2019. június 19., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » IT-ipar rovat

Apple, Facebook, Google...! Fizetni is kellene!

Egyes IT cégek adómorálja már országok gazdaságát és állampolgáraik jólétét is befolyásolja.

[ ÚJ TESZT ]

Az adóelkerülés hatása a nemzetállamok gazdaságára

A vállalatok nemzetközi piacon szerzett jövedelmeik után fizetett társasági adó fontos bevételi forrása az egyes gazdaságok költségvetésének. A tao jelentősége az alacsonyabb jövedelmű országok esetében még markánsabb, hiszen itt a főbb adófizetők maguk a multinacionális vállalatok ugyanis jellemzően ezen országok saját ipara fejletlen így a költségvetési hozzájárulásuk is marginális. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy az adóelkerülések legfőbb áldozatai pont ezek a fejlődő országok, ahol sokszor az érdemi munka, gyártás, stb. folyik. Míg az OECD országok adóbevételük 2-3 százalékát vesztik el a multinacionális vállalatok agresszív adópolitikája miatt, addig ez a szám a fejlődő országok esetében 6-13 százalék közé tehető. Az alacsony jövedelmű országokban a kieső adóbevétel éves szinten eléri a 100 milliárd dollárt. Továbbá a multinacionális vállalatok adóelkerülései miatt e vállalatok anyaországa az Egyesült Államok is jelentős veszteségeket kénytelen elszenvedni. Az éves szinten keletkező hiány 77 és 200 milliárd dollár közé tehető, mely így meghaladhatja az adóbevételek 5 százalékát is. A 6. ábra a 10 legnagyobb bevételkiesést elszenvedő országot mutatja be. Az első 10 között 6 olyan ország szerepel melyet fejlődő vagy harmadik világbélinek titulál a közgazdaságtan. A listán tovább haladva ezen országok aránya jelentősen megnőne.


6. Ábra: A 10 legnagyobb adóbevétel kiesést elszenvedő ország (milliárd dollár)
Cobham, Jansky:Global distributions of revenue loss from tax avoidance, 2017 (saját szerkesztés)

Sokkal beszédesebb a 7. ábra mely az adóelkerülések nagyságát mutatja az egyes országok GDP-jéhez viszonyítva. Jól látható, hogy az érintett országok kivétel nélkül fejlődő, harmadik világbéli nemzetállamok. Kiszámolható, hogy ezen országokban az adóelkerülés éves szinten a GDP-t több mint 4 százalékkal csökkenti. Ez 50 év alatt 710 százalékos differenciát eredményezhet a GDP tekintetében. (1,0450=7,1~710%). Ez gyakorlatilag predesztinálja ezen országok gazdaságát a stagnálásra és semmi esélyt nem hagy a kitörésre. Erre utal a bevezetésben megemlített Twin Peaks jelensége is. (Cobham, Jansky, 2017)


7. Ábra: GDP arányosan a 10 legnagyobb bevételkiesést elszenvedő ország
Cobham, Jansky:Global distributions of revenue loss from tax avoidance, 2017 (saját szerkesztés)

Az Adóoptimalizálás közvetett gazdasági és társadalmi következményei

Hirdetés

Az előző két fejezetben bemutattam, hogy a multinacionális vállalatok adóelkerülési tevékenysége mit okoz számokban az egyes nemzetgazdaságoknak, valamint az adóelkerülés éves globális mértékének a becslését is ismertettem, mind egyéni cég, mind aggregált szinten. Mivel e számok igen jelentősek, így az adóelkerülés nagymértékben befolyásolja az egyes gazdaságok növekedési pályáját valamint az egyének életszínvonalat, életkörülményeit is. Ebben a fejezetben e két externália bemutatására törekszem.

Az egyének jövedelmi és a hazai kkv szektor helyzetét érintő hatások

Mint azt a második fejezetben ismertettem, az adózás elsődleges feladata az állam bevételeinek a biztosítása, másodlagos feladata pedig a jövedelmi redisztribúciós szerep, mely szintén kiemelten fontos a jóléti államokban. Azon országokban, ahol állami kézben van a segélyezés, a különböző jövedelmi transzferek kifizetése, valamint az oktatás és az egészségügy, kiemelt szerepet kap a befolyó adó nagysága. Európa legtöbb állama ilyen és mint láttuk, a dotcom cégek ezen országokban gyakorlatilag nem fizetnek társasági nyereségadót.

A jövedelem újraelosztás elsődleges szempontja a méltányosság. Ez az elv nem feltétlenül – sőt az esetek többségében nem – egyenlő az igazságossággal. Ugyanakkor az állam redisztribúciós szerepvállalása azért fontos, mert a társadalmakban kialakulnak olyan különbségek, turbulenciák, melyek hosszútávon ugyan maguktól is kiegyenlítődnének, lecsillapodnának, azonban ez a folyamat sokkal fájdalmasabb lenne, mint az a gazdasági hatékonyság veszteség, amit az egyes szereplők veszítenek azon, hogy az állam belenyúl a jövedelemelosztásba. A jövedelem újraelosztást az állam csak és kizárólag az adóbevételek miatt tudja elvégezni, a bevételek határozzák meg azt az összeget, amit transzferekre tud fordítani a költségvetés. A jövedelem repatriálás történhet azonos gazdasági szektorokon belül, például a magas jövedelműektől arányosan több jövedelem elvonása, majd e bevétel vissza-juttatása az alacsonyabb jövedelműek számára. Valamint történhet szektorok között is, például a vállalatoktól elvont jövedelmet az egyének életszínvonalának javítására fordítva, vagy pont ellenkezőleg az egyénektől befolyt adóból a vállalati szektor támogatása, erősítése.

Abban az esetben, ha a vállalati szektor nem fizeti be bármely okból a rá kiszabott adót, úgy a gazdaságpolitika mozgástere jelentősen beszűkül. Egyrészt az állam a vállalati szektor felől minimális jövedelmet tud csak szétosztani más csoportok között, hiszen nincsenek, vagy nagyon alacsonyak az innen származó bevételei. Már ez önmagában igen káros következmény. Azonban egy állam számára vannak olyan kiadások melyeket a bevételektől függetlenül biztosítani kell (például: honvédelem, közművek, alapvető egészségügyi ellátás), így ezekre a bevételt elő kell teremteni. Ez jelenti a második és egyben súlyosabb problémát. Egy ilyen helyzetben ugyanis az állam kénytelen még többet elvonni azoktól, akik már eddig is becsületesen befizették a rájuk kiszabott adót. Általában ők azok, akik egyáltalán nem képesek eltitkolni jövedelmüket. Ez a csoport jellemzően a munkavállalók, akik munkaviszonyból szerzik jövedelmüket, valamint azon kis- és középvállalkozások, akik nem rendelkeznek olyan nemzetközi vállalati háttérrel és szaktudással, hogy adófizetési kötelezettségüket optimalizálják.

Emiatt a gazdaság egy olyan spirálba kerülhet, melyből nincsen kiút és a végén a multinacionális vállalatok fognak egyedül nyerni az ügyleten. Ha a jövedelemből élőket, akik az esetek többségében nem a felső 10 százalékához tartoznak, tovább adóztatják, az azt jelenti, hogy a társadalmi egyenlőtlenség tovább fog nőni az adott államban. Aki eddig sem fizetett rendesen adót, az ezután sem fog többet fizetni, aki pedig eddig befizette, az az emelés teljes súlyát kénytelen lesz magán viselni. Továbbá az, hogy az egyes személyek költségvetési korlátja szűkül, a vállalkozási hajlandóságot is jelentősen visszaveti, hiszen egy vállalkozás beindításához mindenképpen szükséges az indulótőke, melynek nagy részét a háztartások megtakarításai fedezik. A megtakarítási ráta azonban csökken, ugyanis a lakosság, ha csökken a jövedelme, nem a fogyasztási szerkezetén változtat elsődlegesen, hanem a megtakarításin, ami jelen esetben azt eredményezni, hogy a jövedelméből az elvonás mértékével közel megegyező összeggel kevesebbet fog megtakarításra fordítani.

A KKV szektor az által sérül, hogy fokozatosan elveszti versenyképességét a multinacionális vállalatokhoz képest. Egyrészt az állam a kieső bevételek miatt kevesebb támogatást tud nyújtani a hazai szektornak, mely így kénytelen csak a saját erőforrásaira támaszkodni. Másrészt, mint már említettem, ezen cégek sokkal kevésbé képesek optimalizálni a fizetendő adót így nyereségük egyre nagyobb hányadát kénytelenek befizetni a költségvetésbe, ami az esetleges fejlesztések, a versenyképességet fenntartó, megőrző beruházások elmaradását vonja maga után. Harmadrészt pedig az árverseny miatt vesztik el e vállalkozások a piacukat, hiszen a multinacionális vállalatok mivel arányaiban sokkal kevesebb adót kell, hogy fizessenek így, ugyanazt az adózás utáni profit szintet alacsonyabb termékárak esetén is tudják tartani. A fogyasztók – főleg miután az ő jövedelmi szintjük is csökkent – nem tudják megfizetni az esetlegesen magasabb minőséget képviselő hazai terméket, hanem kénytelenek lesznek a nagyvállalatok árucikkeit megvenni mely tevékenységgel az adott nemzetgazdaságot egyáltalán nem vagy csak minimálisan támogatják.

Összefoglalva a multinacionális vállalatok adóelkerülési stratégiái fokozzák a jövedelmi egyenlőtlenségeket a társadalomban, valamint hosszútávon ellehetetlenítik a hazai KKV szektort és a rendelkezésre álló jövedelmet saját magukhoz vonzzák, mely kifejezetten káros a nemzetgazdaság számára.

A makrogazdaságot, növekedést, és versenyképességet befolyásoló hatások

A jövedelem újraelosztás mellett a jóléti államok alapvető feladata a közszükségletek kielégítése, mint például az oktatás megszervezése, az egészségügy fenntartása, az infrastruktúra fejlesztése, stb. Ezen tevékenységek is mind a befizetett adóból valósulhatnak meg. Az oktatás és az infrastruktúra állapota kiemelt jelentőségű egy gazdaság hosszú távú pályájának meghatározásakor. Az oktatás színvonala meghatározza egy nemzetállam gazdasági berendezkedését. Ez azt jeleni, hogy azon országok, ahol az oktatás minősége alacsony, többnyire alacsony hozzáadott értéket képviselő iparágakra specializálódnak, sokszor szokás mondani, hogy termelő valamint összeszerelő üzemekké vállnak. Ilyen ágazatok például a mezőgazdaság, a gyártás, termelés, valamint a szellemi munkát nem vagy minimálisan igénylő foglalkozások. Ezekkel amellett, hogy már rövidtávon sem biztosítanak magas jövedelmet, az is a gond, hogy hosszútávon az országok közötti gazdasági versenyben is egyre nagyobb lemaradást fognak eredményezni. Azon nemzetállamokban, ahol az oktatás széles körű és minőségi, olyan szektorok erősödnek meg, melyek hozzáadott értéke sokkal nagyobb, mint az előbb említett esetben. Ez főleg a szolgáltatási szektort jelenti, melynek alapfeltétele a jó és magasan képzett munkaerő. A minőségi és versenyképes oktatás alapvető feltétele a megfelelő finanszírozás, ami jelentős kiadásokat követel meg a költségvetéstől. Ezen kiadásokat az adójövedelmekből kell fedezni, így látható, hogy ha ezek nem folynak be a tervezett mértékben, úgy a magas színvonalú oktatás nem valósítható meg, mely a nemzetgazdaságot áttételesen alacsonyabb szintű jóléti és növekedési egyenesre állítja.

Az infrastruktúra fejlettsége más megközelítésből, de szintén determinálja egy ország versenyképességét már rövidtávon is. Az infrastruktúra állapota (úthálózat, internet elérhetőség, közművek, stb.) az egyik első számú versenyképességi mutató a belföldre betelepülni vágyó vállalatok számára, valamint a már működő vállalatok versenyképességét is nagymértékben befolyásolja. Ha egy ország infrastruktúrája fejletlen, úgy jelentős külföldi működő tőke beruházásoktól eshet el, valamint a hazai vállalkozási szektort is hátrányos helyzetbe hozza, hiszen ilyenkor nem csak a tőkebeáramlás marad el, hanem a tudás a „know-how” sem jut el a határokon belülre. Az infrastruktúra kiépítése, valamint folyamatos fejlesztése jelentős kiadásokkal jár. Azaz, ha az adóbevételek a tervezett szint alá csökkenek, úgy az állam nem lesz képes fenntartani azokat és ekkor két lehetséges forgatókönyv valósulhat meg. Vagy úgy dönt az állam, hogy nem fejleszti tovább, ezzel kockáztatva a versenyképességet, vagy privatizál, amivel ugyan a színvonalat az esetek többségében meg tudja tartani, viszont a szolgáltatások drágulni fognak, ami az általános életszínvonal csökkenésének a veszélyét hordozza magában. Mindkét változat hosszútávon hátrányos mind a gazdaság, mind az egyének számára emiatt kijelenthető, hogy ebben az esetben is kiemelt szerepet játszik a multinacionális vállalatok adófizetési morálja.
A harmadik makrogazdasági tényező közvetlenül érinti egy nemzetgazdaság gazdasági teljesítményét és növekedési pályáját. Ha például egy belföldön élő magánszemély fizet egy online szolgáltatást végző vállalatnak, például egy hirdetésért, ami az adott országban jelenik meg, akkor az a fizet fizetési mérlegben úgy jelenik meg mintha az illető adózatlanul külföldre utalta volna a jövedelmét. Ennek két káros hatása is azonosítható. Egyrész a külföldre utalt jövedelemmel együtt csökken a nemzet össz rendelkezésre álló jövedelme, valamint ezután a bevétel után az adott vállalat belföldön biztosan de valószínűleg külföldön sem fog adót fizetni, így megkárosítva a költségvetést. Tehát az ilyen bevétel nem járul hozzá a GDP növekedéséhez hiszen kvázi láthatatlan marad. A jelenlegi adóelkerülések és adóoptimalizálási tevékenységek olyan mértékűek melyek a GDP növekedési rátáját akár több tized százalékponttal is módosíthatják negatív irányba. Ez pedig közvetlenül befolyásolja a gazdaság összteljesítményéről kialakuló képet, valamint torzítja a nemzetközi összehasonlítást is az egyes gazdaságok teljesítménye között olyan szempontból, hogy az így repatriált jövedelem egy olyan gazdaságot fog gyarapítani, amely e jövedelem nem törvényes tulajdonosa, ezzel pedig tovább növeli az országok közötti gazdasági különbségeket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.