néhány dolgot, ami a fent említetteken kívül átöröklődött a későbbi epizódokba is. Ha igazi szemfüles zeldás vagy, akkor most olvashatod mindezt és nem léptél ki a cikkből a vége-főcím után

> Több Zelda-epizódban központi szerepet játszik valamilyen hangszer. Ez a tradíció is innét indult, az egyik tömlöcben találhatunk egy furulyát, ami amellett, hogy megnyitja az utat a hetedik tömlöcbe, néhány szörnynek is az idegeire megy

> Feltűnik a Lost woods nevű útvesztő, amin csak akkor tudunk keresztülvágni, ha a megfelelő sorrendben megyünk végig az egyes ösvényeken, ellenkező esetben visszadob a legelejére. Évekkel később, például az Ocarinában is ezt a szerepet fogja betölteni.

> A tündérek is feltűnnek, és noha nem kapjuk meg kísérőtársul, de a tavi tündért meglátogatva itt is visszatölthetjük a teljes életerőnket.

> Későbbi részekből szintén ismerősek lehetnek olyan tárgyak, melyek Linknek extra erőt adományoznak. A sort az erő karperece nyitja ebben a részben, melyet felvéve Link sziklákat tud arrébb görgetni és így rejtett ösvényeket feltárni.

> Régi-új ismerőst is köszönthetünk a Dodongo képében, akinek a bombák ezúttal sem ízlenek jobban.

...és még egy-két apróság, amit még tényleg érdemesnek tartok megosztani:

> eladások tekintetében ez minden idők harmadik legkapósabb Zeldája, hat és fél millió darabbal büszkén feszíthet a dobogó alján. Csak a Twilight princess (Wii, 7m) és az Ocarina of time (N64, 7,6m) előzte meg

> ez volt az első NES-játék, amiben menteni lehetett, egy gombelemmel táplált RAM-chipet ültettek bele a tokba

> Zelda hercegnő nevét állítólag F. Scott Fitzgerald amerikai író (A nagy Gatsby) felesége, Zelda Fitzgerald inspirálta.